- A meséket még értik
- Jól szerepeltek a magyar negyedikesek a szövegértést vizsgáló nemzetközi felmérésen
- Felső tagozatban valami elromlik, minden tanárnak oda kellene figyelni, értik-e a diákok a szövegeket
- A magyar iskolarendszer nem tud mit kezdeni az otthonról hozott hátrányokkal
Optimizmusra okot adó kutatási eredmény látott napvilágot a héten: a 2016-ban készített PIRLS- (Progress in International Reading Literacy Study) felmérés az általános iskola negyedik osztályába járó tanulók szövegértését vizsgálta. A kutatás eredménye szerint 52 ország közül Magyarország a 8–18. helyen végzett (a tíz azonos helyen végzett ország között nincs szignifikáns különbség), és egyike azoknak, ahol javult a gyerekek szövegértése az előző, 2011-es vizsgálat óta.
A magyar diákok ezzel a teljesítménnyel megelőzték a szomszédos országok közül Ausztriát, Szlovéniát és Szlovákiát is.
Ez volt az első olyan nagy nemzetközi oktatási felmérés, amelyben olyan diákok szerepeltek, akik már a Fidesz kormányzása idején kezdték az iskolát. A kormányzat a tavaly publikált PISA-felmérések kapcsán (amelyen a 15 éves magyar diákok meglehetősen rossz eredményt értek el) rendre arra hivatkozott, hogy a vizsgálatban szereplő tanulók teljesítményén még nem mérhető a Fidesz oktatáspolitikájának eredményessége.
Most Palkovics László oktatási államtitkár a PIRLS adatait értékelve arra jutott, hogy a negyedikesek olvasási teljesítményén látszik, hogy 2012-ben állami fenntartásba kerültek az iskolák, így biztonságosabbá váltak a működési körülmények, stabilabb, kiszámíthatóbb az intézményrendszer.
Emellett szerinte már látszódnak a pedagóguséletpálya-modell, a kötelező óvoda eredményei is.
Almát a körtével
„Fontosnak tartom elmondani, hogy ez valóban egy jó hír, és én személy szerint büszke vagyok a negyedikesekre és a tanítókra. Reménykedem abban, hogy ennek az eredménynek köze van ahhoz, amit az elmúlt időszakban tettünk” – mondja dr. Steklács János olvasásszakértő, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar egyetemi tanára, aki koordinátorként részt vett a 2012-es új alsós kerettanterv kidolgozásában. A szakértő úgy gondolja, hogy a pedagógusképzésen belül a tanító- és óvóképzés egészen jól működik, valóban a feladatra készíti fel a hallgatókat, és az anyanyelvi képzés területén már váltottak az új módszerekre, ezeket továbbképzéseken is megismerhették a pedagógusok.
Ahhoz azonban idő kell, hogy mindez az egész iskolarendszerben általánosan elterjedt legyen, mert a pedagógusok nagy része idős, kevés fiatal lép be az oktatásba, így az új módszerek is lassabban verhetnek gyökeret.
Az eredményeket a szakértő szerint is a helyükön kell kezelni, az ugyanis nem csak a tavaly publikált PISA-felmérésből tudható, hogy a felső tagozat végére valamilyen okból drasztikusan leromlik a gyerekek szövegértése.
„Nem szabad ezt a felmérést összekeverni vagy párhuzamba állítani a PISA-val. A PIRLS feladatai ugyanis nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyekkel a gyerekek nap mint nap az iskolában találkoznak, szemben a PISA-val, amely egészen más kihívások elé állítja a diákokat. Alsóban még nincs nagy különbség a szöveg által támasztott valós kihívások és az iskolai anyag között. Sajnos 15 éves korukra nagyon nagy lesz a különbség, mert ötödik osztálytól lényegében megszűnik a szövegértés-tanítás, és a félig kialakult képességek bizony általában visszafejlődnek” – mondja Steklács János, aki szerint még nagyobb örömre akkor lenne ok, ha ezek a gyerekek egy későbbi, akár PISA-felmérésen is hasonlóan jól tudnának majd szerepelni. Az olvasásszakértő azt szorgalmazza: a szövegértést folyamatosan fejlesszék az iskolákban a tantárgyakhoz kapcsolódóan, például a földrajztanár ne csak azzal foglalkozzon, hogy leadja a saját anyagát, de arra is figyeljen oda: vajon a diákok tényleg megértik-e a tankönyvben, szakszövegekben leírtakat. Vagyis a saját tantárgyán túl minden pedagógusnak tanulni is meg kellene tanítania a diákokat, és ezzel még a középiskolában is foglalkozni kellene.
