Journal of librarianship and information science. – London, 1991 -

46. (2014) 1., p. 62-69.

A nyugati országokba igen sokan érkeznek a fejlődő országokból letelepedési céllal. Sikeres integrációjuk a fogadó ország számára is fontos. A „bennszülöttek” és a bevándorlók közötti kétoldalú bizalom ennek alapvető mutatója.

Egy norvég kisvárosban a bevándorlási hivatal kötelező bevezető programot szervezett norvég nyelvből, irodalomból és társadalomismeretből a bevándorlók számára a közkönyvtár részvételével. Egy esettanulmány 2010 őszén azt vizsgálta, hogy a közkönyvtári programok szerepet játszanak-e a bizalom kialakulásában a menekültek körében. A vizsgálatba két könyvtárost és a kurzus nyolc – korábbi és jelenlegi, többnyire már a menekültstátuszt elnyert – diákját vonták be, többnyire 20-30 éves fiatalokat. A szolgáltatások (a kurzuson kívül női olvasókör, házifeladat-klub stb.) hasznosságát kívánták értékelni, arra voltak kíváncsiak, hogy nőtt-e a bevándorlók bizalma a közkönyvtár, más könyvtárhasználók és általában az emberek iránt.

A kurzus során gyakori volt, hogy a résztvevők hetente 2-3-szor, nem ritkán naponta ellátogattak a könyvtárba. A férfiak aktív könyvtárhasználóknak bizonyultak, különösen jeleskedtek a számítógépek használatában. A nők maguk is részt vettek a gyermekrészleg által szervezett meseprogramokban, alkalmanként anyanyelvükön meséltek is a gyereknek. A könyvtárat találkozóhelyként is használták. A kurzus befejeztével csökkent ugyan a látogatások száma, de a bevándorlók a lelkes könyvtárhasználók között maradtak.

Norvégiába érkezésükkor határtalan bizalmat tanúsítottak minden iránt, ami norvég. Később a nehézségeket (bürokrácia, nyelv, elhelyezkedés stb.) tapasztalva általános bizalmuk csökkent. Nagy bizalommal fordultak viszont a könyvtár mint intézmény felé, és biztonságos helyként tekintettek rá, olyan helyként, amely mindenki számára szolgáltat, tekintet nélkül arra, melyik országból érkezett. Bizalmuk még nőtt is, ahogy telt az idő. Általában kevés bizalmat tanúsítottak a számukra idegenek iránt, a könyvtár használóit viszont a közös érdeklődési terület miatt bizalmukba fogadták. A megkérdezett könyvtáros úgy vélte, hogy előnyös lehet az integráció szempontjából, ha a könyvtár bevándorlót is alkalmaz.

Korábbi vizsgálatok alapján a szakirodalom azt sugallja, hogy a menekültek számára szervezett könyvtári programok alkalmasak a bizalom felkeltésére. Ezt az adott vizsgálat nem erősítette meg teljességgel. A bizalom kétségtelenül kiépült a közkönyvtári intézmény iránt (amely segít eligazodni a norvég társadalomban, megbirkózni a nehézségekkel és csökkenteni a beilleszkedéssel járó traumákat) és a könyvtárhasználói közösség iránt, de szinte alig mutatkozott meg az általános bizalom terén, ami a program végeztével még csökkent is (ezt a mindennapi élettel járó stressz növekedésével magyarázták). A vizsgálatot végzők optimisták: a bizalom szintje idővel újra nőni fog, és a közkönyvtári programok hozzá tudnak járulni a bizalom létrehozásához.

(Hegyközi Ilona)