Közgazdászok az Orbán-korban: "Ha túl magasra repülsz, elveszíted a szárnyaid"
Bár az Orbán-kormány látszólag jól megvan nélkülük, az új közgazdász nemzedék tagjai különféle stratégiákat alakítottak ki a hatalommal szemben. Vannak, akik teljesen távol tartják magukat, mások a háttérből árulják az ötleteiket. Volt olyan, aki hitelét, más a hitét vesztette, miután felemelkedett. Akadt, aki mérhetetlenül csalódott, és felajánlotta a tudását más politikai formációnak. Közgazdászok az Orbán-korban. Második rész.
Azok a szakemberek, akik a kétezres évek második felében a magyar gazdaságpolitikáról szóló párbeszéd meghatározó alakjaivá váltak, az Orbán-kormány megalakulása után jelentős részben visszahúzódtak. Bár szakmai tapasztalatuk, képzettségük és hajlamuk is meglenne a közügyek alakításához, jelenleg nem töltenek be vezető pozíciót a kormányban vagy valamelyik fontos állami intézményben. Pedig sokan reménykedve várták az új kabinetet, azt hitték, a Fidesz alkalmas arra, hogy fordulatot hozzon Magyarország életében, és - mint mondják - „rendbe tegye ezt a szeméthalmot”. (A fiatal közgazdász nemzedékről szóló első cikkünket itt olvashatja.)
A tehetség és a hatalom viszonyát azonban az Orbán-kormány idején sem lehet kizárólag a visszahúzódással vagy a passzív rezisztenciával leírni. Ennél sokkal színesebb a kép: van, aki a hatalom aranytartalékaként a háttérben tanáccsal segíti a megvalósítást vagy a tervezett intézkedések kárainak a mérséklését. És vannak, akik a civil szférának vagy más politikai irányzatoknak ajánlják fel a segítségüket.
„Megmondóembernek lenni nehéz”
Egy közgazdász számára „az egyetlen értelmes reakció a jelenlegi helyzetben a visszavonulás” - magyarázta egy magát jobboldali szakembernek valló forrás, aki szerint az is igaz, hogy a nemzedékük eddig nem sokat tett le az asztalra: „a többség most építgeti, amit fel kell építenie. Ki az üzletét, ki a tudományos vagy a piaci vezetői karrierjét”. Ez a helyzet erősen behatárolja, mennyire akarnak és képesek kiállni a nyilvánosság elé, hogy a kormány gazdaságpolitikáját bírálják.
„Megmondóembernek lenni nagyon nehéz. Rendkívül sérülékeny vagy, ha nincs mögötted olyan teljesítmény, amit már nem vehet el tőled senki” - mondta az egyik forrás, és úgy vélte, nagyon jól jellemzi a helyzetet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját éppen Chikán Attila bírálta élesen. (Vagy említhetnénk akár Bod Péter Ákost is.) Ő egy olyan életművel a háta mögött beszél, amivel már nem lehet, és a politika nem is merné „kilőni”. Egy fiatalabb, kevesebb háttérrel rendelkező megmondóemberrel viszont könnyen elbánhatnának.
Mások inkább azzal magyarázták a generáció nagyjainak visszahúzódását, hogy féltik a szakmai hitelességüket, és hogy „összemossák őket azzal a vudu közgazdaságtannal”, amelyet sokak szemében Matolcsy György képvisel. Mint egyikük fogalmazott: „elriaszt minket, hogy olyan döntésekhez kellene a nevünket adni, amelyekkel szakmailag nem tudnánk azonosulni”. Van, aki azzal hárította el az aktívabb részvételre vonatkozó kérdést, hogy úgysem tehetne semmit az országért, amíg a gazdaságpolitika csak a korrupció játszótere. „Minél tovább tart ez az állapot, annál inkább olyan emberek vesznek részt a gazdaságpolitika végrehajtásában, akik el tudják fogadni a korrupciót, és nem okoz nekik gondot olyan intézkedések végrehajtása vagy támogatása, ami nincs összhangban a szakmai lelkiismeretükkel” - vélekedett egyikük.
