Az "okos könyvtárt" három fő tényező összessége alkotja: okos technológia, okos szolgáltatások és okos emberek.
1. Az okos technológia azokat a legújabb megoldásokat fogja össze, melyek a mobil technológiához, az intelligens adatfeldolgozáshoz és a felhőalapú rendszerekhez kötődnek. Az okos technológiáknak három, egymásra épülő rétegét különíthetjük el:
- különböző jeladók és szenzorok (viselhető technológia, RFID, iBeacon eszközök, kamerák stb.) képezik az "okos könyvtár" technológiai alapját, amelyek képesek a tárgyak (könyvek) és az emberek mozgását, viselkedését nyomon követni
- minderre egy nagy számítókapacitással bíró adatelemző rendszer épül (mesterséges intelligencia, felhőalapú számítástechnika, adatbányászat), amely képes a felhasználói igények előrejelzésére a viselkedési mintázatok alapján
- végül egy kommunikációs réteg következik, amely az interfészek kialakítását jelenti (mobiltechnológia, virtuális valóság, automatizált tájékoztatás/information push).
2. Az okos szolgáltatások egyfelől arra irányulnak, hogy a használók valós idejű igényeit kiszolgálják a fenti elemzések alapján, másfelől precízen szabályozott fizikai körülményeket (pl. hőmérséklet, tűzvédelem stb.) teremtsenek, továbbá elősegítsék a részvételt olyan tevékenységekben, melyek a használók kikapcsolódását és önképzését szolgálják, igazi közösségi teret hozva létre.
3. Nincs "okos könyvtár" okos emberek nélkül, ideértve a használókat és a könyvtárosokat is. Az előbbiek tekintetében az új használók, a sürgősen információt keresők és a visszatérő használók számára kell célzott szolgáltatásokat kialakítani (könyvtárismertetők, gamifikáció, mikroblogok, monitorozott ügyfélszolgálat, GyIK, gyorstájékoztató oldalak). Ami pedig a könyvtárosokat illeti, a kulcsszó az élethosszig tartó tanulás, a szakmai tapasztalatcsere, a kreativitás és a nyitottság: képesnek kell lennünk arra, hogy a legújabb technológiákat elsajátítsuk és át tudjuk adni ismereteinket a használóinknak is. (Hogyan lehet okos egy könyvtár? Az "okos könyvtár" fogalmának körvonalazása; ref.: Szabó P.)

A könyvtárak keresik az utat a szélesebb közönséghez. Ennek érdekében menő és váratlan dolgokat is kínálnak.
1. Teleszkópok: az asztronómia csodálatos, tudattágító hobbi. A felszerelés viszont nagyon drága. Úgyhogy a St. Louis Megyei Könyvtár kis teleszkópokat kölcsönöz a kipróbáláshoz.
2. Sátrak: több könyvtár is kölcsönöz sátrakat, akár kültéri főzőfelszereléssel együtt.
3. New York közkönyvtára nyakkendőket, csokornyakkendőket és táskákat is kölcsönöz. Akik a karrierjük előmozdítása miatt kölcsönöznek, közben állásinterjúhoz is tanácsot kérnek.
4. Fémérzékelők: meglepően sok könyvtár kölcsönöz ilyet. Felelősségi nyilatkozatot is alá kell írni. A károkat meg kell fizetni.
5. Szavazói regisztrációs űrlapok: a könyvtár segíti a polgárok a demokratikus kötelességeik teljesítésében. A látogatók megkapják a nyomtatványokat jóval a választás előtt. Angol és spanyol nyelven elérhető.
6. Biciklik: meghatározott hónapokban lehet biciklit is kölcsönözni egy-egy napra. Nem csak az edzés miatt lehet hasznos, hanem a kölcsönzött könyvek hazaszállítása miatt is.
7. Zenei gyakorlószobák: zenei gyakorlottságtól független bárki bérelhet próbatermet a könyvtárban. A szolgáltatáshoz tartoznak a zenei állványok és digitális billentyűzetek is.
8. Társasjátékok: nem csak a klasszikusok, hanem kevésbé ismert, de jó játékok is elérhetők. Pl. Sushi Go, Pyramid Poker, Exploding Kittens.
9. Vezeték nélküli hotspot eszközök: azaz hordozható kis dobozok, amelyekkel a laptopok és az okostelefonok netre csatlakoztathatók. Korlátozott időre ilyenek is kölcsönözhetők pl. Chicago közkönyvtárában.
10. Érdekes tanfolyamok: a könyvtárakban elérhetők pl. főzőtanfolyamok, jelnyelv tanulás, táncoktatás. Érdemes a helyi könyvtárakban megkérdezni, hogy ott mit ajánlanak. (ref.: Habók Lilla)

