A múzeum alapvető feladata, hogy tegyen a klímakatasztrófa ellen

A múzeumok szakértői a hosszú távú gondolkodásnak. Ezért kell vezetniük a zöldebb jövőért folytatott küzdelmet - mielőtt túl késő lesz. Nick Merriman, a Horniman Múzeum igazgatója szerint a múzeumoknak élni kell befolyásukkal, hogy a látogatókat környezetvédelmi aktivistákká tegyék. Véleménycikk a múzeumi ökogondolkodás egyik éllovasától az Artnet oldalon. Arról, hogy milyen úttörő módon áll a klímavészhelyzet kezeléséhez a Horniman Museum, arról már korábban mi is beszámoltunk, cikkünk itt olvasható.

Nick Merriman, chief executive of the Horniman Museum & Gardens. Photo by Tania Dolvers.

Nick Merriman, fotó: Tania Dolvers

 

Bolygónk súlyos bajban van, az éghajlat, a biológiai sokféleség és a szennyezés egymással összefüggő válsága sújtja. A múzeumok és galériák alapvető szerepet játszhatnak és kell, hogy játszanak, amikor ezekről a válságokról és a zöldebb jövő megtervezéséről van szó, még mielőtt késő lenne.

A hétköznapi élet megszűnése a vírusjárvány során lehetővé teszi a múzeumok számára, hogy újraértékeljék céljaikat és az elvárásaikat a fenntarthatóbb és méltányosabb jövő érdekében. Az intézményeknek túl kell látniuk a finanszírozással és a politikával kapcsolatos rövid távú aggodalmakon, és törekedniük kell arra, hogy zöldebbé váljanak saját tevékenységeik, és kihasználják befolyásukat a közvélemény környezetvédelmi cselekvésbe való bevonása érdekében.

Közbizalom

A közvélemény-kutatások ismételten azt mutatják, hogy a múzeumok azon szervezetek egyre csökkenő csoportjába tartoznak, amelyek élvezik és megőrzik a nyilvánosság bizalmát. Jelentős vonzerejük  van: önmagában az Egyesült Királyságban a világjárvány előtt évente több mint 85 millió látogató járt a múzeumokban és galériákban - ez több, mint a focimeccseken számolt összes résztvevő. A múzeumok hosszú távú intézmények, amelyek gyűjteményeiket a közvélemény bizalmát élvezve őrzik meg a jelen és a jövő generációi számára.

Legtöbbször ez azt jelentette, hogy a múzeumok úgy döntöttek, elfogadják azt, amit a kanadai Robert Janes múzeumológus „tekintélyes semlegességnek” nevez. A múzeumok úgy cselekedtek, mintha teljesen semlegesek és pártatlanok lennének minden tevékenységük során, ám amikor ezt teszik, tévesen azt feltételezik, hogy a meglévő status quo nem az egyenlőtlen hatalmi struktúrák eredményeként jött létre, amik a neoliberalizmus felé tendáltak, és egyre távolabb kerültek a szélesebb közönség érdekeitől.


Pollinator Bed in Horniman Gardens. Photo by Polly Heffer.

Méheknek szánt virágágyás a Horniman kertjében. Fotó: Polly Heffer

 

A tekintélyes semlegesség nem tartható fenn tovább, ahogy a Föld hatodik tömeges kihalási hullámához közeledünk félkábán. Világossá kell tennünk, hogy a környezeti és társadalmi kérdések elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolódnak: a globális délen élőket és a hátrányos helyzetű északiak érintettek a legrosszabbul.

A múzeumoknak, mint a hosszú távú emlékezetet őrző intézményeknek, fel kell használni a pozíciójukat a rövid távú politikai és finanszírozási ciklusokon túlmutató kérdések megvitatására, amelyek mindannyiunk számára egzisztenciális fenyegetést jelentenek. Ez két fő területen hoz változást: a múzeumok és a galériák működési modelljeiben, valamint a nyilvánossággal való kapcsolataikban.