Parkolópálya
A legtipikusabb magatartás jelenleg, hogy a tudásukat a piacon értékesítik, ahol a szakértelmükkel könnyedén el tudják tartani magukat. Távol maradt a politikától például Hamecz István, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója, aki gazdaságpolitikai kérdésekben legfeljebb publicistaként, a Heti Válaszban megjelenő írásain keresztül nyilvánul meg. Részt vett ugyan a kormány 2011 őszén szervezett, tizenegy vezető közgazdásszal tartott két konzultációján, de hamar kiderült, hogy a konzultáció csak látszatnyitottság volt a kormány részéről, és igazából az üzenetekből nem értenek vagy nem akarnak megfogadni semmit.
Visszahúzódtak a 2000-es évek két legfontosabb alternatív gazdaságpolitikai stratégiájának szerzői is: Orbán Krisztián továbbra is az Oriens ügyvezető partnere, ám gazdaságstratégiai vagy szakpolitikai kérdésekben egyáltalán nem nyilvánul meg. Holtzer Péter szintén az Oriens partnere, az utóbbi időben néha megszólal nyugdíjügyben, de elsősorban gazdasági növekedéssel, foglalkoztatással, adórendszerrel, oktatással, illetve a cigányüggyel összefüggő tanulmányok készítésében vesz részt, emellett a Pénziránytű Alapítvány a pénzügyi kultúráért, valamint a Transparency International Magyarország munkáját segíti. Barabás Gyula, az OTP igazgatója se hallatja hangját.
Volt olyan forrás, aki úgy vélekedett, a piaci pozíció az ilyen nagyformátumú emberek tehetségéhez képest csak parkolópálya, és tehetségüknek, ambícióiknak csak kis részét mozgatja meg a jelenlegi megbízatásuk. Többen nem értettek ezzel egyet, szerintük igenis nagyon sokat lehet tanulni és sok értelmes dolgot lehet csinálni egy piaci vezető pozícióban.
El lehet menni
A generációból többen elhagyták az országot, és kint vállaltak munkát. Varró László a Mol igazgatói posztját 2011-ben a Nemzetközi Energia Ügynökség párizsi igazgatói székére cserélte. Magyar szakember még nem töltött be ilyen magas posztot a nemzetközi energetikában. Azonban azt is elárulta: itthon nem volt könnyű dolga. A Figyelő róla készült portréjában azt mondta, „a magyar energiaszektorban nem mindenki vonta le azt a tanulságot, hogy a tervgazdaságot a történelem szemétdombjára kell dobni”. Az új közgazdász nemzedék több tagja is megjegyezte róla, valószínűleg hazajönne, ha lenne neki való feladat. Mint távozásakor fogalmazott: örülne, ha lányai egy jó magyarországi gimnáziumban tanulnának. „Azt szeretném, hogy azt a fajta mentalitást sajátítsák el, amellyel Széchenyi hazafiságból a Pató Pálok képébe vágta: Angliában vasutat építenek...”
A Költségvetési Tanács Titkárságának több komolyabb szakembere is külföldre ment az intézmény 2010. végi szétverése után: többen a Nemzetközi Valutaalapnál és az Európai Bizottságnál találtak állást. „Az akkori Költségvetési Tanács egyáltalán nem volt 'ellenséges' az új kormánnyal, inkább objektív próbált maradni. Soha nem mentünk bele normatív kérdésekbe. Partnerei, segítői szerettünk volna lenni a parlamentnek, ahogyan az amerikai Congressional Budget Office segíti az Egyesült Államok törvényhozását” - írta a titkárság egyik külföldre távozott szakembere. A Költségvetési Tanács Titkárságáról több szakembert felszívott a Magyar Nemzeti Bank, néhányan a Nemzetgazdasági Minisztériumba mentek, illetve Romhányi Balázs, a titkárság főigazgatója megalakította a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapestet. Az intézet részt vett a Közöskassza néven futó, a költségvetés helyzetét elemző projektben, amely a Bajnai Gordon által alapított Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány támogatásával valósul meg.
