Programozással törnének ki a romák a szegénységből
Az ország egyik legszegényebb régiójában elterülő kistelepülésen a legmodernebb programozási ismeretekkel ismerkednek a roma gyerekek. A két cég és helyi civilek összefogásával indult program valós kitörést jelenthet egy olyan faluból, ahol néhány éve egyetlen érettségizett élt. Ő ma a program egyik motorja.
Ha megnyomom a gombot, bemegy a robot, és ha megnyomom a nyilat, visszaugrik. És ezt én csináltam!
Kitörő lelkesedéssel ugrabugrál kifelé társaival a számítógépteremből a másodikos kislány.
Szendrőládon vagyunk, ahol nemrég kezdtek el a helyi gyerekeknek programozást tanítani öt csoportban, a másodikosoknak ez volt az első foglalkozásuk. Láthatóan igencsak bejött a gyerekeknek, egymás szavába vágva mesélik, kinek hogy sikerült a programozás.
A legfiatalabb falu
A település az ország egyik legszegényebb régiójában, az edelényi járásban található. Arról híres, hogy – életkori átlagát tekintve – az ország egyik legfiatalabb települése. „Évente 60-80 gyerek születik, rohamosan nő a népességszám, hál’ istennek” – mondja Káló Norbert, helyi önkormányzati képviselő, aki egyben a Bhim Rao Egyesület egyik aktivistája is.
Gyakorlatilag szegregált faluról van szó, ahol az itt élő 2200 ember 90 százaléka roma származású, a nem romák elköltöztek. Az iskolába 300, az óvodába 161 gyerek jár, száz százalékuk cigány – tudjuk meg. Hivatalosan is hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű a családok 90 százaléka. A legtöbben közmunkából, alkalmi munkából élnek, néhányan bejárnak miskolci üzemekbe. Káló szerint valamit az aktív korúak szinte mindegyike dolgozik.
Ahogy gurulunk be a festői szépségű völgyben elterülő faluba, az kifejezetten rendezett képet mutat. Több helyen látunk uniós táblákat, jut ide a fejlesztési pénzekből rendesen. Napelemek, egy nemrég épült idősek otthona, egy most induló bölcsődeberuházás mutatja, hogy a település rengeteg pályázati forráshoz jut. Mint később megtudjuk, valóban minden lehetőséget megragad a – 2004-től roma polgármester által vezetett – képviselő-testület, hogy a helyi civilekkel közösen javítsák a falu életminőségét.
A faluházat is épp újítják fel, ott érdeklődünk, merre találjuk a közösségi házat. Még fel sem tettük a kérdést, már jön az útbaigazítás.
„Mondta Norbi, hogy jönnek!”
Esemény vagyunk a faluban.
Pótcsalád szerepben a tanoda
Meg is találjuk gyorsan a helyes kis templom mellett kialakított közösségi házat. Itt működik a Biztos Kezdet Gyerekház mellett a Kincses Sziget Tanoda is. Ezt a Bhim Rao egyesület üzemelteti 2005-től. Az egyesületnek a térségben egyébként van még másik négy tanodája is.
„Az egyesületet középiskolás fiatalok, tanárok, szülők alakították. Látva az iskolai sikertelenségeket, ezzel akarták segíteni a fiatalokat a tanulásban és a pályaválasztásban. Az is cél volt, hogy minél több gyereket irányítsanak az érettségi felé” – foglalja össze Káló.
A tanodába hivatalosan 30 gyerek jár (ennyi a kapacitás), ők délutánonként kiváló pedagógusokkal, egyéni fejlesztési terv alapján tanulnak, illetve különböző közösségi programokon vehetnek részt. De ha esetleg nem tanodás gyerekek is arra járnak, nem zavarják el őket.
„Egy középosztálybeli családnál a gyerek megkapja a szülőktől a figyelmet, a tanuláshoz való lehetőséget, nyugalmat, a számítógépet, internetet, a közös kirándulásokat, színházi élményeket, sajnos ezt Szendrőládon nem tudják a családok biztosítani. A tanoda próbálja ezt pótolni.”
A falu diplomása
Míg 2003-ban egyetlen szendrőládi roma fiatalnak volt érettségije, ma már többen is elmondhatják ezt magukról. „Vannak, akik most is egyetemen tanulnak, van, akiből rendőr lett, van, aki Snétbergernél gitározik. Vannak olyan egykori tanodások, akik ma velünk dolgoznak az egyesületben.”
Az a bizonyos egyetlen roma érettségizett, aki később filozófusként diplomázott, Norbert bátyja, Káló Károly, ő a Bhim Rao Egyesület elnöke. Óriási motiváló erő volt a fiataloknak, hogy látták Károlyon, majd később az öccsén is, hogy igenis ki lehet innen törni, és akár diplomát is szerezni. Sok szülő is elkezdett tanulni, érettségit szerezni.
Kálóék szülei egyszerű cigány emberek, akik a rendszerváltásig a miskolci Lenin Kohászati Művekben dolgoztak. Édesanyjuk írástudatlan, két osztályt végzett, de mindenben támogatta a gyerekeit. Ha kellett, kölcsönkért, hogy vissza tudjanak menni a kollégiumba. Most egyébként a tanodában dolgozik, ő főz a gyerekekre.
