Könyvtárak a Szaharában

A kezdődő téli hidegben a legtöbb olvasónk bizonyára szívesen kirándul velünk egy izgalmas szaharai városkába, amelynek lakói ugyan alig páran maradtak, viszont ők – alig páran – féltve őrzik a település évszázados könyvtárait. Annál is inkább érdemes körülnézni ebben a mauritániai kisvárosban, különösen, mondom, a könyvtáraiban, mert bibliotékái olyan ritkaságokat is őriznek, amelyeknek kedvéért kutatók tucatjai vállalják a szaharai utazás fáradalmait.

Hamarosan nyom nélkül eltűnik

A Szahara lassan elnyeli Senquit városát. (Ha valaki tudna arabul, ide másolom a település nevét: شنقيط, amit az angolok Chinguettinek írnak, de magyar átírásban alighanem a kissé franciás forma, a Senquit lesz a megfelelő adaptáció.) A sivatag, évi harminc mérföldes sebességgel terjeszkedik, s a nyugat-afrikai településből is egyre többet zabál fel. Az előrejelzések szerint hamarosan nyom nélkül eltűnik a város, betemeti a homok. A lakosok többsége már elköltözött. Ha a térképre nézünk, nem is csodálkozhatunk a bennszülöttek döntésén, hiszen ez a kisváros a szó legszorosabb értelmében a semmi közepén található.
Senquit valószínűleg az utolsó hely a Földön, ahol könyvészeti ritkaságokat keresnénk…

Az iszlám kultúra központja

Pedig valaha virágzó metropolisz állt itt. Húszezer lakosát annak köszönheti, hogy a szaharai karaván-kereskedelem egyik központja lett a középkorban. A gazdasági fellendülés természetesen kulturális nívó emelkedésével is együtt járt. Olyannyira, hogy a középkori Nyugat-Afrikában Senquit lett az iszlám tudomány, a vallás, a jog, az orvostudomány, a matematika és a csillagászat legfontosabb központja. A térségből Mekka felé induló zarándokok itt gyűltek össze, s nem pusztán azért, mert itt lehetett legkönnyebben karavánt szervezni, illetve bérelni, hanem sokkal inkább azért, mert a kulturális központ megkerülhetetlen szellemi bázisát jelentette Afrika nyugati vidékének.  Ennek köszönhetően Senquit idővel az iszlám hetedik szent városa lett.

És ezek után már sejthetjük, hogy a városi könyvtárakban még mindig akad néhány érdekes kötet…

Hatezer könyv a sivatagban
Mára persze nem sok maradt a szent város kulturális kincseiből. Az elhagyatott utcák homokjában néhány szomorú kecske kutat kóró után. A homlokzatokról lassan lehullanak a hajdani mór ornamensek, a vakolatot megeszi az idő, az elhagyott házakban skorpiók és egerek tanyáznak.  
De az ősrégi falak mögött hatezer könyv várja nagy türelemmel, hogy akadjon valaki, aki ismét kihajtja tábláit. Sok patinás kötetet a kilencedik század óta őriz itt a sivatag száraz levegője. Akadnak könyvek, amelyeket papírra, másokat gazella, vagy kecskebőrre írtak, akadnak kötetek a vallás, a tudomány és az irodalom minden területéről.   
S közülük némelyik a világ legjelentősebb iszlám kézirata…

Öröklődő családi könyvtárak
Mindezeken túl Senquit azzal a furcsasággal is szolgál, hogy nem egy komoly, tekintélyes városi, vagy intézményi könyvtárral büszkélkedhet, hanem csodálatos kötetei lakóinak birtokában vannak. A családi könyvtárak öröklődtek itt nemzedékről nemzedékre, igaz a könyves családok száma fogyatkozóban van. Az 1950-es években még harminc családi könyvtár volt a városban, ma azonban már csak tíz efféle intézmény létezik. Az utóbbi évtizedekben zajló éghajlatváltozás hatására a lakosok többsége elköltözött, magával költöztetve az öröklött könyvgyűjteményt, de akik maradtak, azok ma is büszkén mutogatják a régi fóliánsokat. Még a környéken élő nomádok sátraiban is akadnak ritka kötetek. A város közelében olykor ezeket a gyűjteményeket is átnézhetik az ide látogató szakemberek.

Évszázados fóliánsok a homokban
Mindennek köszönhetően – meg talán a híres keleti vendéglátásnak is hála – Senquit felé gyakran indulnak kutatók, tudósok, a hajdani keleti kultúra maradék titkainak fürkészői. Meg persze turisták is egyre többen jönnek, akik kíváncsiak a lenyűgöző könyves romváros csodáira. A látogatót azonban igazi meglepetések érhetik.
A leggazdagabb könyvtár, mely a legfontosabb gyűjteménynek ad otthont a régi negyedben található. A tudományos közvélekedés szerint ez az egyik legrégebbi iszlám könyvtár. A gyűjtemény jelenleg Mohammed Habbot tulajdona. Ezerhatszáz kötetét egy vas szekrényben tárolják, de – katalógusszekrényeivel és olvasóasztalaival – amúgy a könyvtár egy hagyományos bibliotékára emlékeztet.
Más könyvtárak, különösen a kisebbek, igazi időkapszulák, amelyek olyanok, mintha valóban a középkorból maradtak volna itt. Polcaik nyitottak, köteteik védtelenek. Ezeknél már csak azok a gyűjtemények vannak nagyobb veszélyben, amelyeket a nomádok hurcolnak tevéiken oázisról oázisra. A kíváncsiskodók kedvéért a homokra terítik a fóliánsokat.

Végleges pusztulásra ítélve
Senquit nagyszerű korszaka már régen lezárult, de azért évszázadokig egészen rendes kis városka volt. Az éghajlatváltozás azonban végleges pusztulásra ítélte. Gyakoriak a hirtelen érkező szezonális áradások, rendszeresen érkeznek homokviharok, s e két jelenség nyomán súlyos erózió pusztítja a maradék termőföldet és a maradék épületeket. Az elsivatagosodás megállíthatatlan.
S ezen még az sem tud semmit változtatni, hogy Senquit városát az UNESCO világörökséggé nyilvánította…