Kármán kísérlete
Volt olyan közgazdász az új nemzedékből, aki megpróbált beállni a kormány politikája mögé, és ehhez - a generációból egyedül - magas pozíciót is kapott. Kármán András a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi elemzések igazgatója volt, amikor a kormány megalakulása környékén Szapáry György Matolcsy György figyelmébe ajánlotta. A nemzetgazdasági miniszternek megtetszett Kármán szakértelme, és kinevezték a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyi államtitkárának.
Kármán a bankadó kivetésében még kitartott a kormány politikája mellett, de nem sokra rá, az IMF „hazazavarását” megelőző tárgyalásokon belátta, hogy csak a miniszter és a miniszterelnök akaratának végrehajtója lehet. Ezt követően forrásaink szerint Kármán igyekezett megúszni és a szakmai munkába temetkezni. Ehhez kapóra jött a magyar uniós elnökség 2011 első félévében, melynek köszönhetően fél éven át a Stabilitási és Növekedési Egyezmény megújításán dolgozhatott (fontos szerepe volt az ún. hatos csomag megalkotásában), amivel komoly szakmai elismerést vívott ki Brüsszelben. 2011 októberében végül lemondott pozíciójáról, mert nem akarta tovább adni a nevét a kormány gazdaságpolitikájához - fogalmazott egy az akkori történésekre rálátó forrás.
Kármán kalandja a hatalommal egyfelől szerencsésen végződött: sikerült megőriznie a szakmai becsületét (brüsszeli eredményeiért még díjat is kapott itthon), lemondása után pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank Magyarországnak járó igazgatósági posztjára delegálta a kormány, ami nagy presztízsű, de mégiscsak parkolópálya a számára. Esete figyelmeztetés minden kiemelkedő szakembernek, aki kormányzati szerepre vár: azon az áron őrizte meg a szakmaiságát, hogy politikai értelemben kudarcot vallott. „A szakmaiság és a politika kettős nyomása alatt eltört” - fogalmazott az esetre rálátó forrás. „Más kormányban még kaphat szerepet, Fidesz-kormányban biztos nem fog. De ha a Fidesz nyer 2014-ben, és nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz, akkor 2-3 év múlva már senki nem fog emlékezni arra, ki volt Kármán András” – tette hozzá.
A közgazdászok új nemzedékéből tavaly Vojnits Tamás is kapott pozíciót a kormánytól: kormánybiztossá nevezték ki, hogy kidolgozza a szövetkezeti pénzügyi stratégiát, amely részben valószínűleg a szövetkezeti hitelezés felpörgetéséről fog szólni. Ez a pozíció azonban jóval alacsonyabb, mint Kármáné volt, így túl nagyot bukni sem lehet innen - magyarázta egy a megbízás körülményeire rálátó forrás, aki úgy érzékeltette Vojnits feladatát, hogy az csak egy nagyobb kormányzati projekt szakmai részleteinek kidolgozását jelenti.
A Nátrán-eset
Meg lehet azonban nyerni a játszma politikai részét is. Legalábbis ezt mutatja most Nátrán Roland, az Eximbank vezérének esete. Nátrán pályája az Orbán-kormány megalakulása után 2010-ben magasra ívelt: pénzügyminiszteri osztályvezetőből az NGM pénzügypolitikáért felelős helyettes-államtitkára lett, tavaly júniusban pedig Matolcsy a Magyar Export-Import Bank (EXIM) és a Magyar Exporthitel Biztosító (MEHIB) élére küldte. Nátránt még Kármán emelte fel, miután felfigyelt a szakértelmére és elképesztő kommunikációs készségére, emellett sikerült megkedveltetnie magát Matolcsyval is.