A feltett kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
8 - általában fel tudok nézni rájuk
4 - általában nem tudok felnézni rájuk
10 - szinte semennyire
2 - teljes egészében.
A válaszok kis száma miatt nem lenne jogos véleményt formálni. Többé-kevésbé biztosan csak azt lehet mondani, hogy van még lehetőség a könyvtárügyi vezetők hitelességének növelésére. Közel 40%-nak semmi bizodalma nincsen bennük. Hasznos lehetne felmérni ezen emberek képességit. S bár a könyvtárügy pozícióvesztése évtizedek óta tart, nem tűnik esélyesnek, hogy ezt éppen ők kezdeményeznék... (MG)

Egy beszélgetésben felmerült, hogy a helyi médiával őrzött jó kapcsolat hatására mennyire megnőtt a látogató osztályok száma. Ám amikor rákérdeztem, hogy ez milyen növekedést jelent százalékban kifejezve, akkor a kolléga nem tudott konkrét számokat mondani. Hiába érzékelünk nagy növekedést, érdemes lenne ezt számokkal alátámasztani, hogy értékelni tudjuk - először önmagunkat. Így, számokkal együtt tudunk nyílt lapokkal játszani, igazán tanulni egymástól, és megerősíteni azt, hogy a nagy szavak mögött valós teljesítmény van. A "nagyot nőtt a látogatószám," a "sokan látogatták a kiállítást" és a "rengetegen vettek részt a programon" lóg a levegőben, csak füst. Legyél büszke az eredményeidre, mutasd meg őket! Ha pedig valami (még) nem sikertörténet, akkor ne add el annak!
- E szöveg egy múzeumi konferenciával kapcsolatban jelent meg. De általános problémára - egyúttal lehetőségre - hívja fel a figyelmet. (MG)

A könyvtár - használati értékén túl - önmagán túlmutató jelkép is egyben. A kultúra temploma, a tudás fellegvára. Kedvelői számára kellemes hangulatot áraszt. Annyira romantikus is egyben, hogy akár el is érzékenyülünk. Az is jól jöhet, hogy általa okosabbnak látszhatunk - ld. nagy emberek háta mögötti díszlet. Jó imázs, ugye? :-) Vagy kissé feszengünk már e szövegektől? Netán riadozunk is, mint giccstől? (Giccs az, amely másnak akar látszani, mint ami ténylegesen.)
Ezeket a felsorolt imázselemeket használjak ki dizájnerek, belsőépítészek, pr-esek amikor könyvtár látszatát keltik különféle helyeken. A link oldalon látható kis galériában egy hotelben (matrica a falon), kocsmában (Hollandia), illetve egy magyar startup vállalat előadótermének végében. Persze előfordulhat, hogy valaki levesz egy könyvet a polcról, de a random könyvek jellemzően nem erre valók. Erre utalhat az is, ha a könyvespolc kihasználja a 4 méretes belmagasságot - elérési lehetőség biztosítása nélkül. Nem is azért van.
A dolognak persze van egy másik oldala, ha elgondolkodunk azon: vajon az általunk fenntartott, használatra szánt könyvtárunk azonos-e a mi általunk fontosnak tartott könyvtárképpel? Van-e benne pl. használatlan, használhatatlan látszatelem? Vagy akár: nem is feltétlenül, nem is minden elemében látszik könyvtárnak, hiszen a használók számára fontos képet és tartalmat adja? (MG)

Havonta 1-1,5 millió oldal digitalizál az Arcanum. A termés jelentős hányada az ADT (Arcanum Digitális Tudománytár) adatbázisban jelenik meg. Fejlesztése a tudományos lapokból indult, később jöttek hozzá a napi- és hetilapok, magazinok. (Nem meglepő gondolat: az alapító és öt gyerekével tulajdonos Biszak Sándor a Richter Vegyészeti Gyár könyvtárának munkatársaként kezdte pályáját, ahol egyebek mellett az elektronikus adatszolgáltatásért volt felelős.) 5-6 éve még nem gondolták, hogy a Népszavát (mely 500 ezer oldal) be lehet digitalizálni. Mármint a projekt nagysága miatt. És azt sem gondolta, hogy emberek pénzt adnak azért, hogy magyar archív cikkeket olvassanak. Ma 4000 magánelőfizetője van az ADT-nek és kb. 1000 intézményi ponton érhető el. Az egyetemi polgárok edu-ID azonosítás segítségével otthonról is elérik.
Biszak Sándor azonban elsőre meglepő dologra figyelmeztet: jövőre elfogynak lényegében a folyóiratok, nincs már 10 millió oldal vissza belőlük. Sok könyvtárat meglátogatott, felajánlva nekik kincseik digitalizálását. Az ilyen megállapodások során a digitális közlés joga az Arcanumnál van. Legutóbb a Babes-Bolyai Tudományegyetemen járt, ahol egy 1918-ben "befagyott", csodálatos magyar állományt talált. Egyre több könyvtár keresi őket selejtezésnél. A már beszkennelt fizikai anyagokat azonban nem könnyű elhelyezniük.
A folyóiratokat követően a hazai szakkönyvek (kb. 100 ezer cím 1945 előtt, 1 millió az után) következnek. E terepen már konkurens a Google is. Szorosan együttműködnek a L'Harmattan, Osiris, Szaktudás, Kronos és az Akadémiai kiadókkal. A közelmúltban kereste meg őket a Kriterion, illetve a Szent István Társulat kiadója.

