Közkönyvtári rendszer - A legfontosabb közmű

Ha a könyvtárosok létszámát és az ellátandó népesség arányait nézzük, nagyjából600 roma könyvtárosra lenne szükség Magyarországon – hangzott el egy konferencián.

Az előadó, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, Kardos Ferenc felhívta a figyelmet: ehhez képest ma – évtizedes tapasztalatai, ismeretségei alapján – kevesebb, mint húsz roma közösségből érkező vagy ott élő könyvtárosról tud, és egyelőre a roma olvasók száma is csekélyebb, mint a romák teljes lakosságon belüli részaránya. Az előadásból kiderült ugyanakkor az is, hogy ahol erősen és tudatosan törekszenek az arányok javítására, szép eredmények születhetnek. A kanizsai könyvtár például ilyen hely. A könyvtári rendszer a legteljesebb magyar kulturális infrastruktúra, mert minden településen ott van, évtizedek óta működik.

A közkönyvtári rendszer ugyanakkor a kultúra legolcsóbban elérhető forrása, amelyet a legszegényebb romaközösség is felkereshet, ha tud róla, ha eljut intézményeibe. Mondhatni, ez a legfontosabb kulturális közmű. Miután azonban az utazás is költség, nagyon fontos a gazdasági és demográfiai okokból szegregálódó kistelepüléseken a könyvtári jelenlét. A mozgókönyvtári rendszer, amely jelenleg kistelepülési könyvtári rendszerként, a korábbihoz hasonló szakmai tartalommal szerveződik át, valamelyest megoldást jelenthet a problémára. A nagy kérdés: a roma olvasó, az olvasó roma, a könyvtáros roma ismert és követhető értékmintaként jelenik-e meg, az értelmiségi létformák összekapcsolódnak-e a romákról alkotott képpel, ugyanúgy, mint a zenei tehetség fogalma és a cigány kultúra?

Nem arról van szó, hogy ismernek-e az emberek roma írót, költőt, tanárt, könyvtárost, hanem arról, hogy ne kivételnek tekintsék, hanem követhető mintának. Nagykanizsán úgy tartják számon, hogy csaknem harminc év alatt megtízszerezték a roma olvasók számát (az 1980-as évek végi adatok szerint ez nem érte el a húsz főt). A könyvtárban már dolgozik egy roma könyvtáros is – egy érdeklődő fiatalt előbb foglalkoztattak, majd lehetővé tették számára a könyvtáros végzettség megszerzését. A könyvtár központi épületét rendszeresen használják programjaikhoz a roma civil szervezetek; volt már ott roma fotókiállítás, roma író, költő bemutatkozása, a roma szervezetek által indított képzés (szociális és házigondozó-képzés, pedagógiaiasszisztens-képzés, romani és beás nyelvtanfolyam stb.).

Helyet és infrastruktúrát adva e képzéseknek a könyvtár szolgáltatásai is népszerűbbek lettek. A roma fiatalok legtöbbje e pályázati programok keretében került először kapcsolatba a könyvtárral, amely érkezésük pillanatától követi könyvtári életútjukat. 2011-ben a Könyvtáriskola című programban 219 halmozottan hátrányos helyzetű fiatal vett rész a nagykanizsai szakközépiskolákból, többségük roma. Közülük három volt csak könyvtártag, és senki nem kölcsönzött. Most 47 beiratkozott olvasójuk van ebből a csoportból, és 196 kölcsönzött dokumentum jelzi aktivitásukat. A könyvtár tehát jó partner lehet minden romaprogramban – véli Kardos Ferenc.

Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, mit szólhatnak az igazgatóhelyettes megállapításaihoz azok, akiket a téma a leginkább érint. A Romaversitas Alapítvány (a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok képzési és ösztöndíjprogramja) vezetője, Daróczi Gábor egyetértéssel fogadta a Kardos által elmondottakat, a kanizsai könyvtár eredményeit imponálónak, a téma feldolgozását fontosnak és hasznosnak tartja. Megjegyezte: egyetért azzal, hogy Kardos Ferenc evidenciának tekinti, az emberek szeretnek olvasni, és azok, akik nem tudnak erre áldozni (nagyon logikusan és helyesen) akkor járnak a legjobban, ha könyvtári tagok lesznek. A mai magyar valóság azonban szerinte sajnos messze áll ettől: az átlagos általános iskolai tanítás – amelynek legfontosabb eszköze a kötelező tankönyvek meghatározása és „behajtása” – nem fordít figyelmet arra, hogy a gyerekek szeressenek olvasni.

Úgy látja: ahol a családban nincs minta a napi könyvolvasásra, mert nincs még egészen kicsi házi könyvtár se, ott nincs más megoldás, mint az, hogy az iskolák – beleértve az iskolai könyvtárakat – vegyék át az olvasóvá nevelés feladatát. Daróczi Gábor hozzátette, ő maga leginkább azért lett olvasó ember, mert az egyiskolás település integrált osztályában, ahol annak idején tanult, a fiúk között kialakult egy nagyon ösztönző és pozitív verseny: ki tud több indiános regényt elolvasni. Ha ez nem így lett volna, most nem ülne ott, ahol.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.