Közösségi kommunikáció, véleménycserére és vitára alkalmas, nyílt platform és digitalizáció nélkül a kultúra, a művészet piacképtelen termékké válhat – ebben egyetértettek a British Council épületében megrendezett Arts and Business konferencia meghívott előadói, akik a művészeti menedzsment új irányairól osztották meg tapasztalataikat.

Más-más szempontok érvényesülnek az egyes művészeti területeken: a szabadtéri fesztiválok esetében például egyre hangsúlyosabb szerepet kap a tudatos fogyasztói magatartásra nevelés - a klímaváltozással járó problémák és a környezetvédelem előtérbe helyezése -, míg a kulturális intézmények, többek között a múzeumok, galériák szempontjából nélkülözhetetlenné vált a közösségi kommunikáció - többek között a fogyasztói igények felmérésére.

Digitalizáció: az elérhetetlen csak karnyújtásnyira van

Február elején adott hírt a világsajtó a Google Art Project indulásáról. A keresőóriás a világ 17 nagy múzeumával összefogva hozzáférhetővé tette a felhasználók számára a legnagyobb művészeti gyűjteményeket. Az online kezdeményezéshez elsőként a New York-i Metropolitan Múzeum, a Modern Művészetek Múzeuma és a londoni Tate Galéria csatlakozott. Ahogy Agata Waclawik-Wejman, a Google képviselője elmondta: a street view-technika segítségével oldották meg a múzeumokba való virtuális belépést is: 360 fokos felvételek készültek a termekről - hétmilliárd pixeles fényképek a kiállított festményekről, szobrokról -, amelyek immár mindenki számára elérhetőek. Összesen 385 terembe leshet be bárki, megcsodálva többek között Renoir, Monet, Vermeer, Rembrand alkotásait, ráközelítve akár a legapróbb részletekre is. Éppen ez riasztotta meg több mint száz múzeum igazgatóját, akik nem kívántak csatlakozni a projekthez.

Google Art Project: az élmény a részletekbenrejlik

„Attól félnek, hogy az intézmények látogatót veszítenek, nem pedig nyernek, ha csatlakoznak a Google Arts-mozgalomhoz. Nem értek egyet ezzel, mert a személyes élménnyel semmi nem ér fel” - vélekedik Marc Sands, aki 2010-től a londoni Tate Galéria online megjelenésért felelős igazgatója. (Sands tíz évig a Guardian című brit napilap értékesítési igazgatója volt.) Mint mondja, a digitalizáció, a gyűjtemények online felületen „mutogatása”, és a múzeumlátogatás működhet együtt, a virtuális séta inkább kedvcsináló, ami - jó esetben - bevonzza a látogatókat az intézménybe. Hasonlóan vélekedik Bencsik Barnabás is, a Ludwig Múzeum (LuMú) főigazgatója - 2008. március elseje óta tölti be ezt a posztot -, aki szerint az alkotások atmoszférája megérinti a látogatókat. Ezzel nem ér fel az online nézelődés, éppen ezért nincs mitől tartania a nagy múzeumoknak - teszi hozzá.

A múzeum a XXI. században már nem raktár, hanem versenyképes programot kínáló intézmény, amely csak úgy lehet sikeres, ha kiteszi magára a „láthatósági mellényt” - áll a Sonntag Media múzeumokról készített elemzésében. A kulturális szféra termékeinek értékesítése ugyanakkor meglehetősen nehéz, hiszen olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek eladhatósága több tényezőtől függ. Ezekre jellemző a változékonyság (heterogenety), a megfoghatatlanság (intangability), tárolhatatlanság (perishability) és elválaszthatatlanság (inseparability). Nem mindegy, hogy a termék - múzeumok esetében egy kiállítás - az ár kialakítása után milyen csatornákon és hogyan jut el a fogyasztókhoz.