A magyar felsőoktatási könyvtárak felvázolták azokat a fejlesztési irányokat és tennivalókat, amelyek a következő néhány évben leginkább szolgálják a magyar felsőoktatás és a tudományos kutatás, valamint az eredmények társadalmasításának támogatását. Az alap-értékek, a küldetés és a jövőkép megfogalmazása után különféle elemzési technikákkal végzett helyzetelemzés és a kormány által elfogadott nemzeti stratégiák számbavétele alapján történt meg a fejlesztés kulcsterületeinek kijelölése
- a digitalizálást és a nemzeti kulturális örökség megőrzését is magában foglaló gyűjteményépítés,
- a nemzetközi hálózatokba beágyazott magyar tudomány támogatása,
- a felsőfokú oktatás és a hallgatói eredményesség előmozdítása.
Mindez a humán erőforrások fejlesztésével, korszerű vezetési és szervezeti kultúra kialakításával, tudatos kommunikáció és minőségmenedzsment révén érhető el, az egymással és más érintettekkel kiépített partneri együttműködés, a fenntartóval folytatott párbeszéd és visszacsatolás valamint stabil és egyenletes jogi és finanszírozási környezet megléte esetén.
- Nagy Zsuzsanna, az anyag egyik szerzője a KIT-nek elmondta: a szűken vett szakmai részeken túl fontosnak tartjuk azt a gondolatot, hogy a különböző könyvtártípusok előtt - a sok közös vonás mellett - másfajta kihívások állnak. Ha eredményesek akarunk maradni, akkor értelmes együttműködésre van szükség, és nem a "szakma egysége" címen meghatározni egy általános, de a konkrét problémákra választ nem adó fejlődési irányt.

A Dán Kulturális Minisztérium és a Dán Statisztikai Hivatal a teljes kulturális terület statisztikai adatszolgáltatását át kívánja formálni, az érintett intézményi kör képviselőivel együttműködve. Az alapelveket 2019 folyamán fektetik le. A könyvtári szférában át akarnak térni az ún. regisztrációalapú statisztikára, melyhez anonimizált formában rögzítik a használók különféle személyes adatait (pl. lakhely, életkor, végzettség), valamint a könyvtári szolgáltatásokhoz kötődő, a fizikai és a virtuális könyvtári térben való kultúrafogyasztási szokásaikat. Azt remélik, hogy a kultúrafogyasztásról és a könyvtárhasználókról begyűjtött, az eddiginél sokkal többféle adatforrás alapos, széles körű feldolgozása jobban tervezhetővé teszi a jövőben az intézmények által nyújtott szolgáltatásokat, illetve azok költségvetési hátterét. A rendszer újabb adalékokkal szolgálhat arra, miként nézzen ki a jövő könyvtára, milyen fejlesztési irányokban érdemes gondolkodni a tényleges adatokból leszűrhető tapasztalatokra támaszkodva. A másik fő cél, hogy az eddiginél sokrétűbb adatforrások révén összevethetők legyenek egymással a nonprofit és a kereskedelmi kultúrafogyasztás jellemzői is.
Az előző adatszolgáltatásokból kiderült, hogy már megbízhatóan mérhetők a különféle digitális könyvtári szolgáltatások használati mutatói (pl. e-könyvek, e-periodikumok használata). Egyre pontosabb kép rajzolódik ki arról, hogy mennyire éri meg a digitális szolgáltatásfejlesztésbe fektetett energia és anyagi ráfordítás. Ezeket az eredményeket a jövőben össze kellene vetni a könyvtár fizikai tereinek használati mutatóival, ugyanis a közkönyvtárak jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a saját épületeikben. Az egyik legnagyobb kihívás a társadalmi hasznosság statisztikai felmérése. Az intézmények számos sokszínű rendezvénynek adnak otthont (pl. vitakörök, olvasói klubok, ismeretterjesztő rendezvények, írói estek, "kreatív írás"-workshopok), ezeknek a nyomon követése, értékelése azonban eddig csupán részlegesen, csekély hatékonysággal valósult meg. Az összetett szolgáltatási környezetnek a maga valóságában kell leképeződnie az adatszolgáltatás során is. Az átfogóbb, minden használói tevékenységet regisztráló statisztikai rendszer ezen a téren is látványos előrelépést jelenthet. (Lehet előremutató a kulturális statisztika?; ref.: Németh M.)

