A környékük közbiztonságáért aggódók egész sor appból válogathatnak. (...) A gyártók üzleti érdeke is szól amellett, hogy az emberekben tudatosítsák, milyen veszélyes helyen és kiszolgáltatottan élnek - akár a saját szomszédaiknak is.
Erre a felfokozott veszélyérzetre ráerősít a tér- és időbeli közvetlenség is: a felhasználók azonnali riasztásokat állíthatnak be a környékükön történő eseményekről, amivel sokkal több bűncselekményről szereznek tudomást, mint amennyi az app nélkül egyáltalán eljutna (illetve annak használata előtt eljutott) hozzájuk, így torzítva a közbiztonságról kialakított képüket. Ez pedig ördögi kör, mert minél veszélyesebbnek tartják az életterüket, annál jobban aggódnak, így egyre nagyobb szükségét érzik, hogy azonnal tudomást szerezzenek arról, ha valami veszély fenyeget - ez viszont egyre inkább megerősíti azt a képet, hogy valóban nagy a veszély.
Mindez nem pusztán azért problémás, mert félrevezető, hanem egészen konkrét negatív hatásai is lehetnek: a bűnözéstől való fokozott félelem hozzájárulhat a stressz-szint emelkedéséhez és ezzel egészségromláshoz vezethet.
Ha a technológia teszi lehetővé az öngerjesztő közösségi bűnfigyelést, akkor a helyi média hanyatlása ad neki még inkább teret. A mai átalakuló médiakörnyezetben a kis helyi lapok egyre nehezebben tudnak életben maradni, a bezáró vagy leépülő lapok miatt pedig egyre több Amerikában az információs fekete folt, ahol egyszerűen nincs, aki a helyi érdekű történésekről tudósítson. Ezt az űrt pedig egyre inkább a közösségi média tölti ki.
A probléma lényegében ugyanaz, mint a közösségi média sok más jelensége kapcsán is, az álhírektől a propaganda terjedéséig: a rendszerbe ellenőrizetlenül és igazolatlanul kerülhet be nagy mennyiségű információ, amely aztán önálló életre kel, futótűzként terjed, és maga az ennek a terjedésnek teret adó platform kölcsönöz neki hitelt, az igazságtartalmára való tekintet nélkül.