Közösségi kommunikáció, vonzó webes megjelenés

„Noha a Tate Nagy-Britannia egyik vezető galériája, hirdetésre mégsem jut elég pénz” – meséli Marc Sands, hozzátéve, hogy éppen ezért minden létező reklámlehetőséget és felületet megragadnak. Hatásosak a londoni buszokon, metróalagutakban kihelyezett plakátok és szóróanyagok. A technika fejlődésével viszont a reklámfogások is változnak. „A jegyek 72 százalékát online értékesítjük, ez is mutatja, hogy a webes jelenlét ma már nélkülözhetetlen” - mondja Sands, hozzátéve, hogy elsősorban ennek köszönhető a Tate sikere: a múzeumnak tavaly több mint 420 ezer látogatója volt.

„A legtöbb ember fél, mert úgy gondolja, hogy a múzeum túl steril, csöndes, nincs kedve sorba állni, ezer ok felmerül, miért maradjon inkább otthon. Online viszont láthatja, mi vár rá, ha kimozdul” - véli Sands, rávilágítva, hogy már régen nem arról van szó, hány látogatót veszítenek, hanem arról, hogyan nyerhetnek még többet. Kulcsfontosságú a keresőoptimalizálás is - hogy az intézmény olyan kulcsszavakat adjon meg, amelyekkel garantáltan az első helyre kerülhet a keresőkben.

A New York-i Metropolitan Múzeum facebook-oldala. Rajongói vannak

facebook.com

Sands szerint az online megjelenésnek három alapvető funkciója van: tájékoztatja a látogatókat a programokról (brossúraként funkcionál), tartalmat szolgáltat (tudnivalókat, háttérinformációkat, ismereteket), emellett véleménycserére, személyes kommunikációra alkalmas interaktív platform. Nem mellékes persze a dizájn sem, valamint a navigáció lehetősége, hogy a látogató könnyen és gyorsan tájékozódhasson, akár idegen nyelven is. 

Sands szerint az ötletes apróságokon is sok múlik: a Tate látogatóinak körében például népszerű a honlapon elérhető térkép, amely azt mutatja, hogy a kiállított művek melyik országból érkeztek. A közösségi média használata, a Facebookon, a Twitteren való jelenlét, a videómegosztókon közölt tartalom és a blogolás a jövő. „A blog olyan, mint egy tekercs WC-papír, az ember csak húzza, húzza és még mindig nincs vége” – szemlélteti a szakember egy vicces példával, miért fontos a folyamatosan frissülő tartalom. A Tate-nek 2007 óta él a Facebook-profilja, ez idő alatt több mint 154 ezer követőre tett szert. (A New York-i Metropolitan Múzeumnak közel 408 ezer rajongója van, a madridi Pradónak (Museo Nacional del Prado) több mint 94 ezer.)

A LuMÚ-nak 2009 szeptembere óta van Facebook-profilja, jelenleg 7775 követője van. 2008-ban indult a webszájt, azóta havi 26 ezer látogató keresi fel, 200 ezer egyedi letöltést rögzítettek. „Blogunk még nincs, de az eseményekről készült fotóink fent vannak a Flickr-en, a videók a You Tube-on, emellett ott a Twitter és újabban a Foursquare.

A magyar múzeumlátogatót még így is nehéz megcélozni, és ha sikerül, akkor is átlagosan egy órát szán egy kiállításra. A LuMÚ mellett itthon a Szépművészeti Múzeum (5200 követője van a Facebookon) és a Magyar Nemzeti Galéria (2000 követővel) aknázza ki legjobban a közösségi kommunikáció nyújtotta lehetőségeket. Ahhoz viszont, hogy ez működjön, rátermett szakemberekre szükség, akik csak az intézményi kommunikációval foglalkoznak és tartják a kapcsolatot a közönséggel - ezzel mindkét megkérdezett szakember egyetért, hangsúlyozva, hogy a lehetőségeknek csak az intézményi büdzsé szabhat határt.