Vakhitek kora – Síklaki István: Meztelenné válhat a császár
– A kormány Soros Györgyöt ábrázoló plakátja szerint maga a Gonosz jelent meg a világban, látjuk sátáni nevetését, ellene harcol a Jó, vagyis mi, magyarok. Az üzenet sokaknak tetszik. Annyira könnyű megrémíteni az embereket a világállapotokat illetően, hogy szinte apokaliptikus hangulatba lehet hozni őket?
– Az egész kommunikáció kezd némiképp naiv népmesei jelleget ölteni. Hogy ez ténylegesen milyen hatást vált ki, egyelőre nehéz megítélni. Az apokaliptikus hangulat keltése kétségkívül beleillik a hatalom stratégiájába, hiszen az erős kéz és a tekintélyelvű kormányzás éppen az ilyen helyzeteket szokta kihasználni. Kérdés, hogy ezt a virtuális apokalipszist meddig és milyen széles körben lehet fenntartani. Bármikor átfordulhat nevetségességbe is.
– A kisember félelme jelenhet meg abban, hogy Sorost – és ehhez nem kell feltétlenül antiszemitizmus, bár nem árt – minden bajok okának lássa? De ki ez a Soros? Mit jelenít meg konkrétan?
– Soros egy absztrakt figura, aki ezen a kommunikáción keresztül képes megtestesíteni olyan, sok száz éves előítéleteket, összeesküvés-elméleteket, sztereotípiákat, amelyekben a zsidó mint idegen, bankár, spekuláns, a világ ellen összeesküvő titkos háttérhatalom jelenik meg. Tehát ebben a kampányban, ha nem is teljes nyíltsággal, de világosan felismerhető módon ott van az antiszemitizmus, a nácik és a kommunisták által a zsidó spekuláns bankárról festett rémisztgető karikatúra.
– De a kormány azt mondja, hogy őt nem Soros, a zsidó érdekli, hanem Soros, Európa tönkretevője. Lázár miniszter azt kérdezi, hogy attól, mert ez az ember zsidó, pusztán a származása miatt támadhatatlan kellene-e hogy legyen.
–Teljesen mindegy, hogy mit mondanak. Ebben a térségben évszázadok óta az előbb felvázolt zsidókép él, nem hihető, hogy ezzel a kormány nem számolt. Továbbá: miért pont Sorost választották ki közellenségnek? Annyi más személyiség lenne vádolható „migránsszimpátiával”. Csakhogy Sorosban a propaganda szempontjából üdvösen van jelen minden együtt, ami miatt utálható.
– Fontos-e, hogy az emberek többsége sose látta, hallotta őt?
– A bűnbakképzésben fontos, hogy a bűnbak minél inkább absztrakt legyen, mert lényeges mozzanat a projekció, az tudniillik, hogy a megcélzott emberek a saját félelmeiket, előítéleteiket vetítsék ki a bűnbakra. Egy olyan ember vagy csoport, akiről vagy amiről részletes személyes tapasztalataink vannak, könnyebben ellenáll az ilyen kivetítésnek.
Fotó: Sopronyi Gyula
– De van itt más is. A valóság és hazugság, az álhírek és a féligazságok, a megválaszolhatatlan kérdések szép új világa. Az amerikai elnökválasztás idején az orosz titkosszolgálat hamis hírei, hekkelései révén is kibogozhatatlan szövevényben jelentek meg egymást kizáró, de igaznak tűnő állítások. Sok szakértő szerint a politikai propagandának pont ez a célja: bizonytalanná és ezzel kiszolgáltatottá tenni a választót. Igaz ez?
– Az igazság, jelen esetben a tényszerűség nem fontos. Ez nem új jelenség. Általános emberi dolog, hogy a rendelkezésünkre álló információ mindig hiányos, bizonytalan, mégis úgy kell döntenünk, állást foglalnunk és cselekednünk, mintha egy koherens, kiszámítható világ volna adva számunkra. Ez a kontroll illúziója, amire szükségünk van, és meg is teremtjük. Szelektíven keressük a bennünket megerősítő információt, és kerüljük a nekünk esetleg ellentmondót. Ha az ellentmondásba mégis belefutnánk, azt racionalizációval és önámítással feloldjuk, a hiányzó információt kitöltjük olyasmivel, ami megfelel a gondolkodási sémáinknak és érdekeinknek. Ez a működésmód a kisebbik rossz ahhoz képest, hogy bizonytalanok, határozatlanok, döntésképtelenek vagyunk. A baj ott kezdődik, amikor ez a folyamat megszalad.
