Komplett kisvasút zakatol a könyvtárban

Az Országos Széchényi Könyvtár legújabb high-tech beszerzése egy robotszkenner, amely a könyvek digitalizálását fogja jelentősen felgyorsítani. Az alig egy hónapja érkezett, több mint tízmillió forintos eszköz használatát még tanulják a digitalizálási osztályon. Az előtanulmányokra szükség is van: a könyvek beolvasása előtt ezernyi paramétert lehet beállítani. Külön szabályozható például a lapozást megkönnyítő légsugár ereje, a lapozás sebessége vagy a szkenner szemeit adó Canon kamerák zársebessége.

Vákuummal lapozza a könyveket a robotszkenner

A beállítások elvégzésére könyvenként egyszer van szükség, ha megvannak, magára lehet hagyni a gépet. A szkenner gyorsabb annál, hogy két könyvcsere között el lehessen menni ebédelni, óránként háromezer lapot tud lefotózni. Egy gyors kávéra is csak akkor van idő, ha a gépkezelő A Gyűrűk Ura egyik kötetét vagy Révainagy lexikonát rakta be a gépbe. A sebesség mellett a könyvek tárhelyigénye is lenyűgöző. A kamerák jpg és raw formátumú képeket készítenek, így egy kétszáz oldalas könyv tárolásához is körülbelül tíz gigabájt helyre van szükség. Pár száz kilobájtos, Kindle-ön olvasható e-könyv csak akkor lesz a szkenner által készített képekből, ha azok utófeldolgozáson, karakterfelismerésen és szerkesztésen esnek át.

Zúgva halad a kisvasút

A digitalizálási osztály leghangosabb berendezése maga a szkenner. A két kamerát két külön PC vezérli, a képek pedig egy szervergépre érkeznek meg, amely jelenleg még ugyanabban a helyiségben található. A könyvtár legjellegzetesebb zaja azonban a könyveket szállító kisvasút zúgása.

A folyosók felett, falak közé beépített 1,6 kilométer hosszúságú pályán közlekedik a könyvtár automata szállítórendszere. A varrógép méretű, önálló meghajtással rendelkező motorkocsik kosarukban több könyvet is képesek elcipelni. Gyorsnak ugyan nem mondanánk őket, de öt-tíz perc alatt a könyvtár 56 állomásából bármelyikhez oda tudnak érni. A műhellyel egybeépített vezérlőteremből az egyes kocsikat nem lehet nyomon követni, de a váltók állását és az esetleges üzemzavarokat így is meg lehet állapítani a vezérlőtábláról.

Egy falnyi kazetta

A legtöbb kütyüt azonban nem a villanyvasút kezelőinél, hanem a Történeti Interjúk Tárába belépve láttuk. Már a folyosó is be van polcozva, és ezernyi videokazetta köszönti az érkezőt. Bent a raktárban már vegyesebb képet kapunk: Betamax kazetták, VHS-ek, DVD-re mentett esti híradók, a Szabad Európa Rádió adásai és berendezései vannak a termekben. De találkoztunk filmes vágóasztallal, a filmszalagok digitalizálására berendezett szobával és olyan műszerszekrénnyel is, amelyet arra rendeztek be, hogy bármilyen hordozóról DVD-re lehessen menteni az adatokat.

A legnagyobb meglepetés azonban nem a több ezer órányi történeti interjút tároló polcok között várt minket. A kilencvenes évek tipikus kereskedelmi kazettái között néhány valódi felnőttfilmet is felfedeztünk. A kazetták köteles példányként kerültek az OSZK-ba, mert a pornókiadók kezdetben minden lényeges szabályt igyekeztek betartani. Így többek között lelkesen küldték a nemzeti könyvtáraknak az általuk kiadott filmeket.

Mára a filmkazetták teljesen kihaltak, és azt is érzi a könyvtár, hogy a lemezpiac is gyengélkedik. Az évi ezer DVD és Blu-ray helyett tavaly már csak körülbelül nyolcszázat hozott a posta. Az OSZK-nak azonban már most is vannak szerverei, a jövőben pedig fejlesztik is a kapacitást. Azzal, hogy az információhordozók átalakulnak, a könyvtár szerepe nem változik. Régen polcból kellett több, most tárhelyből.