Így tanítana a demokratikus iskola, ha létezne Magyarországon
Galambokat is meg lehet tanítani labdával játszani, de ezt nem nevezhetjük képességfejlődésnek – mondta Prievara Tibor, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium nyelvtanára a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület március elején tartott nemzetközi konferenciáján. Ha a gyerekek nem motiváltak a tanulásban és az információszerzésben, hanem pusztán a pozitív visszacsatolás miatt sajátítanak el tudásanyagokat repetitív módon, akkor a tudásszerzés nem lesz egyéb, mint kondicionálás – mondta a pedagógus, a 21. századi tanár című könyv szerzője.
Prievara a könyvben egy iskolai programon keresztül mutatja be, mit jelent az infokommunikációs technológia (IKT) az oktatásban, milyen készségek fejlesztése kívánatos ma, milyen lehet a tanári attitűd, illetve hogy mit jelent a demokratikus értékrend az oktatásban.
Technológiai fejlesztés tartalom nélkül
Az Apáczai tanára a konferencián összefoglalta, hogy az alapkompetenciák mellett milyen képességek nélkülözhetetlenek napjainkban:
Kollaboráció (felelős, közös döntések),
IKT-használat (amit lehet gép nélkül tanítani, azt úgy is kell),
önszabályozás,
valódi problémák, innováció (a világról szól és a világnak),
tudásépítés (nem készen kapott tudás).
Prievara szerint az interaktív táblák számát tekintve Magyarország egyáltalán nincs rossz helyzetben, de azok a gyakorlatban rendszerint csak drága vetítővászonként funkcionálnak. Ennek oka, hogy bár az IKT-fejlesztésre szánnak forrásokat, a pedagógusokat nem készítik fel a technológia használatára. Ezért a technikai apparátus puszta bővítése olyan, mint a karácsonyi égősor: nagyon látványos, szép, de valójában nem sok értelme van. Ha nem áll be változás a pedagógusok szemléletében, akkor az oktatás hagyományos marad, még ha eszközökkel jól felszerelt is.
Ahhoz, hogy valóban a 21. század kihívásaira készítsék fel a diákokat az iskolában, újszerű módszerek kellenek. A Prievara által fejlesztett tanulást elősegítő program, a hashtag.school felületén egy jól felépített gamification virtuális térrel találkozunk, ahol a különböző teljesített feladatok utáni szintlépés jelenti az ösztönzést, továbbá interaktív módon, egymással párhuzamosan tudnak a diákok virtuális térben tartalmakat megosztani, ez által magukkal húzni a másikat.
Van itthon demokratikus iskola?
Az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karán megrendezett konferencián nemcsak az új kompetenciákról, hanem az esemény címének megfelelően szegregációról, a gyermekek emancipációjáról, demokráciáról és szabadságról, a pedagógusok szerepváltozásáról, a tanítás nélküli tanulásról is szó volt.
A demokratikus és alternatív neveléssel foglalkozó szakemberek igazi sztárparádéja vonult fel: Fóti Péter, a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület elnöke előadást tartott, kerekasztalt moderált és egy iskolagyűlés-szimulációt is levezényelt. Jelen volt még egyebek mellett Nahalka István oktatáskutató, Gyarmathy Éva pszichológus, a Diszlexia Központ alapítója, illetve Bas Rosenbrand alternatíviskola-alapító Hollandiából. Feltűnő volt, hogy míg az előadók között nagyjából fele-fele arányban voltak férfiak és nők, addig a hallgatóságot nagyrészt nők tették ki.
A résztvevők szinte egybehangzóan állították, hogy Magyarországon nincs olyan intézmény, amely teljesen megfelelne egy demokratikus iskola alapelveinek, csak olyanok, amelyek alkalmaznak demokratikus módszereket is. Az a veszély, hogy a demokratikus iskolák egyszer túlsúlyba kerülnek idehaza, mindenesetre nem áll fenn. Ugyanakkor egyre több olyan, leginkább magán- vagy alapítványi iskola, illetve tanulócsoport alakult főleg a közelmúltban, amely célként tűzte ki a demokratikus alapelveknek való megfelelést.
A demokratikus nevelés az osztályban az előadások alapján azt jelenti, hogy a tanár a következő öt alapelvet tartja mindig szem előtt:
- Ismerd meg a diákokat személyesen.
Hagyd, hogy a diákok döntsenek a tantermi szabályokról.
Kérdezd meg, mit szeretnének tanulni.
Adj több felelősséget a diákoknak.
Teremts lehetőséget az önkifejezésre.
Több előadás is foglalkozott a demokratikus nevelés nemzetközi múltjával, szóba került a főleg fiatalkorú bűnelkövetőknek létrehozott Little Commonwealth intézmény, a Magyarországon talán legismertebb demokratikus iskola, a Summerhill (nem véletlen ez az ismertség, hiszen A pedagógia csendes forradalma alapmű az alternatív pedagógiával foglalkozók számára), a Dartington Hall, valamint Hannelore Zehnpfennig és Falko Peschel harzbergi iskolája.
A magyarországi oktatási rendszer kritikája és a reformok sürgetése áthatotta a konferencia hangulatát. „A hagyományos oktatási rendszer a műveltségtől való módszeres megfosztás, funkciója a rabszolgatudás átadása” – mondott például erőset Knausz Imre, a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének docense. A tanulás célja, a hagyományostól eltérő kompetenciák erősítése és az alternatív módszerek fontossága is állandó beszédtéma volt. Megfogalmazódtak alapelvek és irányok: a modern oktatásnak olyan kompetenciákat kell erősítenie, mint a
kauzális gondolkodás képessége, azaz hogy képesek legyünk az oksági viszonyokat felismerni egy-egy élethelyzetben;
intencionalitás, mellyel képesek lehetünk megérteni a másik ember történeteit, értelmezni azokat;
alternatívákban való gondolkodás, ami által értelmezni tudjuk a lehetőségeinket, nem csupán egy forgatókönyvet vázolunk fel. Ez a történelmi tények feldolgozásában is nagy segítséget nyújt.
A szerző tanulásszervező, a Budapest School munkatársa. Előző cikke: