A megszállott könyvtáros, a Google titkai: szabadság, szolidaritás és tudomány

A Google a hazai internet elosztóközpontja: a magyar web keresési forgalmának 98% százaléka a keresőroboton halad át. Hegemón pozícióját sokan kritizálják, de kevesen értik a robot működését, és kevesen használják professzionálisan.

Képességeinek kiaknázása a vállalati piackutatásra és a marketing területére korlátozódik: a keresőoptimalizálásnak nevezett iparágban ma arra használják a robotot, hogy pénzt csináljanak vele. Cégek, vállalkozások weboldalára minél több érdeklődőt igyekeznek behozni a “használt ford focus szeged” vagy a “válóperes ügyvéd debrecen” típusú keresésekre, miközben magazinok sokasága akar a negyedik helyről a másodikra kerülni az igen keresett “rogán antal felesége” vagy “trianon igazsága” kulcsszavakra, hogy növeljék forgalmukat, és ezzel olvasóik több porszívóhirdetésre kattintsanak.

Nem vagyok cinikus, sőt, én is ebből az iparágból élek, pusztán néven nevezem a tényeket. Ma szinte csak erre használjuk a robotot, de a cégek és civil szervezetek 90%-a még erre sem. A járvány előtt domináns, mára szinte kizárólagossá lett információforrás működéséről a társadalom alig tud valamit. Pedig a  keresőrobot tudatos használata legalább annyit számít, mint az, hogy valaki tud-e angolul, és feltehetően többet, mint az, hogy az embernek van-e jogosítványa vagy diplomája.

Három példát fogok mutatni, hogy megmutassam, miért fontos a Google gyakorlati ismerete a tágabb közösség számára: az egyik a szólásszabadságot és a politikai szabadságot, a második a civil társadalmat és az emberi jogokat, a harmadik a tudományos kutatást érinti.

Mi a google.com weboldal? Hogyan működik?

Mielőtt belevágnék e három téma felvillantásába, röviden szeretném elmagyarázni, mit csinál a google.com (és google.hu) weboldal, és mi történik gyakorlati használata során. Ehhez egy hasonlatot szeretnék használ: úgy fogom most bemutatni a Google-t, mint a “megszállott könyvtárost”, akit a sors emberfeletti memóriával áldott meg.

Könyvtárosunk három dolgot csinál:

1. Kényszeresen bemagolja az internet összes weboldalát. Megjegyzi az összes szót és mondatot, fényképet és videót, amit csak talál egy-egy weboldalon.
2. Minden cikket, amit csak talált, kulcsszavakhoz köt. Például egy a Magyar Narancs honlapján olvasott cikket összeköt Habony Árpáddal és Mészáros Lőrinczel, de nem kapcsolja Orbán Viktorhoz vagy Karácsony Gergőhöz.
3. Végül sorba teszi őket, és amikor új olvasó érkezik a könyvtárba, és megkérdezi tőle, mit tudna ajánlani Mészáros Lőrincz témában, ő felsorolja neki az összes cikket, amit fejben ehhez a kifejezéshez társított.

• Előre teszi azt, ami emlékei szerint a legjobb cikk, és amiről a többi olvasó, aki ugyanezt a tartalmat kereste, lelkesedve beszélt. Magasról tesz rá, hogy éppen kormánybarát vagy kormánykritikus forrásból származik a cikk, nincsenek elfogultságai.
• A második helyre teszi azt, amit bár szintén relevánsak talált, egy leheletnyivel kevésbé tetszett a többi hasonszőrű olvasónak. És így tovább.

Végül amikor az olvasó visszahozza a könyvet, megkérdezi tőle, hogy tetszett. Ha pedig az olvasó csalódottságának ad hangot, legközelebb már egy másik cikket fog ajánlani ugyanebben a témában a következő olvasónak, vagyis a visszajelzés alapján módosítja a rangsort. A kérdés már csak az, hogy miért csinálja ezt a könyvtáros? Azért, mert azt akarja, hogy az olvasónak leessen az álla attól, hogy éppen tőle, éppen ettől a könyvtárostól kapta a legjobb cikket a témában, mégpedig elképesztő gyorsan, habozás nélkül.

Minél több olvasó gondolkodik ezen a módon, annál többen fognak a könyvtárába járni, és őt ezen kívül nem nagyon érdekli semmi sem. Picit olyan, mint Gollam a Gyűrűk Urából, aki egyetlen dolog (jelen esetben az elégedettség) megszállottja lett. A Google tehát feltérképez, osztályoz és rangsorol, majd annak alapján, hogy a látogatóknak ez hogyan tetszett, újrakezdi. Az egész arra van kihegyezve, hogy mi érdekli az olvasót.

