szerző:
Fehér Nóra
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hogyan találod meg a hűtőben a joghurtot? Mikor van teli a borospohár? Hol van a kedvenc pólód a szekrényben? Mindez pofonegyszerű, ha nem vagy látássérült. Nóra, a hvg.hu munkatársa saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy milyen hétköznapi nehézségekkel találkozik egy látássérült ember. Összegzés: „örültem, mert tudtam, hogy nemsokára újra látok.” Nézze meg vaksága történetét videón!

Ami legtöbbünk számára magától értetődő, annak hiánya észvesztően kétségbeejtő, akár pár órára is. A Vakok Állami Intézete különleges módot választott Elemi Rehabilitációs Csoportjának bemutatására: újságírókat kért meg, hogy otthonukban saját bőrükön tapasztalják meg, milyen a legegyszerűbb mindennapos cselekvéseket látás nélkül kivitelezni.

A Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja (VERCS) 1980 óta létezik, és olyan, a látó emberek számára magától értetődő mozdulatsorok elsajátítását segíti, mint például, hogyan kell kitölteni egy pohár vizet vagy miképp lehet öltözéskor színben és mintában egymáshoz illő darabokat választani, anélkül, hogy látnánk.

„Sokan érzékenyek arra, hogy látók előtt egyenek. Nem szeretnek ügyetlenkedni, ezért kifejezetten kérik, hogy gyakoroljuk velük a késsel-villával evést.” – mondja Forián Szabó Anna, a VERCS egyik gyógypedagógusa, átmeneti vakságom idején az instruktorom. Minden szituációra léteznek jó praktikák, például elmondhatjuk, hogy a tányér melyik részén, hány óránál van a hús és a köret.  „Összegyűjteni és továbbadni a mások által kifejlesztett módszereket: ez a munkánk.” – mondja Anna, aki szerint a látássérült emberek változó igényei és képességei mind különböző léptékű és gyorsaságú fejlesztést szükségeltetnek.

A túlsegítés hátráltat

Anna kiemelte, mennyire fontos a család látó tagjainak hozzáállása a látássérült helyzetéhez, hiszen a túlsegítés több hónapnyi munkát tehet értelmetlenné. „Gyakran előfordul, hogy kiveszik a kezükből a dolgokat akkor is, ha képesek lennének akár egy rakott krumplit megcsinálni. Ezért sokan kifejezetten tréningezik magukat arra, hogy otthon majd kiharcolják: amit meg tudnak csinálni, hadd tegyék meg ők.”

A rehabilitációs program különböző modulokból áll, mint például az otthoni tárgyak Braille írásos „felcímkézése”, a lakáson belüli és utcai tájékozódás és közlekedés, különböző védőtartások – elsősorban a tenyér, mint a látássérült emberek legfontosabb érzékének védelme -, illetve a fehér bot használata. „Először azt tanítjuk meg, hogy tud a saját környezetében biztonságosan közlekedni.” – mondja Anna. „A saját környezetben való eligazodás, távolság-felmérés is hónapokba telhet, de például egy úr, aki hét éve vak, képtelen megszokni ezt a helyzetet. Még mindig mindent meg akar nézni.”

Sokan nem is tudnak róla

A látássérültek ötven százaléka 65 év feletti, az idősebb korosztály mégis speciális csoportot képez a látássérültek között, hiszen sokan csak a korral járó állapotromlásnak tudják be, hogy látásuk cserbenhagyja őket. „Eszükbe sem jut, hogy hozzánk forduljanak, pedig tudnánk segíteni. Azért vannak pozitív példák is, például 90 éves bácsik és nénik, akik még hajlandóak új dolgokat megtanulni. Nekik csodálattal adózunk, de sajnos nem ez a rugalmasság a jellemző.” – meséli Anna.

A csoport talán legelőremutatóbb vállalkozása az informatika oktatás, ehhez viszont egy speciális olvasóprogram szükséges, ami nevéhez híven folyamatosan tájékoztatja használóját arról, a számítógép melyik részén jár éppen, felolvasva a megnyitott dokumentumokat vagy internetes híroldalakat. „Ezzel a szoftverrel egy új világ nyílik meg a látássérültek számára, netezhetnek, e-mailezhetnek, szöveget szerkeszthetnek.” – mondja Anna.

Viszont a Job Acces With Speech (JAWS) névre hallgató programnak csak a 40 perces demo verziója tölthető le ingyen az internetről, a szoftver egyébként több százezer forintba kerül. „A szoftvert Amerikában fejlesztik, de a magyar nyelvű verziót az Informatika a Látássérültekért Alapítvány dolgozta ki. Náluk lehet pályázni erre a programra, amit a jelentkező általában meg is kap ingyen, de akár egy évet is várni kell egy-egy kiírásra.” – magyarázza Anna.

„Sok eszköz van, ami segítheti a látássérültek mindennapjait, például folyadékszint-mérő, beszélő óra, telefon és vércukorszint mérő (hiszen sokan cukorbetegség következtében veszítik el látásukat), de ezeket egyáltalán nem támogatja a TB, így húsz, harminc, negyvenezer forintba is kerülhetnek. Még a fehér botnak is csak a legegyszerűbb változatára van támogatás, ami jelzésre még jó, de közlekedésre már nem, miközben az ára tízezer forint körül van.” – fűzi hozzá Anna.

Hol érhető el?
Az elemi rehabilitációs programban való részvétel ingyenes. Létezik ambuláns, otthoni és bentlakásos verziója is a foglalkozásnak, utóbbinál is csak az étkezésért kell fizetni. A bentlakásos program megközelítőleg 3 hónapos elfoglaltságot jelent a klienseknek, nagyon feszes órarenddel, napi 2-4 foglalkozással. A VERCS szolgáltatásai nem állnak meg a fizikai és mentális fejlesztésnél, a személyiségfejlesztés is részét képezi a programnak. A munkába állást a foglalkozási rehabilitációs programjuk segíti. A foglalkozások nem csak Budapesten, hanem 10 vidéki városban – Kecskemét, Békéscsaba, Székesfehérvár, Eger, Szolnok, Tatabánya, Salgótarján, Vác, Szekszárd, Szombathely, Veszprém és Nagykanizsa - is elérhető.