A technológiai forradalom hatására a folyóirat-kiadás új modelljei jöttek létre. Ezzel együtt színre lépett a könyvtári szakemberek és olvasók egy új generációja, amely az eddigitől eltérő módon, az interaktivitás igényével viszonyul a folyóirat-kiadás kérdéséhez. Az újszerű modellek egyfelől lehetőséget nyújtanak a társadalmi diskurzus kiszélesítésére, a közösségi kreativitás teremtő erejének megélésére, másfelől jogosan merül fel az aggodalom, hogy a töménytelen ellenőrizetlen szöveg miatt a 'bóvli' térnyerésével kell számolnunk, valamint szétválaszthatatlanul 'elkeveredik az ocsú a búzával'. A cikk a blogok kapcsán megemlíti, hogy a lengyel bíróságot is zavarba hozta a műfaj megítélése, s egy időben fölmerült, hogy szükséges volna a webnaplókat is folyóiratként regisztrálni. A szerző általában úgy látja, a blogírás előnye, hogy a fiatal, illetve kevésbé jól pozícionált könyvtáros kollégák is kifejezhetik véleményüket szakmai kérdésekben. Egy blog életben tartásához azonban a kellő önbizalmon kívül kitartó szorgalomra is szükség van. A "civil újságírás" lehetőséget biztosít arra, hogy a magukban arra késztetést érző "amatőrök" is hozzájáruljanak az információk áramoltatásához pl. az őket közelebbről érintő, lokális eseményekről való híradások által. Ezekből a forrásokból sokszor profi újságírók is merítenek. Ami a könyvtári szakmát illeti, az Ulrich's adatbázis 2007-ben 3734, a világ különböző pontjain megjelenő könyvtártudományi szakfolyóiratot tartott számon. Ezek jelentős részéhez van valamilyen típusú elektronikus hozzáférés. Lengyelországban a könyvtártudomány terén csakúgy, mint nagy általánosságban, az elektronikus folyóirat-kiadás gyerekcipőben jár. Továbbra is a hagyományos, papíralapú kiadás dominál, s míg az alig olvasott főiskolai-egyetemi jegyzetek rengeteg pénzébe kerülnek az államnak, elektronikus folyóiratok, repozitóriumok létrehozására nem futja a költségvetésből. (ref.: Dancs Sz.) In. könyvtári Figyelő, 2008/4.