– Ez volna tehát a normál önbecsapás. De mi van akkor, ha a minden határon túlmenő propaganda felborítja ezt a törékeny egyensúlyt?
– Akkor nő az önámítás szintje. Ha egészséges emberek vagyunk, ott van fejünkben az ördög ügyvédje, és riadót fúj, ha túlságosan, akár veszélyesen eltorzítottuk a valóságot. Ez annyira így van, hogy a mai idegtudomány a koherenciát mindenáron biztosítani törekvő viselkedést a bal féltekéhez köti, az ördög ügyvédje szerepét pedig a jobb féltekénk tölti be. Amikor általában bizonytalanság uralkodik körülöttünk, akkor a szokásosnál nagyobb mértékben törekszünk akár önámítással is fenntartani a biztonságérzetünket. Az elmúlt egy-másfél évtized kialakított a magyar társadalomban egy ilyen stratégiát. Az elmúlt néhány év propagandája pedig az ötvenes-hatvanas évek óta nem látott mértékben használja a félelemkeltést.
– A 444.hu hosszú cikkben írt arról, létező hangminták milliszekundumokra bontása és felhasználása révén elérhető, hogy a hangtulajdonos szájába olyan beszédet adjanak, amit az sosem mondott. Meg lehet csinálni, hogy Rákosi a saját hangján éltesse az imperializmust. Ez önmagában új korszakot hozhat a tömegmanipulációban?
– Szerintem ez inkább csak jópofa technikai dolog, és esetleg hivatásos bűnözők csalásainak sikerét javíthatja, ha egyáltalán. A pszichológiai tömegmanipuláció, aminek tanúi vagyunk, sokkal hatásosabb és hatékonyabb. Ha egyszer érdekeink miatt simán elhisszük a feketéről, hogy fehér, akkor nincs jelentősége az ilyen típusú hamisításnak.
– A propagandát, manipulációt, tömegbefolyásolást végzők oldaláról nézve: a mai félelmekre, tudatlanságra, kiszolgáltatottságra építve bármit el lehet érni a politikai fogyasztónál– Bármilyen hitet bele lehet sulykolni?
– Igen, egészen addig a pontig, amíg bekövetkezik az összeomlás és/vagy a hatalomba vetett bizalom megrendül. Ahogy nő a bizonytalanság és ahogy fokozódik a feszültség, egy ilyen esemény váratlanul is bekövetkezhet.
– Vagyis visszájára is fordulhat az agymosás?
– Igen, és ez eléggé kiszámíthatatlan. Épp úgy, ahogy az önámítás nem racionális, elég lehet egy váratlan apróság, hogy az egész propagandamechanizmus felboruljon. Mivel a bizonytalanság érzésére épít, elengedhetetlen, hogy a tömegmanipuláció a biztonság illúzióját nyújtsa. Ha ez valami miatt megbicsaklik, akkor egyik pillanatról a másikra meztelenné válhat a császár. De azt, hogy mi az, ami egy ilyen fordulatot kivált, nem hiszem, hogy meg lehetne jósolni. Ahogy azt sem, hogy ez mikor következik be. Holnap, egy év múlva, öt év múlva? Persze ha valaki környezetet változtat, az is elég lehet. Annak idején az észak-koreai hadifogolytáborokban agymosáson átesett és baloldalivá vált amerikai hadifoglyoknál, visszakerülve megszokott kultúrájukba, néhány év alatt elmúlt a hatása. Aki néhány évet külföldön dolgozik, az gyakran nem érti, amit itthon tapasztal.
– Eddig csak hitekről, vágyakról, az ámítás iránti vágyról beszéltünk. De mi van a józansággal, számítással, hidegvérrel, a realitásérzékkel, amire az európai társadalmak olyan büszkék? Visszatértünk a vallásos hit szférájába abból a meggyőződésből, hogy a világ többé nem érthető, viszont legalább veszélyes?
– Így is lehet fogalmazni. Most turbulens, olykor követhetetlen iramú változások zajlanak, az ilyen korszak kedvez a vakhitnek, amiből önámítással a biztonság, a kiszámíthatóság illúzióját merítjük.