A kormány nem tartotta be az ígéreteit, becsapta a szociális ágazatban dolgozókat, ezért a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálatban Dolgozók Szakszervezete és a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete október 10-én folytatja a márciusban felfüggesztett országos sztrájkot.
A kormány március 13-án azt ígérte a szakszervezeteknek, hogy kidolgoz egy bérfelzárkóztatási programot és megteremti a jogalapját a szociális ágazatban dolgozók kollektív szerződésének. A kormány nevében tárgyalók az ígéretek teljesítéséhez határidőket is szabtak: április 30-át és június 30-át. Mivel azonban sem az ígéreteket, sem a határidőket nem tartották be, a szakszervezetek úgy döntöttek: megtartják a márciusban felfüggesztett sztrájkot.
Az október 10-i munkabeszüntetésről szóló közleményében a két érdekképviselet jelezte: kérték a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól az elégséges szolgáltatások megállapítását.

Nincsenek szép fotóik, és nem is filtereznek, mégis több tíz-, százezres vagy akár milliós követőbázissal rendelkeznek az Instagramon a mémfluencerek. A cégek lassanként kezdik is felfedezni a bennük rejlő potenciált, annyira, hogy Amerikában már akár milliós üzlet lehet a trashposztolás. Itthon viszont még lábujjhegyeznek a vicc-influencerek körül.
Az ELTE Média és Kommunikáció tanszékének hallgatói nemrég készítettek egy nem reprezentatív minifelmérést a gimnazisták médiafogyasztási szokásairól. Ebből az derült ki, hogy a középiskolások első számú információforrásai a mémek, amik főleg az Instán jönnek velük szembe. Persze ennél komolyabb kutatások is készültek arról, hogy kik mire használják a képmegosztót, és mely tartalmak a legnépszerűbbek. Nem meglepő: egyre több felmérésben jelennek meg a mémprofilok mint legkedveltebb oldalak az Instán.
A mémfluenszerek sikerét sokan annak tulajdonítják, hogy ráéreznek a főleg millienialokból álló közönségük generációs élményeire, szorongásaira, és kiszolgálják a nosztalgia iránti éhségüket. Az ilyen Insta-oldalak tele vannak posztokkal, amik a kilencvenes-kétezres évek popkulturáját idézik fel, és rengeteg bejegyzés foglalkozik azzal, mennyire nem könnyű a 2010-es években fiatal felnőttnek lenni. Ebből a kontentből szinte végtelen mennyiséget tudnak fogyasztani a felhasználók, hiszen a legtöbbre rá tudják kommentelni, hogy: "Ez mekkora, életem!" Ezzel pedig olyan aktivitást váltanak ki a viccprofilok, amit már a cégek se hagyhatnak szó nélkül.
"Mostanában jobban megéri mémoldalakba fektetni, mint kommersz influencerekbe, akik már nem tudják ugyanazokat az eredményeket produkálni" - mondta egy interjúban Lauren Smeets, a Cult LND kreatívügynökség stratégája. "A cégek nem tudják előállítani azt a típusú kontentet, ami a mémprofilok üzemeltetői számára természetes. Mivel nagyon könnyű velük azonosulni, hihetetlen aktivitást képesek kiváltani" - tette hozzá.

Múlt heti lapszámunkban közöltünk link hírt és galériát a témában.
A témáról bővebben a link oldalon olvashatunk. Eszerint a sárga, figyelemfelhívó jelzés olyan könyvekre kerül, amelyek a német és magyar tudósok és olvasók figyelmét egyaránt felkeltik.
Ezeket a matricákat 1998 óta használja a könyvtár. Azokra a kötetekre ragasztják, amelyek a "Bücher, über die man spricht", évente kétszer megjelenő, közép-kelet európai Goethe Intézetek által összeállított könyvválogatásába bekerültek. A használati tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a könyveket olvasóik különösen gyakran kölcsönzik. (Varga Zsófia)

