Az állami cég, ahol évek óta nem csinálnak semmit

D ATI20151111026
2016.11.22. 07:39

Százmilliókat költöttek rá a pénzünkből, de lassan két éve nem csinálnak semmit. És most úgy tűnik, egy darabig még nem is nagyon fognak. Az állami tulajdonú KAF – vagy hosszabb nevén Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt. – nem egy különösebben ismert szervezet, de nem is nagyon hagytak neki teret a bemutatkozásra.

A céget közel hárommilliárd forinttal indították útnak még tavaly februárban, több százmilliót költöttek magukra, irodát béreltek, munkatársakat fizettek, gépeket vettek, csak 2015-ben 427 millió forintot tapsoltak el, miközben folyamatosan tologatták a tevékenység megkezdésének a határidejét.

Engedélye a mai napig sincs, pedig a legutóbbi verzió szerint október 1-től már tényleg működnie kellene. Egy, a parlamentben is tárgyalt törvénymódosításból viszont kiderült, a kormány legújabb terveiben

már nem nagyon számol a KAF-fal, a neki szánt feladatokat jórészt másnak adja.

Lázár kontra Seszták

A KAF sorsa azért is alakulhatott ennyire szerencsétlenül, mert a felette álló szervek az utóbbi néhány évben egymással csatáztak, és most, hogy a háborúnak vége, új tulajdonoshoz került, akinek viszont nincs rá igazán szüksége.

Az ügy hátteréhez érdemes tudni, hogy az utóbbi években Lázár János Németh Lászlóné irányítása mellett a Miniszterelnökségen egy Seszták Miklóstól és az MVM-től elkülönülő energiapolitikai centrumot próbált meg kiépíteni.

Az NFM-ből a Miniszterelnökséghez került a lakosságot ellátó rezsicég, a Főgáz bázisán létrehozott Első Nemzeti Közműszolgáltató (ENKSZ), itt pörgött fel a gázszolgáltató multik ügyfeleinek egy cégbe terelése, itt hozták létre az MVM-től független  gázkereskedő céget, és más cégekkel együtt Lázárék alá került a KAF is. A cégeket mind az államtitkárrá lefokozott volt miniszter, Németh Lászlóné irányította a Miniszterelnökségen.

És bár nyílt konfliktusból kevés volt, több helyről lehetett hallani, hogy az erőtér kiépítését nem veszi jó néven az NFM-es kör. Az energiapolitika ugyanis a korábbi években hagyományosan hozzájuk tartozott, ők irányítják a legnagyobb állami energiacégeket, zavarta őket, hogy a Miniszterelnökségnél is egyre grandiózusabb energetikai terveket kezdtek szőni.

A két tárca szembenállásának egyik legélesebb helyzete az volt, amikor Lázárék még az aranytojást tojó tyúkra, a paksi atomerőműre is szemet vetettek, illetve ötlet szinten a paksi pénzek megcsapolása is felmerült, hogy rezsit csökkentsenek. Végül az erőmű ugyan nem került át hozzájuk, de enélkül is sok borsot törtek az NFM orra alá az utóbbi években, amíg tartott ez a harc.

Rejtély, hogy mi szükség volt rá

A KAF is elvileg a Miniszterelnökség energetikai terveinek egyik fontos oszlopa lett volna, bár pontos küldetését a kezdetektől homály fedte. A cég a hivatalos szöveg szerint a „nemzeti érdekek védelmére, a rezsicsökkentés fenntarthatóságára” jött létre, de hogy hosszabb távon egy alternatív rendszerirányítót akartak-e vele felépíteni, bevezetni az okos mérést, esetleg csak a közműcégek közötti elszámolásokat koordinálta volna, a mai napig nem teljesen világos.

Ugyan a felsoroltak mindegyike megjelent a cég létrehozása körüli magyarázatokban, érthetetlen volt, miért kell erre külön vállalkozás, például az elszámolások koordinálásának ellátására teljesen alkalmasnak tűnt a már meglévő Energiahivatal is. (Ezt akkoriban egy szocialista módosító fel is vetette, javaslatukat leszavazták.)