Zölddé válni

Az elmúlt negyed század alatt a finanszírozók és az igazgatótanácsok a múzeumoktól és galériáktól állandó növekedést vártak: minden évben egyre több látogatót és nagyobb jövedelmet, ami további növekedéshez vezet. Ez nemcsak fenntarthatatlan modell, hanem rendkívül bizonytalan, melynek sérülékenységét a pandémia fedte fel. Most át kell térnünk kell egy fenntarthatóbb modellre, ami a polgárok nagyobb sokszínűségének kiszolgálására és jobb minőségű élmények biztosítására épül.

A nemzetközi turnékiállításokat csökkenteni kell. Kevesebb kiállításunk lesz, amiket hosszabb ideig lehet megtekinteni. Nagyobb együttműködésre lesz szükség nemzeti és globális szinten, például az újonnan létrehozott  Museums and Galleries Network for Exhibition Touring (MAGNET, Múzeumok és Galériák Hálózata) segítségével, ami 12 brit múzeum között oszt meg erőforrásat, hogy gyűjtemény-alapú kiállítássorozatot rendezzenek, amikkel a partnerek turnézhatnak.

Fel kell gyorsítani a „környezetbarátabb” kezdeményezéseket, hogy a múzeumok és galériák az üvegházhatású gázok szempontjából semlegesek és kevésbé szennyezők legyenek a következő két évtizedben. Jelentős beruházásra van szükség az épületekben a földgázfűtésről a zöld villamos energiára való áttéréshez, ami ahhoz hasonlítható, amikor egy évszázaddal ezelőtt áttértek a szénről a gázfűtésre, és ami kormányzati beruházásokat igényel.

A visitor admiring a moon jellyfish in the Horniman Aquarium.

 

Mozgalom, ami változást hoz

De a múzeumok és galériák zöldebbé tétele természetesen csak egy apró része a változásoknak, amire szükségünk van a ránk ható éghajlati és ökológiai válságok enyhítéséhez. Az igazán jelentős átalakításokat a kormányok és a vállalatok szintjén kell végrehajtani. A múzeumok és galériák legfontosabb hatása az, ha a látogatókat bevonják a változtatások elkészítésébe, hogy fenntarthatóbb módon éljenek, és aktív polgárokká váljanak: a változásokra szavazzanak és lobbizzanak.

A múzeumoknak nagy gyakorolata van a kiállítások, rendezvények szervezésében és olyan tevékenységekben, melyek célja a közönség bevonása a kulcsfontosságú kérdéseket övező diskurzusba. Különösen a művészek munkája mutatja be azt az érzelmi perspektívát, ami a pszichológiai kutatások szerint szükségesek a cselekvés ösztönzése érdekében. E munkát fel kell gyorsítani, tekintettel az éghajlati katasztrófa közelségére.

Néhány múzeum a közönség aktívabb bevonását tervezi. Például a Horniman Múzeum egy Környezetvédelmi Bajnokok nevű rendszert fejleszt, ami segít az elkötelezett családoknak fenntarthatósági céljaik teljesítésében azáltal, hogy hasonló gondolkodású emberek hálózatába tömörítik őket, és biztosítjuk számukra a szükséges inspirációt és eszközöket. A rendszer összekapcsolja a tagokat azokat a szervezetekkel is, amelyek kormányzati és üzleti szintű fellépést sürgetnek. Ha minden múzeum és galéria - és minden örökségvédelmi szervezet - valami hasonlót csinálna, egy, a változást sürgető, kiterjedt mozgalom épülne.

Nem a pártpolitikáról van szó, mivel a tudományos adatok vitathatatlanok. Hanem arról, hogy a múzeumok töltsék be hosszú távra mutató szerepüket azzal, hogy olyan veszélyről beszélnek, ami annyira nagy, hogy elhomályosít minden mást, amivel szembesülünk.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