Innen pedig egyetlen lépésre vagyunk a lényegtől: aki jól ismeri az olvasót, és képes az ő nyelvén írni úgy, hogy közben megkönnyíti a könyvtáros munkáját is, az fog tudni olyan tartalmat gyártani, amit a megszállott könyvtáros meggyőződéssel fog ajánlani. Most nézzük meg, mi köze van mindennek a sajtószabadsághoz.

Sajtószabadság és politikai diskurzus

A Google-nek fontos szerepe van a sajtószabadság gyakorlati érvényesülésében. Megszállott könyvtárosunkhoz Magyarországról naponta több millió kérdés fut be politikai-közéleti témákról. Ő dönti el például, hogy egy-egy témában a kormánypárti vagy az ellenzéki sajtóhoz vezeti-e át a forgalmat vagy egy szakértőnek számító civil szervezethez, netán egy politológus hallgató személyes blogjához kíséri az olvasót.

Becslésem szerint a roboton keresztül futó politikai-közéleti keresések száma a havi 200 és 400 millió közötti sávba esik. Vagyis százmilliós nagyságrendű közéleti forgalmat oszt ki a Google a versengő weboldalak között. Ez a szám nagyságrendileg magasabb, mint az 5 legnagyobb kormánybarát portál együttes forgalma az összes csatornán keresztül. Mivel arra, hogy a Google kinek és hogyan ad forgalmat, semmilyen befolyása nincs a kormánynak, könnyen belátható, hogy a keresőrobot tudatos használatának mekkora jelentősége lehet ott, ahol a kormányzati hatalom igyekszik kontrollt szerezni a nyilvánosság fölött.

Itt rengeteg a kiaknázatlan lehetőség. Ma például ha egy olvasó azt kérdezi könyvtárosunktól, hogy mit ajánl neki “migráns” témában, ő túlnyomó részben háborús hangvételű bulváros tartalmat terít majd elé.

Ha az olvasó visszakérdez, mégis nem lehetne-e valami kulturáltabb, szolidárisabb forrást olvasni a témában, ami annak társadalmi vonatkozásait is körüljárja, a könyvtáros nagyot sóhajt, és fáradt hanggal így felel: “Nézze, ma ön az ezredik, aki ezt kérdezi, de a témával foglalkozó kutatók és a társadalmi kérdésekre érzékeny sajtótermékek nem használják a “migráns” kifejezést, mivel nem tartják szakmailag megalapozottnak, ráadásul magasról tesznek a közérthetőségre, ami nekem szívügyem. Őszintén megmondom, nem értem, amit írnak, ezért nem merem kiadni senkinek az írásaikat.”

Úgy vélem, hogy a sajtószabadság barátainak nem szabad arra korlátozni tevékenységüket, hogy a jogaikért küzdenek. Tudomásul kell venniünk, hogy a sajtószabadságot és a szabad nyilvánosságot elsősorban a weben kell megvédelmezniük, mert a sajtó és a nyilvánosság a weben létezik. A politikai diskurzusokhoz pedig a választók ugyanazon a nyelven keresztül férnek hozzá, amelyen keresztül mindennapi életüket élik vagy éppen vásárolnak. Ma a digitális kultúra korszerű ismerete és alkalmazása legalább annyit számít a korszerű politikai diskurzusban, mint az európai jogi hagyomány ismerete vagy éppen a nemzetközi jog intézményrendszere és joggyakorlata.

Civil társadalom és emberi jogok

“Lefeküdtem a tanárommal”, “fogdos a tanárom”, “ver a férjem”, “ver a feleségem”, “megerőszakoltak” “cigány vagyok gyűlölnek mit tegyek” – néhány példa azok közül a keresések közül, amelyeket havonta tízezres nagyságrendben írnak be magyar polgárok a Google-be azért, hogy segítséget kapjanak szorult helyzetükben.

Ezekre a kérdésekre a magyar internet kétféle feleletet ad.

1. A Google elsősorban a bulváros tartalmakat hozza fel a találati listában, például azokat az írásokat, amelyek leírják, hogy melyik sztárt ki és hogyan zaklatta gyerekkorában. Ezek a személyes történetek bizonyára kevés segítséget adnak az olvasóknak.
2. A másik landolási oldal a gyakorikerdesek.hu, amely a magyar internet szociológiai szempontból talán legérdekesebb csomópontja, egyébként pedig a hazai internet egyik centruma. A portál egy a Google által imádott nyilvános fórum, amely havonta mintegy 10 millió kattintást kap a robottól. Súlycsoportját tekintve a legnagyobb portálokkal versenyez.

