„A lean-szemlélet lényege, hogy kialakítsuk az optimális szervezetet és kapcsolati hálót a vevői igény kielégítéséhez. Sportpéldával élve: a sprinternek, a maratoni futónak és a cselgáncsozónak teljesen más testfelépítésre van szüksége, és a győzelem előfeltétele, hogy annyi és csak annyi izom legyen rajtunk, ami feltétlenül szükséges, és az is a megfelelő helyen és elrendezésben” – ad plasztikus példát Andriska Pál, a Sämling Solution Consulting lean-üzletágvezetője. Nyomban hozzáteszi, hogy a cégek egyik legnehezebb feladata „megtanulni azzal foglalkozni, ami valóban értéket teremt a vevőnek”. Ehhez pedig a legtöbb vezetőnek meg kell tanulnia „nem foglalkozni azokkal a dolgokkal, amelyek csak rabolják az időt, a pénzt és az energiát, vagyis meg kell tanulnia minimalizálni a veszteségeket”. Igaz, a mai magyar rögvalóságban egyelőre tudományos fantasztikumnak tekinthető, hogy például az önkormányzati előadók azon agyaljanak, vajon az ügyfelek kiszolgálása közben melyek a – kliensek számára – felesleges, időrabló momentumok, s azokat kiküszöbölve a gyakran félórás szeánszokat gyors, ötperces ügyintézéssé alakítsák.

Ennek alapján az egyszeri üzletkötő azt is gondolhatná, hogy a személyközi kapcsolatokat kizárólag azok hatékonysága és haszontermelési képessége szerint kell menedzselni. Mindenki került már olyan helyzetbe, hogy azt érezte: csak addig fontos valakinek, amíg annak érdekei úgy kívánják. Korántsem jelent felmentést az önző viselkedésre a leanre való hivatkozás – állítja Bruckner Erika, a FranklinCovey tanácsadó cég tanácsadója. A szakember szerint még ma is sok az erőszakos értékesítő, aki a rövid távú eredményességért feláldozza a hosszú távú sikerességet, vagyis azon iparkodik, hogy sebtiben letuszkoljon egy terméket az ügyfél torkán, aztán perceken belül köddé váljon.

Az ilyen emberek önmaguk ellenségei. Szakértők szerint mára végleg leáldozott az efféle üzleti viselkedésnek: a hosszú távú sikert csak a visszatérő ügyfelek garantálják. Ehhez pedig az üzletkötőnek ki kell állnia a hitelesség próbáját, amit – sajnos – többnyire csak hosszú hónapok sziszifuszi munkájával lehet elérni; csalódott ügyfelek legfeljebb a kezdő tanácsadó éjszakai álmaiban térnek vissza.

„A valóban lean-szemléletű vállalatok tisztában vannak azzal, hogy megéri hosszú távra befektetni az üzleti partnerekbe” – von mérleget Andriska Pál. Vagyis üzleti szempontból sokszor hatékonyabb a megbízhatóságot, kiszámíthatóságot előtérbe helyező bizalmi beszállítói kapcsolat, mint a rövid távra koncentráló, végsőkig kizsigerelt partnereket használó együttműködés. Márpedig a hosszú távú jó kapcsolat kialakításához sokszor elengedhetetlen a megértő rugalmasság, mert csak így válhatnak éveken át fenntarthatóvá az üzleti viszonyok.

A kívülállók számára a nyomulós, nagy dumás üzletkötő archetípusa a multi level marketing (mlm) „mosóporos” hálózatépítője. Meglehet, ma már ők is egyfajta paradigmaváltáson mentek keresztül. Legalábbis erre látszik utalni a feleségével együtt az Amway-Network 21 mlm-es hálózatban sikeres hálózatépítő vezetőnek számító Benkóczy Péter üzleti ars poeticája: „Mi mindig úgy próbálunk bánni mindenkivel, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak.” A rendszer anyagilag is érdekeltté teszi a hálózat tagjait abban, hogy segítsék egymást, számos mentor bábáskodik az új tagok mellett, s állítólag gyakran szövődnek barátságok az üzlet résztvevői között. Igaz, Benkóczy szerint azokat szokták csatlakozásra buzdítani, akikkel már eleve jó kapcsolatban állnak. Az viszont egyesek számára visszatetsző lehet, hogy bár „a kapcsolatépítésben vannak ajánlott módszerek és etikai elvárások, ebben az üzletben semmi sem kötelező, a legtöbb új üzlettárs a sikeres vezetők viselkedési mintáihoz igazodik”.

Jóval szigorúbb normákhoz tartják magukat a keresztény értékeket az üzleti világba plántálni igyekvő ÉrMe Klub tagjai. A 2000-ben létrejött szervezet egyik alapítója, Salzman Zoltán éppen azért kezdett maga köré gyűjteni hasonló szellemiségű üzletembereket, mert azt tapasztalta, „nagyon kevesen vannak azok a partnerek, akikben nyugodtan meg lehet bízni”. Mára azonban az ÉrMe tagjai között számos olyan embert találni, „akik a saját üzleti céljaik elé, de legalább mellé oda tudják tenni a közösség céljait és érdekeit”, mi több, a hálózat tagjai tudják, „ha valamire szükségük van, akkor nemcsak a barátok, de a barátok barátai is elérhetőek számukra”. S jóllehet a szervezet hivatalosan nem a lean-filozófia alapján épül fel, a tagok eddig még nem panaszkodtak arra, hogy ne lett volna üzleti szempontból (is) kifizetődő a csatlakozás.