Az orosz lecke

A digitális alapú információs társadalom híréhsége és a szabályozatlan közösségi média, kiegészülve az okostelefonhasználat-robbanással, forradalmasította a hírfogyasztást. Ez új eszközöket adott az álhírek terjesztőinek kezébe is a 2010-es évektől: egy jól felépített internetes hazugsággal nagy összegek átutalására lehet rávenni óvatlan médiafogyasztókat, összeesküvés-elméleteket közlő oldalával egyetlen „újságíró” jelentős Google Ads hirdetési bevételekhez juthat, a kormányok dezinformációs műveletekkel érdekeiknek megfelelően formálhatják a közvéleményt – akár más országok választási folyamataiba is beavatkozhatnak, ahogyan azt Oroszország megkísérelte a 2016-os és 2020-as amerikai elnökválasztás során. A magyarországi álhír­trendeket vizsgálva az oxfordi egyetem 2018-as kutatása arra jutott: messze a kormány a legaktívabb álhírterjesztő, ami az iráni és az észak-koreai médiaviszonyokra jellemző. Az állítást a magyar álhíreket évek óta monitorozó független politikai elemző és tanácsadó intézet, a Political Capital (PC) munkatársa, Szicherle Patrik is megerősíti.

Dezinformációs fegyver

A magyar vonatkozású dezinformáció területén 2015-ig az orosz kötődésű oldalak és Facebook-csoportok voltak meghatározóak. „Ezek nagy része mára eltűnt – mondja a PC munkatársa –, helyüket a közmédia, a kormány és a Fidesz hivatalos médiája, a különböző kormányközeli, állami hirdetésekkel megtámogatott hírforrások vették át, ugyanakkor a kormány propagandaérdekeit homályos hátterű Facebook-csoportok is kiszolgálják. A hatalmas elérésű kormánypárti médiavilágban pozitív kép bontakozik ki Oroszországról. Az EU-ellenes, migránsozós, szélsőjobboldali dezinformációt Magyarországon a köz- és kormánymédia terjeszti, és ezzel nemcsak a kormány érdekeit szolgálja ki, hanem az orosz dezinformációs műveleteket is segíti. Az Origo, a Hír Tv bármiféle reflexió nélkül átveszi az orosz külügy Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatait, és az orosz vagy kínai nagykövet megkapja a maga felületét a kormánymédiában, ha akarja. Mivel a Russia Today (RT) orosz állami televíziós csatorna hiteles hírforrásként jelenik meg, az oroszoknak nem fontos, hogy legyen magyar nyelvű RT vagy más saját irányított dezinformációs tevékenység.”

A nyugati közönséget megcélzó RT úgy hirdeti magát, hogy a világ eseményeiről közvetít „orosz szemmel”, az adó vezetője intézményét előszeretettel állítja párhuzamba a szintén állami tulajdonú BBC-vel – csakhogy az RT tájékoztatás helyett valójában Oroszország nemzetközi érdekeit érvényesíti. Egy, a nyugati médiának kipakoló korábbi szerkesztője szerint a csatorna „dezinformációs fegyver” a teljes nyugati világgal információs háborúban álló Putyin-rezsim kezében. Jellemző, hogy az RT munkatársainak az Egyesült Államokban lobbistaként kell regisztráltatniuk magukat a védelmi minisztériumnál, míg a csatornát Ukrajnában, Lettországban és Litvániában teljes egészében betiltották, s a brit médiafelügyeleti hatósággal is többször szembekerültek. Az RT egyik felső vezetője, Dmitrij Kiszeljov rajta van az EU szankciós listáján, mint a Krím félsziget orosz megszállását segítő dez­információs művelet felelőse. A Twitter az RT-t és alegységeinek minden bejegyzését „orosz állami média” megjegyzéssel látja el, az EU 2015-ben létrehozott dezinformációellenes egysége, az East StratCom Task Force EUvsDisinfo.eu oldala pedig rendszeresen detektál az RT-től induló dezinformációs hullámokat. A magyar állam viszont minden jel szerint baráti viszonyt ápol a csatornával: Szijjártó Péter külügyminiszter nemcsak visszatérő vendég, de arról is közölt videót, ahogy az RT riporterével csocsózott. Nem véletlen, hogy az EU dezinformációellenes stratégiájának tárgyalásakor a magyar külügyminiszter a „másik oldal” félretájékoztatásait sietett szóba hozni.