2016. aug 24.

Kötelezők röviden: nyaralni ment az olvasás?

írta: BME FTT
Kötelezők röviden: nyaralni ment az olvasás?

Az iskolások nyári szünetének egyik visszatérő réme a kötelező olvasmány, ami nemcsak mennyiségével, hanem puszta természetével is elrettenti a fiatal olvasókat. A képernyőről olvasáshoz szokott generáció szövegértési nehézségeinek helyes értelmezése azonban segíthet elhessegetni az „olvasás és a könyv halála” rigmusait.  A mai digitális világban ugyanis nem állja meg a helyét a sokat hangoztatott „a mai fiatalok már nem olvasnak annyit” állítás, éppen az olvasási stratégiák megváltozása miatt. Ezért is szükséges újragondolni a könyv fogalmát és vele a kötelezők természetét.

kid-reading.jpg

Az általános és középiskolás generáció évről évre visszatérő nyári mizériája a kötelező olvasmányok elolvasása vagy el nem olvasása. Az élelmesebb gyerekek és szüleik már jó előre beszerzik a kötelezők röviden sorozatok aktuális példányait, melyeket végül úgyis rohamtempóban fognak elolvasni (hol a gyerek, hol a szülő), valamikor augusztus utolsó napjaiban. Addig azonban sok a kifogás és a vita, melyben egyaránt jelentős szerepet vállalnak magyartanárok, irodalmárok, olvasáskutatók, pszichológusok és laikusok. A különféle szakértői csoportok és irodalmi fórumok a kötelező olvasmányok listájának aktualitásától kezdve a nyári szünetben való olvasásig – mint terhes tanulási tevékenységig – sorolják pro és kontra javaslataikat, olvasáspedagógiai reformokat sürgetnek, vagy épp a PISA-tesztek vitatott szövegértési eredményeit citálják.

Abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy a gyerekek nagy része egész egyszerűen nem érti a feladott olvasmányokat, aminek számos lehetséges oka közül az egyik az, hogy a digitális technológia új olvasási gyakorlatai nincsenek összhangban sem az olvasásra kiadott művek szövegeivel, sem az azok megértéséhez, befogadásához javasolt olvasási stratégiákkal.

 

Valóban kevesebbet olvasnak?

A téma kapcsán kialakult vitában – leegyszerűsítve – az egyik fél a pedagógusoktól, míg a másik fél a „web2-es, okostelefonos Z-generáció”-tól várja az elmozdulást. Előbbi esetben a kötelező olvasmányok listájának reformját, a pedagógusok digitális/IKT (= információs és kommunikációs technológiai eszközök) ismereteinek fejlesztését és új motivációs gyakorlatok alkalmazását sürgetik. Az ezzel ellentétes oldal az olvasás és vele a könyv halálát vizionálja, és okként előszeretettel jelöli meg a gyerekkezekből „soha ki nem eső” okoskütyüket és képernyőket, amelyekkel az egyszerű nyomtatott könyv már nem tud versenyre kelni.

rosangela_ludovico.png

Dacára a júniusi 87. Ünnepi Könyvhét és a 15. Gyermekkönyvnapok népszerűségének még tartja magát az elgondolás, hogy a mai általános és középiskolások kevesebbet olvasnak, így nem lehetnek meglepőek a PISA-tesztek szövegértésre vonatkozó, évről évre gyengülő eredményei sem.  Ez azonban túlontúl naiv értelmezés lenne, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Z-generáció nemhogy nem olvas, de a digitális eszközök használatával éppannyit, vagy többet is olvasnak, mint pár évvel ezelőtt. Épp csak más típusú szövegeket és más módon, mint a digitális technológia előtt. Ha megnézzük, egy átlagos kamasz mennyi időt tölt a közösségi oldalak, csetalkalmazások, fórumok és különféle weboldalak böngészésével, rögtön megértjük ezt a statisztikát.

 

Böngészés vs. mély olvasás

Itt a kulcsszó a böngészés: a digitális térben egyfajta ugráló, szkennelő olvasást végzünk, a beágyazott vizuális és interaktív elemek, linkek, videók stb. olyan hipertextuális szövegeket eredményeznek, melyek közt ide-oda szörfölgetve inkább információgyűjtögetést, mint ún. mély olvasást végzünk. Ez a dinamikus, nem-lineáris olvasás adott esetben sokkal több kognitív erőbefektetést igényel, hiszen az egyes szövegek értelmezését, befogadását jelentősen megnehezíti az a komplex jelrendszer, amellyel kódolva vannak. Éppen ezért a képernyőhöz szokott olvasó inkább a rövidebb, könnyebben átlátható, összefoglalható szövegeket részesíti előnyben, és nehezebben érti meg a hosszabb, összefüggőbb narratívákat.

are-children-reading-digital-books-paolo-albert-s-intervention-at-bea-s-idpf-digital-book-conference-2015.jpg

A kulcs tehát nem az olvasás mennyiségi mérése (ami egyébként sem tűnik értelmes vállalkozásnak, hiszen milyen mértékegységet is rendelnénk hozzá?), hanem az olvasott online szövegekhez kapcsolódó új olvasási stratégiák megértése.

