„Igazán sajnálom, hogy a Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatására (...) már nem jutott időnk” – írta a hét elején egy Tarlós Istvánnak címzett Facebook-bejegyzésben Németh Szilárd, amire a Gyurcsány Ferenc (képünkön) vezette DK szerdán heves hangvételű közleményben reagált.

„A kultúrkampf bakáinak már nem csak világhírű kortárs íróinkkal és költőinkkel van bajuk, hanem azzal a Szabó Ervinnel is, akiben a budapesti könyvtári hálózat és a szegények számára is elérhető közkönyvtári szolgáltatások megteremtőjét tiszteljük. Németh Szilárd vélhetően az Adrián közpénzmilliókból prostituáltakkal hetyegő keresztény-konzervatív mentalitást vagy a harcosan antiszemita Wass Albert-i attitűdöt hiányolja Szabó Ervin, a hazai kultúra egyik legnagyobb alakjának személyiségéből és életművéből” – szólt a párt kommünikéje.

Ismét fellángolni látszik tehát a Szabó Ervin történelmi szerepét és annak helyes megítélését taglaló vita.

– Szabó Ervin vitathatatlanul jó könyvtáros volt. Tehetségét és szorgalmát bizonyította, hogy 34 évesen nevezték ki a Fővárosi Könyvtár élére, és rendkívül sokat tett az intézményért, amely érdemeit objektív módon el kell ismerni – nyilatkozta tegnap lapunk kérdésére Ligeti Dávid történész, aki szerint mivel a jogász 1918. szeptember 30-án meghalt, közvetlen felelősség nem terheli az 1918‒1919. évi szélsőbaloldali fordulat bűneiért, de mivel a Károlyi-féle rendszer és a proletárdiktatúra eszmei vezérként tekintett rá,

Szabó Ervinnek normálisan működő demokratikus köztársaságban nem lehet helye a nap alatt.

Ligeti Dávid szerint Szabó legfőbb bűne az volt, hogy aktívan támogatta Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának tervét, amit politikai gyilkosságként értelmezett, vagyis úgy tekintett rá, mint progresszív tettre.

– A Szabó által generált légkör döntő mértékben járult ahhoz hozzá, hogy a könyvtáros halála után a bolsevik budapesti katonatanács likvidálta Tisza Istvánt – állítja a szakértő, hozzátéve, elfogadhatatlan, hogy a fővárosi könyvtárhálózat még mindig Szabó Ervinről van elnevezve.

– A Fővárosi Könyvtár már az 1919. évi proletárdiktatúra idején felvette a bolsevik tudós nevét. Önmagában emiatt is törölni kellene a nevet: a Tanácsköztársaság ugyanis hazánk első totális diktatúrája volt – érvelt lapunknak a történész.