Információink szerint Nátrán nem szívesen vállalta a nagyobb felelősséggel járó feladatot, végül azonban a kinevezés hozta meg a szerencséjét. A bank ugyanis tavaly decemberben sikeres dollárkötvény-kibocsátást hajtott végre, és ezzel megágyazott az állam sikeres kötvénykibocsátásának február közepén, mellyel információink szerint Nátrán még Orbán Viktor személyes elismerését is kivívta. Úgy tudjuk, a kötvénykibocsátás előtt sokáig kérdés volt, hogy az Eximbank vagy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) legyen a bonyolító. Az MFB-ben elakadt az ügy, Nátrán viszont vette az akadályt, így az ő érdeme lett - mondta egy az ügyre rálátó forrás.
Aranyemberek
Az új közgazdász nemzedék ismert, meghatározó tagjain kívül, a háttérben van egy olyan nagy szakértelemmel bíró fiatal szakembergárda is, akikről a médiában keveset vagy semmit sem hallani. „Ők az aranyemberek, az ország szellemi aranytartaléka” - mondta egy magát ebbe a csoportba soroló, neve elhallgatását kérő, magas pozícióban dolgozó fiatal közgazdász. A forrás elmondása szerint körülbelül tíz ilyen szakembert ismer ma Magyarországon, közülük többen az államigazgatásban vagy állami cégeknél dolgoznak, illetve vannak néhányan a bankszektorban is.
Az aranyemberek nagyon jól értenek a gazdaság egy-egy nagy területéhez, és ötleteket adnak hatalmi csoportoknak, hatóságok vezetőinek, vagy időnként bejuttatnak egy-egy részt törvényjavaslatokba. A hatalmi csoportok sokszor megkeresik őket, hogy kikérjék a tanácsukat, és gyakran hallgatnak is rájuk. Mint meséli, a Fideszben és a kormányban nagyjából „azok a politikusok a hatalmi centrumok, akik miniszterelnökök lennének Orbán Viktor után”. Az egyik centrum Rogán Antal csoportja, a másik Lázár Jánosé. Varga Mihály csapata egy másik hatalmi csoport, és Matolcsy György is egy centrum, de ő Orbán Viktor által az, nem is párttag - sorolta a forrás.
„Engem nem az elvek érdekelnek, realista vagyok: annak adom az ötletet, akinek van hatalma meg is valósítani” - mondta. A politikusnak tudnia kell az emberek fejével gondolkodni, ismernie kell a vágyaikat, és arra építve kell megszereznie a támogatást ahhoz, amit meg akar csinálni. Szerinte Bajnai Gordonnal pontosan az a probléma, hogy közgazdász, és nem politikus: rétegpártot épít, amivel nem lehet választást nyerni.
„Hatalmat akarok”
Ezek a háttérben működő szakemberek a megfelelő pillanatra várnak, hogy hatalomhoz jussanak, és lehetőséget kapjanak az elképzeléseik megvalósítására – mondta egyes fiatal közgazdászok hatalmi ambíciójáról a forrás. Ami a pozíciót illeti, végső céljuk a miniszterség, államtitkári poszt, bekerülni a jegybanki vezetésbe, egy állami intézmény, hatóság vezetői posztjára, vagy a monetáris tanácsba. A forrás szerint vannak olyan aranyemberek is, akiket próbára tesz a hatalom: kapnak egy nem jelentős pozíciót, például egy állami cégnél, és még bizonyítaniuk kell.
„Nincs nagy lakásom, nem akarok jó kocsit, befektetésem sincs sok, engem ezek nem érdekelnek. Én hatalmat akarok” – mondta a fiatal szakember, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem a hatalomért magáért szeretne hatalomhoz jutni. „Látni akarom, hogy azt a változtatást én csináltam, és azt gondolni, hogy jó dolgot tettem. Látom a megjelent hírt, és tudom, hogy milliók életét fogja befolyásolni, jobb lesz nekik” - magyarázta. A közgazdász szerint „mindig ez a helyzet: a közgazdász keresi a politikust, mert neki van meg az a hatalma, amellyel meg lehet valósítani az elképzeléseket”, ugyanakkor úgy vélekedett, ez nem hízelgés a közgazdászok részéről, inkább arról van szó, hogy „okos emberek eladják az ötleteiket, vagy megpróbálják csökkenteni egy-egy tervezett lépés káros hatásait”.
Kármentők
Elmondása szerint az elmúlt években a háttérben hatást gyakorló szakemberek több kormányzati intézkedésen képesek voltak javítani, vagy a káros hatásokat sikerült tompítaniuk. Ez történt a bankadó, vagy a tranzakciós adó bevezetésekor, illetve a devizahiteleseknek szánt mentőövek kidolgozásánál is. Ha nem lettek volna, háromszor ilyen súlyos lett volna a hatás - mondta a közgazdász. Ezzel a Nemzetgazdasági Minisztérium egy munkatársa is egyetértett, és azt mondta, a tárcánál több olyan, jellemzően középvezetői pozícióban dolgozó szakember van, akiket országmentő szándékok motiválnak, és abban látnak értelmet, hogy a szakértelmükkel legalább kárt mentenek.
A legnehezebb dilemma a háttérből tanácsokat adó fiatal tehetséges közgazdászok számára az, hogy mikor lépjenek ki a háttérből, mikor fogadjanak el egy pozíciót. „Ez egy nagyon nehéz türelemjáték, és könnyű elszúrni: egy esélyed van. Ha bekerülsz a médiába, könnyen és gyorsan elhasználódik a neved. Olyan ez, mint az Ikarosz-történet: ha túl gyorsan, túl magasra repülsz, könnyen elveszíted a szárnyaid és lezuhansz” - példázott a forrás. „Ha nem lépnék ki, és nem táplálnám a reményt, hogy ez egy lehetséges út, akkor ez az ország el lenne veszve” – magyarázta. Ez a remény az, hogy hatalmi pozícióban meg lehet őrizni a szakmaiságot úgy, hogy közben a politikai játszmát sem veszíti el. Vagyis nem jár úgy, mint Kármán András.
Irány a Plútó
Olyan közgazdászokból, akik nemhogy kiábrándultak volna a jobboldali kormány politikájából, hanem épp most tértek volna meg vagy tettek volna hitet mellette, nincs sok. Barcza György hosszú éveken át a K&H Bank vezető közgazdásza volt, majd tavaly novemberben a Századvég Gazdaságkutató tudományos munkatársa lett. Ezzel a lépésével sokan a nemzedékéből nem tudtak azonosulni. Volt, aki a hatalomvággyal magyarázta, és hogy Barcza nemcsak a türelmét, hanem a fejét is elvesztette. „Barcza türelmetlen volt, valószínűleg úgy döntött, mindent bevállal, és most megy szépen a Plútó-közgazdászok felé” - mondta egy fiatal közgazdász, és mint magyarázta, azokat hívják Plútó-közgazdászoknak, akik „olyan távol vannak a valóságtól, mint ide a Plútó”. Ilyen szerinte a nagy összeesküvés-gyáros Bogár László, vagy Csath Magdolna.
Barcza esetében többen rossz lépésnek tartották például, hogy még a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésének költségvetési lehetőségéről csak annyit mondott, hogy beleférhet a költségvetésbe. Nem tette hozzá, hogy a költségvetés szerkezetét viszont mindenképp rombolná. Márpedig a magyar közgazdászok körében széleskörű konszenzus van arról, hogy a 13. havi nyugdíj katasztrofális lépése volt a Medgyessy-kormánynak, és éveken át rendkívül károsan hatott a költségvetési egyensúlyra. Azt is mondják azonban, hogy ezzel kapcsolatban Barcza később elismerte: hibázott.
