Ahogy átlépjük a küszöböt, a hetedik kerületből hirtelen a roxforti varázslóiskola könyvtárába érkezünk. Boszorkánykalapok a könyvespolcokon, plüss óriáspók mászik a mennyezet felé, seprű a kandallónak támasztva – ahonnan nem lepődnénk meg, ha egyszer csak egy fej kezdene beszélni hozzánk. Esténként pedig a mécsesekkel és gyertyákkal a mágikus légkör is adott. De már nem sokáig. Kéthetente változik a menü, legközelebb Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című regényét főzik meg a belvárosi étteremben.

konyvbar.hu

„Az első oldal a menüben az aktuális könyvhöz kapcsolódik: általában van egy előétel, egy leves, két főétel és egy desszert. Ezenkívül a hagyományos étlapunkról is választhatnak a vendégek” – meséli Béky Ildikó, a Könyvbár egyik ötletgazdája. „Ez a hét kicsit rendhagyó. Márton-nap alkalmából meghekkeltük és kicsit libásítottuk a menüt. A Roxfort bőségtálon vannak libafinomságok, a sütőtökös derelyét kacsacomb helyett libacombból adjuk. Sokak kedvence a Bagoly Berti-féle Mindenízű Palacsinta: 10 különböző ízt kóstolhatnak meg a vendégek. Van köztük libamájas, sushis, pacalos, körözöttes, almás pités, túrógombócos.”

Kezdjük az előételnél

„Van egy ismerősünk, aki a könyviparban dolgozik, és egyetlen dolgot tanácsolt, mielőtt elindítottuk volna az éttermet: ne nyissunk ki. Két indoka volt: az egyik, hogy egyre kevesebbet olvasnak az emberek, a másik, hogy le fog lassulni az étterem, mert mindenki elkezdi majd nézegetni a könyveket, és nem pörögnek ki az emberek” – avatott be a kezdetek kezdetébe Ildikó. „Szerinte a könyv és az étel nem összeegyeztethető. Ettől komolyan elbizonytalanodtunk, hiszen ha ő nem hisz benne, akkor ki?”

Szalay Gábor és Béky Ildikó legtöbb barátja szerencsére más véleményen volt. Főleg, miután a pár hatszor részt vett a Restaurant Day-en, amelynek keretében egy-egy napra éttermet nyitottak. A lakásukba érkeztek a vendégek, kipróbálhatták főzőtehetségüket, aminek köszönhetően hamar elérték a telt házat. Volt, amikor Pöribárt alakítottak ki a pörköltek legjobbjaival, a Falatbárban a spanyol tapas mintájára falatkákat kínáltak, a Degusztabárban pedig degusztációs tálat szolgáltak fel.

konyvbar.hu

„Így jutottunk el a Könyvbárig” – folytatta Ildi. „Első körben pont a Harry Potter-féle sütőtökös derelye jutott eszembe, utána jött Micimackó mézes sütije, és sorra érkeztek az ötletek a többi könyves ételre. Végül úgy döntöttünk, belevágunk. Az utolsó Restaurant Day-en már a januárban nyíló Könyvbárba osztogattunk olvasójegyeket.”

Ezután jött a feketeleves

A helyválasztás nem volt egyszerű feladat. „Elkezdtem járni a várost kiadó üzletet keresve” – mesélte Gábor. „Megtaláltuk ezt a helyet, de mire eldöntöttük, hogy tényleg kell nekünk, egy thai étterem vette ki a helyiséget. Szerencsére egy héttel később be is zártak. Ekkor jöttünk mi.”

A felújításnál a szokásos újságpapír helyett könyveket tettek ki az ablakba. De ahogy elkészültek, és lebontották a kirakatban tornyosuló könyvvárat, sokan még akkor sem lépték át a titokzatosnak tűnő ajtót.

„Nem értették, mi ez a hely. Könyvtár? Ahhoz nem elég nagy, de régi könyvek vannak... Antikvárium? Olvasni lehet, de közben enni is?” – sorolta a kezdeti aggályokat Ildikó.

konyvbar.hu

„Otthonos feelinget szerettünk volna teremteni” – tette hozzá. „Körülbelül ugyanígy néz ki a nappalink. Rengeteg könyvünk van, ráadásul a fehér, szürke, natúr színek dominálnak. Igazából az otthonunkat hoztuk ide.”

A harmónia mindenhol felfedezhető. A dekorációra és a tálalásra különösen figyelnek, igyekeznek a könyv hangulatát is visszaadni, nem csak az ízeit és a történetét. A legapróbb részlet is számít. Piton bájitalát, egy vodkás-gránátalmás koktélt méregkeverő (vagyis muglik közt maradva gyógyszeres) tégelyben kapom meg, az asztalokon a papíralátéteken mindig az adott könyvből vett sorok és képek idézik fel a régi olvasmányélményeket.