Hogy a Miniszterelnökség birodalomépítési tervei miről szóltak, talán már soha nem derül ki, a Lázár–Seszták-harc ugyanis Lázárék csapatának látványos fegyverletételével zárult, Németh Lászlónét nyugdíjazták, és több állami cég élén fejek hullottak. A terület Matolcsy közeléből kapott új vezetőt, majd a Némethné felügyelte cégeket végül el is vették a Miniszterelnökségtől.

Mindent át kellett adniuk Sesztáknak: az MFB és a Posta mellett az ENKSZ-t és a KAF-ot is.

Most pedig úgy tűnik, a fejlesztési tárca igyekszik megszüntetni a feleslegesnek tűnő párhuzamosságokat, de még ők maguk sem tudják, hogy pontosan merre tovább, a Figyelő korábbi cikke szerint egyelőre még az átvett cégek stratégiáit sem sikerült kidolgozni, jó esetben év végére készülnek el vele.

A KAF-fal az eredeti szándék már nem valósul meg, aszerint ugyanis több mint egy hónapja élesben működnie kellene. Az Energiahivataltól azonban engedélyt nem kapott a tevékenységre, szeptember végén pedig kijött egy rendelet, hogy egyelőre a KAF-nak szánt adatkezelést és az elszámolást továbbra is a rendszer-üzemeltetők és a kereskedők végezzék, ha meg majd mégis kapna engedélyt, arról szólni fognak.

Kihúzzák a törvényből

Aztán megjött a még világosabb jelzés: a kormány benyújtott egy törvénymódosítást, amiből kiderült, hiába is várnak az engedélyre. A már a parlamentben is tárgyalt javaslat hatásvizsgálati lapjából kiderül: teljes egészében az Energiahivatalhoz sorolják át azokat a kvázi hatósági, elszámolási és ellenőrzési feladatokat, amelyeket a KAF-nak szántak volna, a törvényből nagyrészt kihúzogatták a KAF-ot említő szövegrészeket.

A KAF-nak kitalált elszámolási, adatgyűjtési feladatokkal pedig majd az „okos mérés mintaprojektet megvalósító, szintén állami tulajdonú céget bízzák meg”. Ez alighanem az MVM-es Mavir nemrég létrehozott leányát jelenti. De ide kapcsolhatják be valahogy a KAF-ot is, hogy ne kelljen megszüntetni.

Az NFM kérdésünkre elmondta, a kormány a KAF működtetését „új struktúrában képzeli el”. A KAF tevékenységét valahogy össze lehet hangolni az MVM-csoport által végzett ún. okos mérés projekttel.

Egy iroda, ahol csak várnak, hogy legyen valami

A KAF mostani tevékenységét biztosan nem lesz nehéz összehangolni bárkivel, egyelőre ugyanis ez nagyrészt a várakozásból állt. A tárcák közötti torzsalkodás és a koncepcióváltás viszont kicsit sokba került az adófizetőknek, ahhoz képest ugyanis, hogy a KAF közel két éve nem csinál semmit, pontosabban kitartóan készült arra, hogy valamit majd egyszer csinálni fog, egész sok pénzbe került.

Mérleget csak az első, nem teljes évükről látunk, de ezalatt is 427 millió forint mínuszt hoztak össze, 17 embert vettek fel, ebből 10 vezető, csak a bérköltségre 200 millió ment el. Czakó Kálmán vezérigazgatónak 23 millió forint volt az éves fizetése, ami mellé 979 ezer forintnyi cafetériát kapott. A felügyelőbizottság fenntartása 10 millió forintba került, a bizottság elnökének havi 450 ezer forint volt a bruttó bére.

Irodát béreltek évi 23 millióért, honlapot készítettek, szoftverekért, biztosításért, előfizetésekért, könyvvizsgálatért, bérszámfejtésért, könyvelésért, bankolásért, takarításért, irodaszerért, rezsiért fizettek. Ezenkívül külső szakértőket is megbíztak 2015-ben több mint 40 millió forintért, oktatást tartottak másfél millióért, sőt még 14. havi bért is adtak a munkavállalóiknak. Az évben mindössze kétezer forint bevételük volt, egy kerekítésen nyerték.

(Borítókép: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter az új kemecsei városháza épületében az átadóünnepség napján 2015. november 11-én. Fotó: Balázs Attila/MTI)