Tarol a "magyar Harry Potter"
A Szent Johanna gimis könyvsorozat hihetetlen sikereket ér el a tinilányok körében, a fiatalokra gyakorolt hatását egyesek a Harry Potterhez mérik. Lehet, hogy van jobb minőségű irodalom, de ha e kötetek miatt szeretik meg az olvasást a fiatalok, már nem érdemes lebecsülni a sorozatot. Hogy miért éppen ez a tiniregény vált kultuszsorozattá, arról szakemberek mondják el véleményüket.
Mindenki példátlan sikerről beszél, amikor Rentai Renáta és osztálytársai története kerül szóba. Ők a főszereplői annak a Szent Johanna gimnáziumban játszódó ifjúsági regénysorozatnak (amelyet a rajongók egyszerűen SZJG-nek rövidítenek), amely egy fiatal magyar írónő, Leiner Laura tollából született, és amelyből 2010 óta nyolc részt adtak ki.
Hogy a siker pontosan mekkora, az nem világos, a regény kiadója például nem volt hajlandó elárulni a példányszám-adatokat, csak annyit, hogy több tízezer kötet fogyott a sorozatból. A kultuszt-státusz pontos eladási adatokkal tehát nem tudjuk alátámasztani, a Bookline TOP 50-es listáján azonban az utolsó kötet, Örökké alcímmel, a megjelenéskor a lista élére került, a szeptemberi statisztikák alapján pedig már 201 napja van az első ötven között, de megelőzi az első rész, Kezdet alcímmel, mely a 38. helyen áll, és 243 napja folyamatosan szerepel a listán. A 20. helyen a Szent Johanna gimi kalauz található a jelen állás szerint, és már 125 napja az egyik legkeresettebb könyv az online könyvportálon, de hogy kapható már SZJG póló, karkötő, hűtőmágnes, kulcstartó, bögre, szemüvegtok, táska, pénztárca és nyaklánc, jelzi, hogy valami megmozdult Magyarországon, és van élet a külföldről érkező Hello Kitty-, Hannah Montana-, Monster High-őrületen túl is.
Az is biztos, hogy az internetes oldalak, ifjú bloggerek, és a 10-14 évesek körében is észlelhető az SZJG-őrület. A hivatalos Facebook-oldalra eddig közel ötvenezer rajongó iratkozott fel és alig találni negatív kritikát a könyvről, az is inkább csak fiúktól jön, akik cikinek találják a lány főhős kalandjait az iskolapadban és az iskola után. Kétségtelen, hogy azok a szülők, akiknek lánygyermekük van, belebotlanak az SZJG-be a gyermek 9-10 éves kora körül, hisz "mindenki" azt olvassa. Ez első hallásra csodálatos dolog, hisz a gyerek olvas, mégpedig magától és örömmel.
| Szent Johanna gimi |
| A naplóregény-sorozat főszereplője Rentai Renáta, aki a budai Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium tanulója. A könyvsorozat tulajdonképpen a főhős naplója, amelyből a gimnázium 9–12. b osztályának mindennapjaiba pillanthatunk bele. |
A szülők azonban egyúttal gyanakvók is a kortárs őrületekkel szemben. Éppen ezért interjút készítettünk két pedagógussal. Egyikük Pethőné Nagy Csilla, a Pécsi Tudományegyetem Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának szakvezető tanára, aki a befogadás-központú irodalomtankönyv-sorozat szerzője is, a másik pedig Diószegi Endre, a budapesti Ady Endre gimnázium tanára, akit a televíziós érettségi felkészítőkből is ismerhetünk. Azt szerettük volna megtudni, hogy van-e félnivalójuk a szülőknek, vagy bátran vegyék meg a kötetenként 2800-3000 forintba kerülő könyvet, illetve a darabonként 400-5000 forintig terjedő rajongói csecsebecséket.
hvg.hu: Mitől válhatott kultusszá a Szent Johanna gimi-sorozat?
Pethőné Nagy Csilla: Azt gondolom, fontos az "itt és most" és a "velem is megtörténhetne" érzése. A tizenéves olvasók azt gondolhatják, "nicsak, majdnem olyanok, mint mi". Reni és a többiek élethelyzeteiben, a határok feszegetésében, a vizsgákban, barátságokban, szerelmekben, szorongásokban a tiniolvasók minden bizonnyal önmagukra ismernek. A karakterek, a közösségbeli viszonyok dinamizmusai is ismerősen hatnak, még akkor is, ha egy alapítványi elit gimi sokak számára álom. Olyan suli, ahova jó volna járni, ami kinyitja a világot, a lehetőségeket, ha korlátokat is szab közben. A téma mellett persze fontos a cselekményszövés fordulatossága, a közös kulturális mintázat, a nyelvhasználat elevensége, humora.