Mint tapasztaltuk, egyértelmű kiállásával az Orbán-kormány mellett egyébként nem haragot, inkább sajnálatot váltott ki a közgazdászok körében, és volt, aki a szakmai kritika mellett fontosnak érezte megjegyezni, „nagyon okos gyerek, tíz éve az egyik legígéretesebb tehetség volt a generációjában”. Egyes vélemények szerint Barczát a jobboldalon is többen vállalhatatlannak tartják, annyira gépiesen ismétli a politikai üzeneteket, hogy már nem lehet komolyan venni. Megkerestük Barcza Györgyöt is, és kértük reagáljon pályatársai véleményére, azonban erre csak azzal a feltétellel lett volna hajlandó, ha egyes véleményeket törölhet a szövegből. A közgazdász arra hivatkozott, hogy a bírálatok egy része túlzó, minden valóságalapot nélkülöző állítás, és csak a lejáratására irányul.
Urbán átállt Bajnaihoz
A nyílt kiállást más politikai formációk mellett sem igen vállalták közgazdászok. Az egyetlen kivétel és nagy név Urbán László, aki a Fidesz meghatározó szereplője volt a kilencvenes évek első felében, és az első Orbán-kormányban majdnem pénzügyminiszter is lett. Urbán 2012 őszén elvállalta a Bajnai Gordon által kezdeményezett Együtt 2014 mozgalom gazdasági programjának kidolgozását.
Bár a hvg.hu tavaly többször is megkereste interjúkéréssel, Urbán ez elől elzárkózott. Forrásaink valamennyien úgy jellemezték, hogy az elvek embere, „talpig tisztesség”, és 2012-re „végtelenül elkeseredett” a kormány gazdaságpolitikája miatt. Kármán András előtt ő töltötte be a magyar igazgatói posztot az EBRD-ben, és hazatérése után már közel állt ahhoz, hogy „írogatni kezdjen” és nyíltan bírálja a kormány gazdaságpolitikáját. Végül ismerője szerint nem maradt más lehetőség, mint Bajnaiék. Ezzel együtt is ő az egyetlen meghatározó jobboldali közgazdász, aki átállt Bajnai Gordonhoz, Orbán legvalószínűbb kihívójához.
Látták már az összes gengsztert
Azt több beszélgetőpartnerünk hangsúlyozta, hogy az új közgazdász-generáció nem címkézhető fel a magyar politikai paletta szerint, így a jobb- és baloldali közgazdász megnevezés félrevezető lehet. Mint egyikük rámutatott, gazdaságpolitikai alapállásukat tekintve - az angolszász felosztás szerint - az új generáció mindegyik meghatározó közgazdásza konzervatív, vagyis piacpárti, társadalompolitikai szempontból pedig liberális. Ezzel szemben ma Magyarországon csak antikapitalista, baloldali pártok ülnek a parlamentben.
„Nekünk önérték a pártsemlegesség - mondta a közgazdászok új generációjáról egy korábban az államigazgatásban dolgozó közgazdász -, mert az elmúlt másfél évtizedben láttuk már az összes gengsztert. Elegünk lett a politikai szektorból, és a húsz évvel korábbi közgazdász-generációból, mert mindenki abból csinált karriert, hogy becsatlakozott valamelyik párthoz.” A politikai szektor pedig mindent elkövet, hogy Magyarországon senki és semmi ne legyen tőle független – tette hozzá. Mint mesélte, komoly nehézséget okoz nekik, hogy nem lehet elkerülni a címkézést. Mindegyik szakembert besorolják valamelyik politikai oldalra, és az esetek többségében nem kíváncsiak a véleményére, ha a másik pártnak már adott szakmai tanácsot. „Pedig bárki rendelhetne tőlem tanulmányt. Most mit tehetek én arról, hogy ilyen a politikai paletta? Az egyetlen tőkém a hitelesség, és eszem ágában nincs a megrendelő szája íze szerint dolgozni” – mondta.
„Van egy szakma, amibe immár több évtizedet beleöltem. Jelenleg ezt a felhalmozott tudást és tapasztalatot igyekszem fenntartani, hogy egyszer, ha ismét megfelelőek lesznek a körülmények, akkor egy normális szakértő-politikus felállásban tudjam hasznosítani.” „Ha most valaki megsúgná, hogy 30-35 évig Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, akkor elgondolkodnék egy másik szakmán” – jegyezte meg.