Minden ilyen „kitörés-sztoriban” van egy kulcsszereplő, aki megadja a kezdő löketet a gyerekeknek. Itt Károly tanítója, osztályfőnöke volt ez a személy. Mindig bízott a kis Karcsiban, segítette, ő tanácsolta, hogy ne abba az iskolába menjen, ahova a többiek, hiszen kitűnő tanuló létére többre hivatott. Norbertnek pedig már a bátyja volt a példakép. Miután elvégezte a szobafestő-mázoló szakképzést, ott maradt a szakközépiskolában leérettségizni. Ezután hazament Szendrőládra, bekapcsolódott a Bhim Rao munkájába, majd rájött, hogy hitelesebb lenne, ha úgy foglakozna gyerekekkel, ha úgy próbálná a tanulásra ösztönözni őket, hogy neki magának is diplomája van. Felvették főiskolára, és el is végezte a szociális munkás szakot.
A szendrőládi gyerekeknek tehát már több példaképük is lehet, és ott a fő húzóerő, a Tanoda. Tudják, hogy csakis a tanuláson keresztül kehet kitörni.
Programozási oktatás
Egy újabb program indult be a napokban a faluban: 50 gyereknek (2-7. osztályos gyerekeknek, nem feltétlenül a tanodásoknak) van lehetősége programozást tanulni. Kálóék az iskola segítségét kérték, hogy ők ajánlják a gyerekeket, azokat, akiket a családjuk is támogat ebben, és ők maguk is motiváltak. Nehéz volt választani, sokkal többen szerettek volna programozni.
Mint Káló Károly mondja, a 21. században infokommunikációs (IKT) kompetenciák nélkül semelyik területen nem lehet megélni a munkaerőpiacon, e mellett pedig egyre több IKT-szakemberre lesz szükség. „Hosszú ideje a kitörési pontokat keressük a hátrányos helyzetű gyerekeknek, és ez ma valószínűleg nem a kosárfonás, sokkal inkább a programozás. Megkerestek minket az IT Services Hungarytól (ITSH), hogy elindítanának egy olyan programot, amielyben alapszintű programozást tanítanának. A cég bár Magyarország legnagyobb IKT-munkaadója, az egyre kevesebb informatikus őket is kihívás elé állítja. Szeretne megszólítani olyan rétegeket is, akiket még talán nem értek el az IKT-képzések, de amely réteg 20 év múlva esetleg az ITSH munkavállalói körét erősíthetné.”
Ekkorra már a közösségi ház kis termében többen üljük körbe az asztalt, a Káló fivérek mellett befutottak Debrecenből az aznapi oktatók az ITSH-tól, Győrfy Péter és Molnár Erika, illetve a Logiscool tananyagfejlesztője, Bán-Széll Előd is megérkezett.
A szendrőládi informatikaképzés elindítása ugyanis a három szereplő (ITSH, a Digitális Tudásért Alapítvány, a Logiscool alapítványa, Bhim Rao) közös programja. Az ITSH saját munkatársai közül kerülnek ki azok, akik a gyerekeket beavatják a programozás rejtelmeibe, illetve a számítógépes eszközpark fejlesztésébe is besegítettek a náluk már elavult, de itt még kiválóan teljesítő gépekkel. A Logiscool, illetve annak alapítványa adta a tananyagot, illetve az egyedi oktatási platformot, a Scoolcode-ot, amellyel játékos módon tanulhatják a gyerekek a saját szintjükön a programozást. A Bhim Rao pedig szervezi a képzést, biztosítja a termet és a gyerekeket.
Az első alkalommal – amibe módunk volt bekukkantani – a második osztályos csoportnak a tanmenet szerint odáig kell eljutni, hogy felépítsenek egy olyan jelenetet, amikor egy adott háttér előtt két szereplő találkozik, és amikor egymás mellé érnek, köszönnek egymásnak.
Igaz, a foglalkozás elején volt egy kis alapzaj, és inkább YouTube-ozni, facebookozni akartak a gyerekek, semmint a tanárokra figyelni, hogy mi is az a programozás, meg algoritmus, de gyorsan bevonódtak. Mégiscsak klassz dolog kiválasztani az adott karaktert, és azt mozgatni! Mint láttuk a teremből kiviharzó kislánynál, már elég jól haladtak, pedig még csak a foglalkozás fele telt el.
Egy fenntartható program
Kollégája, Győrfy Péter azért vállalkozott az oktatói szerepre, mert – mint mondja – azt a tudást, amit ő kapott, tovább kell adni. „Ma az IT-szektor olyan helyzetben van, hogy a munkavállalók válogathatnak az álláshelyek között. Minél több gyerekkel megszerettetjük a programozást, ezt a gondolkodásmódot, annál jobb lesz a területnek, de egyben a gazdaságnak is. És legfőképp maguknak a gyerekeknek.”
A program azért is nagyon biztató, mert ellentétben a hazai és uniós projektekkel, itt nincs egy rögzített időintervallum, amíg az zajlik. Általában ugyanis egy program lezárása annak végét is jelenti, nem indul be önjáróan, a támogatások nélkül gyorsan elhal. Itt viszont a végtelenségig mehet a képzés, amíg az ITSH biztosítja a tanárokat, a Logiscool a tananyagot, a platformot.
Bár elköszönésénél megbeszéljük nevetve, hogy amint Szendrőládon kialakul a magyar Szilícium-völgy, visszatérünk, ez nem valószínű. De ha az ottani gyerekek egy része valós piaci képzést kap, és akár a programozói, akár bármilyen piacképes szakmában el tud helyezkedni, már kisebb csodáról beszélhetünk.