Diószegi Endre: Azért lehet kultuszregény – persze egy adott életkori csoportban –, mert akiknek írták, azokról szól. A szereplők valós figurák, itt élnek Pesten, lehet velük találkozni, talán magában is talál valamit az ember a karakterek jellemzőiből, ez pedig érdekes lehet, különösen egy olyan korosztály számára, akiknek a külső világ impulzusaira kell fókuszálniuk, mert életkoruk erre kényszeríti őket.
hvg.hu: A magyar Harry Potternek is nevezik, mit gondol erről az összehasonlításról?
P. N. Cs.: A regényvilág esetünkben valószerű, jócskán merít a mai tizenévesek kultúrájából, így sok tekintetben különbözik a Harry Potter varázslóiskolájának világától. De az iskola mint tipikus hely, mint nevelődési és szocializációs tér, mindkét regénysorozatban fontos, párhuzamokat is kínál. Olvasáspszichológusok azt mondják, a mai gyerekeknek hatpercenként szükségük van valamilyen "váltásra" ahhoz, hogy a felgyorsult világban fogják a jeleket, és ne unatkozzanak. Úgy vélem, a két ifjúsági regényfolyam ezt az olvasói elvárást is teljesíti.
D. E.: Jogos felvetés, amennyiben arra vonatkozik, hogy olvasóvá válhatnak, akik megízlelik ezt a történetet. Azt hiszem, a Harry Potternek is ez az igazi lényege, bár a történet is fontos. Olvasni pedig nagyszerű dolog, ha tehát van egy vagy több könyv, amelyik megtalálja az utat az olvasókhoz és ezt nem külső beavatkozással teszi, akkor azt ki kell használni. Mindig olvasni kell valamit, ebben az életkorban pl. Szent Johannát, ahogy a lelkes angolok a Harry Pottert olvasták és olvassák mai is.
hvg.hu: Ezek szerint a legnagyobb erénye a regénysorozatnak, hogy megszeretteti az olvasást a tinikkel?
P. N. Cs.: Igen. Úgy tudom, ötödikesek, hatodikosok is olvassák. Márpedig nagyjából itt, vagy kicsivel később dől el, hogy valaki olvasóvá válik-e vagy sem. Más országokban vannak olyan nyitott iskolai tantervek, amelyek szerint első lépésben mindegy, mit olvas a gyermek, csak olvasson. S ha már olvas, adjunk egyre jobb irodalmat a kezébe. Vezethet innen is út, mondjuk Szabó Magda Abigéljéhez, sőt Ottlik Géza Iskola a határonjához is.
D. E.: Mivel a történet középiskolai környezetben játszódik, a diákok élethelyzetéről szól, ez nagy erény, mert valós, a mindennapi életben előforduló problémákat mond el. pl. a tornaöltözőben "elveszett" lánc históriája napi valóság, magam is láttam már emiatt síró, elkeseredő diákot. Ráadásul itt is, akárcsak a valóságban a csoportok közti erőviszonyokról szól a történet, nemcsak a láncról.
hvg.hu: Miért utálják a fiúk és miért imádják a lányok?
P. N. Cs.: Lehet, hogy ezek inkább "csajos" történetek. A naplóíró is lány, ilyen nézőpontot közvetít. Talán a fiúk ebben valamiféle nembeli másságot, idegenséget tapasztalnak meg. Ők szívesebben olvasnak kalandokról, más értékrend szerint méregetik tizenévesen a világot.
D. E.: Szerintem egyébként a fiúk nem utálják, de az biztos, hogy a lányok lelkesebbek, illetve nyilvánosan lelkesebbek, ebben elsősorban a korosztály ébredező nemi indentitástudatának van szerepe. A lányok szívesebben beszélnek a szívbeli ügyekről, kapcsolataikról, a fiúk ebben a kamaszkorban még nagyon tartanak attól, hogy férfiatlannak, a társadalmi konvenciók szerint gyengéknek tűnnek, ha ezekről a belső dolgokról kell vallaniuk. Biológiai tény az eltérő tudati fejlődés. Egészen más a helyzet azokkal a fiúkkal, akik a párkapcsolat vagy barátság területén már némi tapasztalatot szeretek, ők jobban értik, talán titkon még élvezik is, hiszen ők is szereplői a történetnek.