Élmény vagy kötelesség
Az utóbbi időben ismét felélénkült a vita annak kapcsán, hogy vajon érdemes lenne-e a kötelező olvasmányok közül kivenni azokat a műveket, amelyek korban és nyelvileg már nagyon távol állnak a mai diákoktól, ezért nagy nehézségbe ütközik az olvasásuk. Sok tanár és szakértő szívesen emelne be több kortárs művet az olvasmányok közé és örülne, ha nem kronológiai sorrendben kellene tanítani a műveket. Mások viszont elképzelhetetlennek tartják és veszélyben látják a közös „alapműveltséget”, ha valaki úgy érettségizik le, hogy nem olvasott például Jókait.
„Egy holland kutatás egészen felnőttkorukig követett diákokat. Az egyik csoport hagyományos irodalomtörténeti és -elméleti oktatásban részesült, a másik csapat viszont olvasási élményre koncentráló módszerrel találkozott. A vizsgálat egyértelműen arra jutott, hogy az utóbbi csoport olvas többet, sőt az irodalomelméleti fogalmakkal is ők vannak inkább tisztában. Éppen ezért én annak vagyok a híve, hogy nyolcadikig élményközpontú olvasóvá nevelés folyjon az iskolákban, tematikusan ismerkedjenek a magyar irodalommal a gyerekek az életkori sajátosságaiknak megfelelően. Utána pedig jöhet az irodalomelméleti, irodalomtörténeti rész” – mondja Steklács János, aki szerint valószínűleg a szívesen olvasó ember egy szakszöveggel is jobban elboldogul.
Ilyen szempontból az olvasásszakértő szerint örömteli, hogy a magyar tanulók a mesék megértésében kifejezetten jók, míg például az ázsiai diákokkal az ismeretközlő szövegeket értik meg jobban. A felmérésben a gyerekek ugyanis kétféle szövegtípussal találkoznak: egyrészt úgynevezett élményszerző szövegekkel, mint a mesék vagy irodalmi alkotások, másrészt ismeretközlő szövegekkel, amelyek hasonlítanak a tankönyvi anyagokra, a magyar gyerekek teljesítménye mindkét típusnál javult.
Üröm az örömbe
Van viszont egy szomorú, aggodalomra okot adó megállapítása is a PIRLS-vizsgálatnak, ami súlyos problémákra világít rá: a magyar diákok teljesítménye a fővárosi, városi, illetve megyeszékhelyi iskolákban sokkal jobb, mint a községi intézményekben, a családi háttér nagyon erősen befolyásolja a gyerekek szövegértési képességét. „Ez azt mutatja, hogy a családi háttér szerepe nagyon erős, amivel az iskola nem tud mit kezdeni, ez pedig fokozza az esélyegyenlőtlenséget. Ha ez az olló tovább nyílik, egy dél-amerikai társadalmakhoz hasonló, szétszakadt berendezkedés felé haladunk” – árnyalja a képet Steklács János, aki szerint ebben az esetben is skandináv modellt kell példának állítani, amelyben a falusi és a városi iskolákban tanulók is hasonlóan jó eredményt tudnak produkálni a gyerekek, a magyar iskolák viszont egyelőre képtelenek mit kezdeni ezekkel a különbségekkel.
A PIRLS-vizsgálatban, amelyet 2001 óta ötévente bonyolítanak le, ötven ország összesen 319 ezer tanulója vett részt. A tavalyi felmérésben az orosz és a szingapúri diákok érték el a legmagasabb pontszámot, de a hongkongi, az írországi, a finn és a lengyel negyedikesek is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A szövegértésről szóló adatok mellett a vizsgálathoz kapcsolódó háttérkérdésekből az is kiderül, hogy a magyar diákok 43 százaléka szinte mindennap fáradtnak érzi magát, és csupán 9 százalék nem panaszkodik egyáltalán fáradtságra. Ennél is szomorúbb, hogy a negyedikesek 19 százaléka mindennap vagy szinte mindig éhesen érkezik az iskolába. Ez még akkor is aggasztó adat, ha a nemzetközi átlag ennél is rosszabb, 26 százalék. (A felmérésben több fejlődő ország is részt vesz, szemben a PISA-vizsgálattal.) A PIRLS az igazgatókat és pedagógusokat arról is megkérdezi, hogy mennyire jellemzőek náluk a biztonsági és fegyelmezési problémák. Válaszaik szerint a magyar gyerekek 51 százaléka jár biztonságos iskolába, 46 százalékuk kisebb biztonsági és fegyelmi problémákkal küszködő iskolában tanul. 3 százalék nem biztonságos iskolába jár.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!