Egy metaelemzés - Az influenza elleni oltások hatékonysága és eredményessége: szisztematikus áttekintés és metaanalízis (Lancet) link - szerint gyakorlatilag évtizedek óta értékelhetetlenek az influenza-vakcináció hatékonyságára vonatkozó közlemények (5707 publikációból 31 tűnik megalapozottnak). Egy másik "metasztadi" - Vakcina az egészséges felnőttek influenzájának megelőzésére link (Cochrane Library) - nagyon szerényként valószínűsíthető különbséget mutat ki a vakcináció előnyeként. Kórházi kezelést előfordulását tekintve még annál is kisebbet, betegszabadság mértékében pedig gyakorlatilag semmit.
Ez aaaz! A világ legjelentősebb tudományos lapjai is mellénk álltak! - mondhatják erre az oltásellenesek. - Nos, a helyzet ennél összetettebb.
1. Egyrészt a cikkek alapján a szokásos közegészségügyi gyakorlat bizony megkérdőjelezhető, illetve vakcina és vakcina között nagy a különbség alkalmazhatóság, hasznosság szempontjából.
2. A tudomány alapvetése, hogy minden megállapítás megkérdőjelezhető. Ha nem, akkor az halott tudás. Könnyen előfordul, hogy tudományos lapok egymás, vagy saját korábbi kutatásaikat cáfolják. Így fejlődik a közös tudás. Ezért becsületes dolog belátni az ismereteinket meghaladó területeken: nem tudjuk, bizonytalanok vagyunk benne, de azt feltételezhetjük, hogy... Tehát nem a tudománytól, hanem sokkal inkább az ellentmondást nem tűrően kommunikált megállapításoktól és orgánumaiktól érdemes tartózkodni. Pl.: "Falus Ferenc országos tiszti főorvos [...] szólt arról is, hogy a H1N1-es vírus addig fertőz, míg mindenki meg nem betegszik, vagy be nincs oltva, így valamilyen formában és mértékben mindenkinek találkoznia kell a kórokozóval." (2009.) vagy tavaly, az infostart.hu-ból: "Müller Cecília azt is elmondta, 11 főnél H1N1-típust mutattak ki a szezon kezdete óta. Az egyéb légúti megbetegedéseket is vizsgálják, így találtak 5 ÓRIÁSSEJTES vírust is. [kiemelés: PP]" (Porosz Péter)

"Az én könyvtáram" könyvtárpedagógiai rendezvénysorozat köznevelést támogató könyvtári szolgáltatásokat és a fejlesztett mintaprogramokat mutat be.
"Könyvtárunk a mintaprogramok támogatásaként megvásárolta a robotika programcsomagot" - számolt be a közönségnek dr. Prókai Margit, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár link igazgatója, aki hozzátette, arra törekszenek, hogy a megyében más helyekre is eljusson ez a lehetőség: Több példányban vettük meg a csomagot, ezért szeretnénk, ha nem csak Miskolcon, de egész B.-A.-Z. megyében a könyvtárosok és a pedagógusok is megismerkednének ezzel a lehetőséggel, és népszerűsítenék".
A Sátoraljaújhelyen link már sikerrel kipróbált robotika program igazán izgalmas variánsa a könyvtári időtöltésnek. A foglalkozás sorozat keretében a résztvevő gyermekek megismerik Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művét. Értelmeznek és megvitatnak egyes részleteket, majd ezeket a jeleneteket ArTeC robotok építésével és programozásával átültetik a kézzel fogható valóságba. Az olvasott szöveg életre keltésén, kézzel fogható robotokká építésén keresztül a foglalkozás célja, a gyermekek motiválása az olvasásra, a szöveggel, az olvasással kapcsolatos pozitív élményeik gazdagítása, az ok-okozati kapcsolatok felderítése.
Az előadások előtt Farkas Ferenc, az EFOP Programiroda szakmai vezetője röviden összefoglalta az utóbbi időszak eredményeit: "A könyvtári rendezvények száma tíz évvel ezelőtt olyan 30-40 ezer környékén mozgott. Az elmúlt években folyamatos növekedés mutatkozik: mára ez a szám 115 ezerre ugrott. A programok nem csak az olvasással kapcsolatosak, számos esemény kapcsolódik a digitális kompetencia fejlesztéshez".

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára hosszan magyarázta, hogyan kell leírni a könyvtár nevét.
Költözik a jelenlegi helyéről az Országos Széchényi Könyvtár - erősítette meg még korábban lapunknak Szőcs Géza, az Országos Könyvtári Kuratórium elnöke. Beszámoltunk arról is, hogy Hammerstein Judit, Orbán volt sajtófőnöke került az OSZK élére, de ő csak amolyan afféle próbaidős vezető lett.
Ugyanis Demeter Szilárd miniszteri biztosként felel az intézmény költözéséért, havi 650 ezer forintért. Szőcs szerint Demeter feladata elsősorban az lesz, hogy megtalálja a könyvtár új helyszínét. (Portálunk korábban úgy értesült, hogy a legvalószínűbb helyszín, a lágymányosi Duna-part, az a rész, ahová a Rubik-kockát formázó, a magyar innováció eredményeit bemutató múzeumot tervezték egykor.)
OSZK-témában kérdezett Szabó Szabolcs független képviselő, egészen pontosan írásbeli kérdést nyújtott be Kásler Miklós Emmi-miniszternek, hogy: Több helyszínre költözik ideiglenesen az Országos Széchenyi Könyvtár? Rétvári Bence államtitkár válaszolt, azt, hogy: az ön kérdésének minden része pont annyira pontos, mint ahogy az Országos Széchényi Könyvtár nevét leírta.

A Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár és Pinokkió Gyermekkönyvtár 2019. szeptember 24-én újra megnyitja kapuit olvasói előtt.
Az "EFOP-4.1.8-16 A könyvtári intézményrendszer tanulást segítő infrastrukturális fejlesztései" című pályázat keretében részben megújuló fiókkönyvtárban az év elején kezdődtek meg a felújítási munkálatok, mely során a gyermekrészleg, a hírlapolvasó részleg és a kiállítótér teljes renováláson esett át.
A hivatalos átadó ünnepségre - az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat részeként - 2019. október 1-jén 15 órakor kerül sor, "Az én könyvtáram" rajzpályázat eredményhirdetésével egybekötve.

Több alig valamit mondó anyag mellett Üdítő kritika is jelent meg közelmúltbeli Múzeumandragógiai Konferenciáról, mely könyvtárosok számára is ismerős problémákat feszeget, és konferencia- és tudásmegosztás-módszertani szempontokat vet fel. (MG)
"Elvtársak, dicsérgessük egymást, abból baj nem lehet." - hangzott egy anekdota csattanója a Múzeumendragógiai Konferencián, Nyíregyházán szeptember 9-én. Másnap, már a hazaúton, az előző napok élményei mögött többször felsejlett ez a mondat. Néha előlépett a homályból, hogy összefűzze a személyes beszélgetésekből kibontakozó kép és az előadások hangulata közötti űrt.
Néhány idézet a konferencia alatti magánbeszélgetésekből:
- Ide senki sem az előadások miatt jön.
- Szerinted ennek (ti. a konferenciának) volt értelme?
- Hogy mi jön? Összeomlás.
- Szerinted ez valakinek izgalmas? - Nem bírok odafigyelni. De szerintem mások sem.
Na, azért ennyire egyáltalán nem volt rossz a helyzet, sok témában kaptam inspirációt és mélyülhettem el, de vannak arra is ötleteim, hogy min lehetne javítani.

Smashing Pumpkins, The Clash, UB40 - a múltba révednek, és a felszabadult zenehallgatásra buzdítanak a cég új kültéri plakátjai.
- 1979: London Calling, 2019: Conference calling.
- 1983: UB40, Red Red Wine, 2019: You be forty. Red red wine.
Ehhez hasonló egyszerű üzenetekkel szólítja meg az idősebb, valószínűleg már családos zenehallgatókat a Spotify új kampánya. A Who Wot Why ügynökség által fejlesztett projekt alapját az a jelenség adja, hogy kutatások szerint a negyven feletti felhasználók egyre szívesebben fordulnak újra és újra kamasz- és fiatalkoruk kedvenc előadóihoz.
A kampány így azokat célozza, akik 1979 és 1999 között voltak fiatalok, így ennek megfelelő előadók (pl.: Spice Girls, Smasing Pumpkins, Garbage) rajongóival poénkodó plakátok uralják a brit városokban futó projektet.

Több fiatallal beszélgetve a témáról, sokan úgy látják, hogy főleg az általános és a középiskolákban gyakoribbak a generációs különbségekből adódó félreértések, meg nem értések vagy akár konfliktushelyzetek.
Az elsőéves budapesti egyetemista Dóra viszont azt mondja: "Az egyetemen nem érzékelek nagy különbségeket a generációk közötti kommunikációban. Az oktatók naprakészek, a legtöbb közösségi médiás felületet használják. Általában könnyen el lehet érni őket Facebookon, Messengeren, e-mailben is. A kommunikáció gördülékeny, általában mind a két fél partnerként kezeli egymást. A különbség csak a reakcióidőben van. Míg a kortársaim általában azonnal reagálnak egy üzenetre, a tanárok van, hogy csak nap végén vagy napokkal később. A gimnáziumban egy kicsit más volt a helyzet. Ott a legtöbb tanárral nem volt online kapcsolatom, a legtöbb "ügyintézés" személyesen történt. Feltűnő volt sokszor a stílusbeli különbség is. Sok gimis tanár ragaszkodott a régi szabályokhoz, megszólítási formákhoz, mint a felszólítás-jelentkezés szabálya, vagy 'ne igyál/egyél órán' stb."
Mi lehetne a megoldás? Talán az, ha nem mutogatnánk egymásra a másik számunkra negatív generációs jellemzői miatt, hanem inkább arra törekednénk, hogy kölcsönös tisztelet alapján hogyan tehetjük egymás erősségeire alapozva gördülékenyebbé a kommunikációt. - Nem kellene meglepődni, hogy a tanárra sokkal inkább mentorként tekintenek a mai gyerekek, és bekeményítenek, ha valaki fölényeskedő.

