Libri : international library review. – Copenhagen, 1950-

71. (2021) 4., p. 349-360.

A Digital Object Identifier (DOI) a különböző tartalmak (ún. objektumok) azonosítását és elérhetőségét biztosító, permanens digitális egyedi azonosító. Fontos jellemzője elődeihez képest, hogy segítségével akkor is megtalálható az online tartalom teljes szövege, ha annak URL-je megváltozott. A DOI rendszerét az International DOI Foundation (IDF) működteti. 2019-ben ünnepelte jubileumát két intézmény, amely szorosan kapcsolódik a DOI-hoz: húszéves lett a Crossref és tízéves a DataCite (ezek globális regisztrációs ügynökségek).

A DOI működtetői elismerik az egyéb azonosítók (ARK, PURL, URN, URI) létét. A DOI viszonylag új fejlemény az azonosítók között, a kiadói szféra kezdeményezte létrehozását. Általános keretrendszernek tervezték meg, amely lehetővé teszi a tartalom azonosítását a digitális hálózatokon, tekintetbe véve a fejlődési tendenciákat (digitális konvergencia, multimédia).

Főbb jellemzői: meghatározott szintaxissal rendelkezik, feloldható, adatmodell és adatszótár kapcsolódik hozzá, van infrastruktúrája (intézményrendszere, eljárásmódjai, irányítása), továbbá szemantikai tekintetben interoperábilis. A DOI rendszere integrálja más azonosítórendszerek funkcióit, de jóval több, mint azok kombinációja. A DOI azonosító feloldása után különböző típusú adatokhoz lehet hozzájutni: URL, e-mail-cím, más azonosítók és leíró metaadatok. A DOI-val kapcsolatos tudnivalókat az ISO 26324:2012 szabvány rögzíti. Az ISBN vagy ISSN is integrálható a DOI azonosítóba, például az ISBN-A szolgáltatás keretében.

A DOI-t egyre növekvő mértékben bármilyen objektum azonosítására lehet használni. Az azonosítandó digitális rekord lehet adathalmaz, szöveges fájl, multimédiás mű, 3D-s objektum, weboldal vagy bármilyen kutatási eredmény, de a DOI vonatkozhat akár digitális rekordok gyűjteményére is.

A DOI azonosító ma már a tudományos kommunikáció bevált és elfogadott eszköze. Értéke abban mutatkozik meg, hogy segít megvalósítani az együttműködő és adatintenzív kutatás eszméjét. A DOI-val ellátott műveket pontosan és hatékonyan lehet azonosítani, átadni, idézni és megőrizni.

A DOI-szolgáltatások rendszere egy piramisként ábrázolható: csúcsán a regisztrációs hatóság található (IDF), lefelé haladva pedig az egyes regisztrációs ügynökségek, majd a regisztrált intézmények, végül az ügyfelek és a felhasználók következnek. A könyvtárak e két utóbbi minőségben szerepelnek.

Németországban 2013 óta a DOI-szolgáltatásokat négy nagykönyvtár és egy kutatóintézet közvetítésével ingyenesen lehet használni (ezek: a Göttingeni Állami és Egyetemi Könyvtár, a Központi Orvostudományi Könyvtár, a Leibniz Társadalomtudományi Intézet, az Országos Természettudományi és Műszaki Könyvtár – TIB és a Központi Közgazdaságtudományi Könyvtár). Hozzájuk csatlakozik még a Müncheni Egyetemi Könyvtár, és újabban jelentős szerepet vállalt a Kölni Egyetemi és Városi Könyvtár is.

Az utóbbi években igen fontos problémakör lett a tudományos adatok kezelése, ennek kapcsán megnőtt a DOI fontossága is. A DOI metaadatai teljes mértékben megfelelnek a FAIR irányelveinek (megtalálhatóság, hozzáférhetőség, interoperabilitás, újrafelhasználhatóság). A DOI bekerült a hivatkozásokba, majd a szabványos hivatkozások elengedhetetlen része lett, és feleslegessé tette az elérés időpontjának feltüntetését. A DOI-t a kutatókat és szerzőket azonosító ORCID is tekintetbe veszi, és feltüntetik a legtöbb bibliometriai adatbázisban (pl. Web of Science, Scopus) is. A DOI a tudományos kommunikáció fontos segítője; munkálataiban egyre több könyvtár vesz részt.

(Hegyközi Ilona)