Magyarországon rengeteg civil szervezet foglalkozik az iskolai bántalmazás, a családon belüli erőszak vagy éppen a munkahelyi zaklatás témakörével, és weboldalaikon erre vonatkozóan rengeteg információt közzé is tesznek.

De vajon miért bukkannak fel olyan nagyon ritkán a találati listákon?

Azért, mert a Google azt méri, hogy a bulváros tartalmak és a gyakorikerdesek.hu fórumai több segítséget adnak az olvasóknak, mint a civil szervezetek weboldalai: egyszerűen több időt töltenek ott, és aktívabbak. Akit bántalmaztak, keveset ért meg a nane.hu oldalain talált áldozatvédelmi útmutatókból. Jobb híján viszont erőt tud meríteni Demi Moore-nak a Blikken közzétett gyermekkori történetéből vagy azokból az odavetett félmondatokból, amelyeket a gyakorikerdesek.hu oldalain talál.

Még akkor is, ha ezek például ilyen mondatok :”nagy rima vagy, ha fogdos a tanárod, nem kellett volna úgy öltözni mint egy kurva...” Mert ez közérthető és egyszerű, ezzel szemben a civil szervezetek által közzétett útmutatók sokszor bonyolult jogi nyelven kerülnek megfogalmazásra, gyakran ráadásul egy pdf-ben töltötték fel őket, ami a Google számára egy plusz akadályt jelent.

Olyan, mintha le kellene mennie a könyvtár alagsori raktárába, és le kellene porolnia egy múlt századi kéziratot, hogy aztán az olvasó elé tegye. Végül is egy dologra szeretnék rámutatni: a civil szervezetek digitális kultúrájuk fejlesztésével exponenciálisan növelhetik hatékonyságukat, és a több segítséget tudnak adni az állampolgároknak.Most pedig következzen az utolsó példa.

Társadalomkutatás: szociológia és politológia egyenes adásban

Galaktikus mennyiségű adat termelődik a Google adatbázisaiban. Ezeket az adatokat a Google és sok más szolgáltató is közzéteszi. Az adatbázisok éppen úgy használhatók társadalomtudományos elemzésre, mint a nagy kérdőíves felmérések. Természetesen jelentős módszertani különbségekkel.

Egy kérdőíves kutatás során a tudósok előre átgondják kérdéseiket, hogy aztán egy általuk tervezett adatbázishoz jussanak, amelytől megkérdezhetik, amit tudni akarnak. A Google adatbázisaiban a kutatóknak kell rendszert találniuk, az ő dolguk visszafejteni, hogy saját témájuk kapcsán milyen keresőkifekezések milyen csoportokba rendeződnek el, és ezek hogyan oszlanak el térben és időben.

A társadalomtudományban az alábbi területeken már vannak nyilvánosan hozzáférhető tapasztalatok:

• közvéleménykutatás és politikai kutatás;
• gazdasági trendek és gazdasági döntéshozatali mechanizmusok kutatása;
• járványügyi előrejelzések, közegészségügy;
• környezeti katasztrófák és közösségi traumák után bekövetkező társadalmi hatások vizsgálata.

Hol keresnek népességarányosan a legtöbben arra a kulcszóra, hogy “Orbán Viktor”?

A Google adatbázisai nem helyettesítik a hagyományos társadalomtudományos kutatást. Ugyanakkor a keresés térhódításával egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és egyre több kutató igyekszik fogást találni az adatbázisokon.

Mi a Google?

Semmiképpen sem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha a Google a politikai szabadság védelmezője vagy az elesettek segítője lenne. Tudjuk, hogy nem az. Piaci érdekeit több esetben is a demokratikus értékek elé helyezte.

Ettől függetlenül tény, hogy aki ma el akar jutni azokhoz a polgárokhoz, akinek kérdései vannak, jobban teszi, ha megismeri a robotot. Nem csak azért, mert a Google hegemón pozícióban van. Hanem azért is, mert ez egy remek segédeszköz arra, hogy megértsük azoknak az embereknek a kérdéseit, akikhez szólni akarunk, és így ténylegesen el is jussunk hozzájuk.

(Az adatokhoz a similarweb és az ahref alkalmazást használtam, az így szerzett számadatok reális becslésnek tekintendők.)

A szerző SEO szakember.