Elindította az Apple Arcade-hoz hasonló havidíjas szolgáltatását a Google. A Play Pass szintén fillérekért ad hozzáférést minőségi alkalmazásokhoz, és nem csak játékokhoz.
Az Apple Arcade mintájára a Google is elindítja saját, előfizetéses rendszerét, a Play Passt, amely meghatározott havidíj ellenében enged hozzáférést minőségi (értsd: fizetős) játékokhoz és más alkalmazásokhoz. A szolgáltatás az Egyesült Államokban már elindult, de a Play Pass nem csak ott fog működni, a következő időszakban Európába is megérkezik.
A havonta nagyjából 1500 forintért (4,99 dollárért) kérhető Play Pass egy, a Google saját alkalmazásboltjában elérhető önálló felület, ahonnan az átlagosnál jobb programok tölthetők le. A kínálatban 350 alkalmazás szerepel, főleg játékok, de az Apple Arcade-jával ellentétben itt más appok is vannak. Aki előfizet, az alkalmazások teljes verziójához jut hozzá, nincs reklám, sem rejtett költség, illetve appon belüli vásárlás sem.

A közönség jóval nagyobb arányban fogyasztja a kormánypárti médiumokat, és azok aránya is jóval magasabb, akik kizárólag kormánypárti hírforrásokból tájékozódnak - bármit is sulykol a Fidesz propagandagépezete, a "ballib túlsúlyt" sem az egyes médiumok piaci helyzete, sem azok közönségelérése nem támasztja alá. Sokkal inkább van szó durva Fidesz-túlsúlyról a médiapiacon és a nyilvánosságban.
A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejötte, illetve piaci pozíciója erősítette fel újra azt a vitát, hogy melyik politikai oldalnak nagyobb a súlya a médiában.
A KESMA-médiumok piaci súlya a Mérték számításai szerint a 2017-es árbevételek alapján, a hír- és a politikai tartalmak szegmensében elért piaci forgalomhoz viszonyítva 38,8 százalék. Ha ehhez hozzászámoljuk a KESMA-ból kimaradt, de nem vitatott módon kormányközeli további médiumokat (a korábbi Vajna-médiumokat, a Demokratát, a Magyar Hírlapot), akkor ez az arány már 64,1 százalékos. Ha pedig - tényleges tájékoztató tevékenységének jellege alapján - a közszolgálati médiát is hozzászámoljuk a kormányközeli médiumokhoz, akkor a kormányközeli médiumok piaci aránya már 77,8 százalék. Ez azt jelenti, hogy a teljes nem kormányközeli média az elérhető médiapiaci erőforrások mindössze 22,2 százalékából működik.

Kultúránkban hajlamosak vagyunk azt gondolni, a szex fontosabb a férfiaknak, mint a nőknek. Ám ez nem igaz. Igaz viszont, hogy a nők jobban szégyellenek beszélni róla. A nők több mint fele csöndben szenved valamiféle szexuális működési zavartól. Mostanában gyakran hallani a nemek közti orgazmusrésről. Ez olyasmi, mint a bérrés, csak ragacsosabb...
A heteroszexuális nők szexuális együttlétük kevesebb mint 60%-ában jutnak el az orgazmusig. A férfiak együttlétük 90%-ban élnek át orgazmust. A probléma kezelése érdekében a nők hatástalan gyógyszereket kaptak, tesztoszteronkenőcsöket... és nem tesztelt genitális injekciókat is.
Ám az a helyzet, hogy a női szexualitást nem lehet gyógyszerrel megjavítani. Nem is szorul javításra: egyszerűen félre van értve. Kultúránkban torz és orvostanilag pontatlan kép él a női szexualitásről, s ez évszázadokra nyúlik vissza. Ha a nők több mint fele valamiféle szexuális zavarral küzd, lehet, hogy a szexualitásról alkotott fogalmaink nem nőkre szabottak. Pontosabban kell értenünk, miként működnek a nők.
Újságíró vagyok - mondja Sarah Barmak TED-előadásában -, és nemrég könyvet írtam arról, hogyan változik a női szexualitásról alkotott képünk. A szexualitást akkor definiálták, amikor a tudományt férfiak uralták. Tudós férfiak saját torz lencséjükön át nézték a női testet. Megkérdezhettek volna nőket a tapasztalataikról. Ehelyett úgy vizsgálták a női testet, mintha idegen táj volna. A mai napig úgy vitatjuk a női ejakuláció és a G-pont létezését, mintha földönkívüliekről vagy ufókról beszélnénk. "Tényleg léteznek?"
Mindez duplán áll az LMBTQ nők szexualitására, amelyet különös gyűlölet és tagadás övez.
- Kapcsolódó: Novemberben nyílik a vagina múzeum Londonban link

