Magyarországon a népesség fogyása mellett az egyik legnagyobb problémát a középkorú férfiak ijesztően magas halálozási aránya jelenti. Dr. Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatója évtizedekig vizsgálta a magyar népesség életminőségét, a testi és lelki egészség összefüggéseit. A Képmás magazin 2006-ban készített interjút vele, melyet most újra közreadunk.
Nemzetközi összehasonlító tanulmányok azt mutatták ki, hogy a magyar társadalom nagyon maszkulin, tehát a férfi és női szerepek nagyon elkülönülnek. Kora gyermekkortól más elvárásokat támasztanak a szülők a fiúkkal és a lányokkal szemben.
A fiúktól elvárják, hogy kicsit harciasabbak legyenek, védjék meg magukat, a lányokat inkább a közösségi viselkedésre nevelik. Egyértelműen kimutatható, hogy a szülők és az óvónők másképpen viszonyulnak hozzájuk, ettől válnak mássá. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy fiúnak puskával kell játszani, de ha így nevelik, akkor ilyen irányban fog alakulni.
Óriási feladat ez a fiatal nőknek, nekik kell rávezetni, rászoktatni a párjukat erre az új magatartásra. A kisbaba fürdetését nyugodtan bízzák az apukára, ettől a testi kapcsolattól megerősödik majd szülői feladataiban. A nőkben természetesen, hormonálisan megvan ez a készség, a férfiakban nehezebben alakul ki, de a mi vizsgálataink azt mutatták ki, hogy a fiatal gyerekes apáknak jobb az életminőségük. Tehát a gyermeket vállaló férfi jobban érzi magát a bőrében, értékesebbnek tartja magát, egyszóval boldogabb. Ez nem állapotot jelent, hanem aktivitást, azt jelenti, hogy vannak hosszú távú céljai, alakítani tudja a környezetét, értelme van az életének. Ezt tudatosítani kell, meg kell erősíteni ebben.