A kellékek egy része azonban nehezen beszerezhető és egyszer használatos. Az Amerikai psycho-menüben például a mészáros hátszín bárdokon került terítékre – a bűnjelekként szolgáló eszközök azóta is a konyha egyik sarkában állnak.

„Ha tudtuk volna egy évvel ezelőtt, amit most tudunk, lehet, hogy nem vágunk bele ilyen bátran” – vallja be Ildikó, miközben Gábor már eltűnt hátul a konyhában. Sok a munka, ezért szakácsként neki is be kell segítenie.

A főétel: itt a lényeg

Az étterem egyik polcán és a honlapjukon is megtalálhatóak a korábban megfőzött könyvek. Az Indul a bakterházzal nyitottak. Utána pedig igyekeztek, hogy legyen magyar és külföldi, nagyon ismert és kevésbé ismert, klasszikus és modern. Előfordul, hogy vád éri őket a könyvek változatossága miatt, de az eddigi beszélgetésünk alapján a tulajdonos pár kevésbé fél a negatív kritikától, mint inkább az unalmassá válástól. Ráadásul minél szélesebb rétegeket akarnak megszólítani, amihez szükség van a vegyes felhozatalra.

Az ötletek hónapokkal előre megvannak, de mindig változik a sorrend. A Pál utcai fiúkat például a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére illesztették be a tervbe: egy gasztronómiai-irodalmi fesztivál nyitóvacsoráját tartották a Könyvbárban. A Grundot friss zöldségekből építették fel, még kis zászló is volt a tetején. A zöldfűszeres krémleves lett a Füvészkert. Látatlanban is személyes kedvencem a „golyóállás Einstand előtt” nevű étel: alulra ment a szósz, és gnocchiból, húsgolyóból, sajtgolyóból és koktélparadicsomból készültek el a „versenyzők”.

konyvbar.hu

Kihívás tehát mindig akad. „Egyszer a Vuk történetét és Fekete István természet ihlette könyveinek üzenetét kellett elmagyaráznom egy olasz párnak. A Legyek Urában pedig Röfi összetört szemüvegének kulcsfontosságú mozzanatát mindenképp meg akartam formálni valahogy: így lett a desszert végül két mini Creme Brulee: az egyiknek a tetején lévő réteg megrepesztve.”

„Ezek nekem a kötelező olvasmányok. Elolvasom a könyvet, írok hozzá rengeteg jegyzetet, kitalálok recepteket, amiket otthon megfőzünk, és ezekből válogatjuk ki, hogy melyik kerül a menüre” – vázolja a kreatív folyamatot Ildikó. „A lányunk már panaszkodik, hogy mióta megnyílt az étterem, otthon nem lehet egy normálisat enni. Nincs rántott hús, viszont van helyette fahéjas békacomb.”

„A Trónok harca és A Gyűrűk Ura időhiány miatt még várat magára. Bár minél hosszabb egy regény, én annál jobban szeretem. Nagyon kevés novellát olvasok. Idő kell, hogy belemerüljek egy könyv világába. Ráadásul rossz az emlékezőkészségem, ezért ha valamit gyorsan elolvasok, az ugyanolyan gyorsan ki is esik. Közben az Örkény egyperceseket mégis imádom, azokat mind tudom kívülről. Mindig vannak kivételek.”

Desszert: a ráadás

„Ez egy kultúrmisszió. Másfél héttel előre kitesszük a Facebook-oldalunkra, hogy melyik könyvből főzünk, hogy az embereknek legyen ideje elolvasni vagy újraolvasni a könyveket. Többször is volt rá példa, hogy valaki készült” – meséli Ildikó. „Sokan szeretik a könyveket, nekem az elmúlt időszak tapasztalata visszaadta a reményt.”

konyvbar.hu

Magyarok és külföldiek egyaránt lelkesednek a Könyvbárért. Márciusban a New York Times gasztrokritikusa a férjével jött Budapestre, és ki tudja, melyik volt a nagyobb dicséret: a népszerű nemzetközi oldalon megjelent cikk, vagy hogy végül a házaspár háromszor is ellátogatott az étterembe.

Az ötletgazdák megérzése szerint egy éven belül nyílik majd egy hasonló étterem valahol a világban. És hogy mi a véleményük erről? „Ha nem Magyarországon nyit, akkor sok sikert! Aki ezt kitalálja, megfőzi, végigcsinálja... Rengeteg munkánk van benne, szívünket, lelkünket beletesszük.”

Ezenkívül pedig egy nagy adag kreativitást, humort és lelkesedést, amit viszont már sokkal nehezebb utánozni, mint egy jó ötletet.