A tudományos publikálás alapjai című kötet 11 fejezete a kutatói és tudományos munka alapjait meghatározó kérdéseken vezeti végig az olvasót. A kötetben szereplő témák mind az operatív tevékenységekre, tehát egy-egy közlemény sikeres megírásához és későbbi menedzseléséhez, mind az egész intézményeket érintő többéves tudományos stratégia megtervezéséhez adnak iránymutatást. Napjainkban, mint ahogy életünk minden területén, úgy a tudományos munka során elsődleges prioritássá vált a "láthatóság", azaz nemzetközi rendszerek és közösségek széleskörű elvárásainak való megfelelés, valamint a kézzelfogható társadalmi relevancia és hatás kiváltása. Ebből az is következik, hogy ma már az intézmények és a kutatók nem alanyi jogon, hanem kutatói kiválóságuk és eredményeik nyomán részesülhetnek a juttatásokban, a tudományos ranglétrán is ezen egységes értékrendszerek mentén haladhatnak feljebb. Ehhez olyan kifinomult IKT-eszközök és adatbázisok segítenek hozzá, melyekkel pontosan fel tudjuk mérni önmagunk, versenytársaink és partnereink erősségeit és gyenge pontjait. Hasonló szemléletre és képességekre van szükség a nemzetközi rangsorokon alapuló, a pályázati finanszírozási modelleket követő akadémiai rendszerben is. Mindez folyamatos tanulást és önfejlesztést igényel a tudomány képviselői részéről. A tudatos kutatói munkát már a BA- és MA-hallgatók, de legalább is a doktoranduszok körében el kell kezdeni, amihez a jelen kötet rendszerbe foglalt keretek között számos jó példát és gyakorlati tanácsot mutat fel. Közérthető nyelvezete és illusztratív megközelítése okán a kötetet az egyetemek és kormányzati szervek, a kutatók és tudományos pályafutásukat éppen csak megkezdő doktoranduszok egyaránt haszonnal forgathatják.

Utánajártunk a múlt heti számunkban röviden bemutatott link sajtó hungarika-figyelő szolgáltatásnak. A PressMonitor link szolgáltatást nyújtó TranzPress Kft. ügyvezetője, Szalay-Berzeviczy András elmondta: ez hazánk egyetlen személyre szabható nemzetközi médiafigyelő szolgáltatása, mely naponta több mint 200.000 online, print, RTV és közösségi média forrást szemléz, az ügyfél által megadott kulcsszavak szerint. Ott hasznos, ahol külföldi médiatartalmak lévén, a nyelvi akadályok áthidalása is fontos. A figyelés (alert) mellett angol vagy magyar nyelvű hírösszefoglalókat, médiaelemzéseket és riportokat is készítenek. Legyenek azok egy magyar szervezet külföldi megjelenései, versenytársaink médiajelenléte, vagy iparági fejlemények.
A TranzPress a nezetközi media intelligence cégeket tömörítő FIBEP egyesület magyarországi tagja. További információ: link

A filmek elsősorban vidéki életképeket mutatnak be. Két ismeretlen filmanyag került elő a húszas évek Magyarországáról - közölte a Filmalap. Csaknem 100 éve francia operatőrök járták a magyar falvakat és városokat, hogy megörökítsék az ott élők mindennapi életét. A tekercseket a 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton szakmai programján mutatta be a holland filmarchívum.
A nemrég véget ért filmszemle értékes hozadéka az a néhány most közzétett, Magyarországot bemutató riportfilm, amelyet a Budapesti Francia Intézetben megtartott szakmai napon Elif Rongen holland filmtörténész ismertetett. A tekercsek az elmúlt években kerültek hollandiai magángyűjteményekből a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum igazgatósággal szoros együttműködésben dolgozó amszterdami EYE Filmmuseumba, ahol már eddig is számos elveszettnek hitt magyar némafilmet találtak meg, köztük a világhírű Kertész Mihály (Michael Curtiz) 1918-as drámáját, Az utolsó hajnalt.

A német Open Memory Box (OMB) több mint 400 órányi digitalizált gyűjteményt tesz közzé. A magánkészítésű keskenyfilmes anyagot az NDK polgárai készítettek 1947 és 1990 között. A gyűjteményt eddig a kanadai Társadalmi és Humán Tudományos Kutatási Tanács (Social Sciences and Humanities Research Council - SSHRC), a SED Diktatúrák Szövetségi Alapítványa (Bundesstiftung zur Aufarbeitung der SED-Diktatur), a Német Tudományos Akadémia (DAAD) és privát források finanszírozták. Az OMB portálja 2019. szept. 23-ától áll a világ tudományos közössége és az érdeklődők rendelkezésére. A weboldal jól kereshető archívumában intuitív és interaktív módon lehet keresni. Emellett az OMB rövidfilmek sorozatát is kínálja, amelyeket a keskenyfilmes felvételek és az adományozó családokkal készített interjúk alapján készítenek. E rövidfilmek gyártását és az online archívum továbbfejlesztését a "Az NDK Médiaöröksége" nevű BMBF projekt támogatja. (ref.: MG)