Arról, hogy egészen pontosan milyen szisztéma szerint is olvassuk el például egy adott weboldal szövegét, Debbie Abilock készített videót (a videó ezen a linken elérhető, azonban honlapfejlesztés miatt jelenleg nem aktív), melyben részletesen bemutatja a szövegértés (reading literacy) és információértés/keresés (information literacy) dinamikus összjátékának működését.debbie_a.jpg

Ez alapján könnyen megérthető, miért is okozhat nehézséget nagy ívű klasszikus szövegek olvasása annak a generációnak, amelyik máskülönben – a technológiának köszönhetően – szinte éjjel-nappal online olvasással tölti az idejét.

 

Itt az idő: gondoljuk újra a könyv fogalmát!

Az olvasás ugyanis immár sokkal inkább hasonlít a detektív munkára, amelynek során különféle, gyakran egymástól igen távol elhelyezkedő jelnyomok összekapcsolásával, információszelektálással, hálózatszerűen felfejtett összefüggések felrajzolásával, dinamikus oda-vissza lépegetéssel nyer értelmet a nagy egész.

Ilyenformán a kötelező olvasmányok kapcsán nemcsak az egyes szövegek aktualitását, hanem fizikai formájukat is újra kellene gondolni, hogy a lehető legjobban találkozzon azokkal az olvasási stratégiákkal, amelyekkel nap mint nap élünk. Ez nem a klasszikus szövegek puszta digitalizálását vagy rövidítését jelenti, hanem olyan eszközök és módszerek tanítását, melyek a régi dekódoló és az új, ún. rekódoló olvasást összhangba hozzák.

1314624783-tdpbz1.jpg

Olvasás szempontjából tehát a Z-generáció és pedagógusaik igencsak komplex feladat előtt állnak: nemcsak a klasszikus nyomtatott szövegeknél jól működő olvasási stratégiákat, hanem az online szövegek megfelelő olvasási mechanizmusait is el kell sajátítaniuk, át kell adniuk.

Dacára Mark Prensky elméletének, miszerint a mai fiatalok “digitális bennszülöttek”, az online olvasást és szövegértést is tanulni kell, mert a technológiai eszközök ügyes kezelése még koránt sem jelenti azok tartalmainak automatikus és helyes megértését.

A kötelező olvasmányok problematikája tehát messze túlmutat önmagán, és hosszú távon nemcsak a klasszikus irodalmi szövegértékek áthagyományozásáról, hanem az olvasás mint megértési folyamat azon változásairól szól, melyekkel kötelező jelleggel kellene foglalkozni – és nem csak nyáron.

digitaleslernen_evolution.jpg

Források:

  • Abilock, Debbie. Reading strategies, utolsó elérés: 2016. 05. 01.

  • Baron, N. 2015. Words on Screen: The Fate of Reading in a Digital World, Oxford University Press, New York.

  • Bearne, E. et al. 2007. Reading on screen, United Kingdom Literacy Association, Leicester.

  • Bolter, J. 2001. Writing space: The computer, hypertext, and the remediation of print (Second edition), Mahwah, Lawrence Erlbaum.

  • Korbey, H. 2014. “Can Students ‘Go Deep’ With Digital Reading?”, http://ww2.kqed.org/mindshift/2014/09/09/can-students-go-deep-with-digital-reading/, utolsó elérés: 2016. 05. 01.

  • Mangen, A, Walgermo, B. R., Brønnick, K. 2013. “Reading Linear Texts on Paper Versus Computer Screen: Effects on Reading Comprehension”, International Journal of Educational Research, Vol. 58, pp. 61-68. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0883035512001127, utolsó elérés: 2016. 05. 01.

  • Myrberg, C., Wiberg, N. 2015: “Screen vs. paper: what is the difference for reading and learning?” Insights, Vol. 28, No. 2, pp. 49-54.

  • Szabó, K. 2016. “Reading from Screen – About the Problem of Developing Online Educational Texts Regarding the Special Ways of Online Reading Strategies“ in: Beseda, J., Machát, Z. (Eds.), DisCo 2016. Towards Open Education and Information Society, 11th Conference Reader, Center for Higher Education Studies, Prague. Megjelenés alatt.

A szerző, Szabó Krisztina jelenleg doktorandusz hallgatóként abszolvál a BME GTK Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolában, ahol 2016 őszétől egyetemi tanársegédként dolgozik tovább. Érvelés, tárgyalás, meggyőzést, valamint Tárgyalás és előadástechnikát oktat. Tudományos érdeklődési terültei közé tartozik az online térben való szövegértést és olvasás, oktatásfejlesztés és gemifikáció, krízis- és stratégiai kommunikáció, valamint a kampánytervezés.

Szólj hozzá

oktatás társaslény