| Ezt látja egy fiú |
| Az interneten találtunk egy bloggert, aki negatív kritikát "mert" írni a Szent Johanna gimiről, ami ebben a korosztályban szinte szentségtörésnek számít. A feltehetően gimis fiú nem csak a lányos hozzáállás miatt cikizi a könyvet, hanem rátér a regény stílusára, a cselekményére és a karakterekre is. "Gyerekek, ez borzalmas! Oké, tudom, lehet nem tartozok abba a kategóriába, hogy tetsszen, hiszen nem vagyok lány, de miután az egyik haverom mondta egyik szünetben: 'fuudejogecii!!!' ezután, ha már neki tetszett, gondolom nekem is fog, elvégre ha a nemem nem egyezik, de a korban még benne vagyok. És ez a legnagyobb gond, hogy csak abból táplálkozik, hogy 'tükör'. Igen, tükör, de nem könyv! Utoljára a Twilightnál láttam ennyire összevillázott, romantikusnak szánt, spontán összematyizott jeleneteket" – írta úgynevezett Médium még az év elején. De nem kicsinyelte le a könyv erényeit sem: "Nos, a könyv nagyon jó! Abszolút hiteles az a tükör, és nem görbe! Habár az elég primitív mondanivaló csak úgy könyörög minden lapon, hogy értsd meg, sikerült egyetlenegy dolgot hét könyv alatt kifejteni. Nehéz szülés volt! De végül az író, Leiner Laura lebirkózta az SZJG nevű fehér bálnát... Nagyjából váratlan fordulatok sincsenek, igazából a klisészámláló vígan kiakadna. Jól keverednek a komor, börleszk jellegű jelenetek is. A napok végén lévő összegzés jól áttekinti Renáta érzéseit.". A kritika írója a karaktereket sablonosnak látja, ám hozzáteszi: "A karakterek... szépek, klisések, sablonosak, de szerencsére nem sterilek. Tudjuk, ki mit miért tesz, ez jó!" Dicséri a korosztályos kritikus azt is, hogy az író up-to-date: "Nagy hangsúly van a zenéken is... tudja az író, hogy melyik zene milyen, nemcsak bedobálja a tiniktől hallott 'menő' együttesek nevét". A könyv nyelvezetéről is elismerő szavakkal nyilatkozik: "A fiatalok pont így beszélnek, persze a káromkodásokat kihagyta, maga a fogalmazási stílus is nekem bejött, még egy bunyó is jól le van írva". |
hvg.hu: Emlékszik-e hasonlóan sikeres könyvsorozatra a múltból idehaza?
P. N. Cs.: Honlap, rajongói oldalak, blogok, vetélkedők, bulik, a kultuszhoz tartozó relikviák, film, dalok. Azt gondolom, a kultusznak ehhez a formájához szorosan hozzátartoznak az internet kínálta lehetőségek. A Pál utcai fiúk vagy az Abigél a maga idejében csak az olvasói tapasztalatra, később a filmadaptációra támaszkodhatott. Nem összemérhetőek az esélyek. De például a nagyon kicsik körében, ezt nagymamai tapasztalatból mondom, hasonlóan sikeresek Bartos Erika Bogyó és Babóca meséi, könyvben és rajzfilmen egyaránt. S ha Facebook rajongói oldala természetesen nincs is, de sok kisgyermek szobájának falán ott van e mesék tája, ott vannak a szereplői: mágneses tapéta formájában.
D. E.: Voltak és vannak is korosztályokhoz szóló sikeres könyvek, könyvsorozatok. A kisebb gyerekeknek szóló modern mesék számos ilyen példát mutatnak. Csukás István vagy Lázár Ervin könyvei népszerűek voltak, azok is maradtak. Varró Dani versei hasonlóképpen azok. Az én korosztályom még olvasott Pöttyös-könyveket is. Ma azonban másképp kell és lehet megszólítani a közönséget, mint 15-20 évvel ezelőtt. Ez nem rosszabb vagy jobb kérdése, egész egyszerűen más a nemzedék, más a környezet, más az idő, más témákat kell számukra találni. Az ifjúsági irodalomban hamarabb évülnek el a dolgok, mert a mai világ sokkal gyorsabb, az értékek is gyorsabban változnak, a divat is hamarabb tesz meg egy kört. De annyi bizonyos, hogy aki ehhez a korosztályhoz akar szólni, annak alá kell merülni ebben a korosztályban és közelről kell ismernie a történéseket, különben nem tud érdekeset írni.
| Leiner Laura Renije előtt: Sohonyai Edit Zsófija |
| Egy könyvesbolt vezetőjét is megkérdeztük, aki szerint Sohonyai Edit Príma-díjas írónő könyvsorozata színvonalában jobb mint a Szent Johanna gimi, csak nincs akkora marketingmasinéria mögötte. Sohonyainak 1990 óta jelennek meg könyvei, Macskaköröm című regényével debütált még 18 évesen a Móra kiadó gondozásában az 1.a osztályba járó Mészáros Zsófi gimnazista tanuló történetével. A folytatásban például a Szerelemlékben már a pattanásos bakfisból valódi nagylánnyá serdül. Osztálya, a suli legtrehányabb bandája, akivel örökké csak baj van, barátságbomlasztó viszontagságok után harmadik-negyedikre mégiscsak jó közösséggé formálódik. Sohonyai a további regényeiben legfőképp a tinikori szerelmek kuszaságával foglalkozik a lányok és a fiúk szemszögéből egyaránt. |
