Sokan és sokszor felhívták már a figyelmet, hogy a koronavírus-járvány miatt világszerte bevezetett távtanítás nem jelenti azt, hogy az iskolák több-kevesebb sikerrel átálltak volna a digitális oktatásra. Ez utóbbi ugyanis jóval többet takar annál, mint hogy a tanárok számítógépen adják le a tananyagot, vagy hogy a feleltetés és a dolgozatírás online történik.

Digitális analfabetizmus

Galambos Attila, tanulásszervező, az Újpedagógia program alapítója és trénere, a Qubit állandó szerzője szerint a digitális átállás és az azon alapuló oktatás valójában azt jelentené, hogy „digitális eszközök segítségével képesek vagyunk korábban nem vagy csak sokkal körülményesebben megoldható feladatokat elvégezni, problémákat megoldani, illetve a korábban nem létező tudást működtetni”.

Ehhez azonban szükség van a digitális írástudásra, ami jóval több annál minthogy egy gyerek vagy egy felnőtt képes elnavigálni a számítógépen vagy a különféle okoskészülékeken.

A járvány azzal szembesített mindenkit, hogy Magyarországon a gyerekek, a tanárok és a szülők digitális kompetenciái is alacsony szintűek. Galambos szerint a magyar társadalom korábban nem volt arra kondicionálva, hogy a digitális eszközökkel problémákat oldjunk meg. Olyan alapvető, készségszintű ismeretek hiányoznak, mint hogy miként lehet többen együtt dolgozni egy online dokumentumban, de nehézségekbe ütközik a menedzsmentfelületek használata, mert „nem tudunk megszervezni egy online meetinget anélkül, hogy ne menjen körbe 25 email a meghívottak között”. De mint kiderült az online regisztráció különböző felületekre, sőt a levelezés is problémát okoz, méghozzá tömegeknek. Több felmérés is azt mutatja, hogy bár a diákok túlnyomó többsége használ valamilyen digitális eszközt, csak minden hatodik ír rendszeresen emailt.

Vagyis Magyarországon úgy kellett áttérni az online oktatásra, hogy a digitális írástudás finoman szólva sem volt általános – a rendszer egyik szereplője sem birtokolta megfelelően az ehhez szükséges kompetenciákat.

Digitális transzformáció

Ruben Puentedura a 2000-es évek végére készítette el a digitális technológiai integráció pedagógiai modelljének egy változatát (SAMR modell), amelyben két szinten négy lépést határozott meg, attól függően, hogy milyen szerepet játszik a technológia a pedagógiai gyakorlatban. Az angol substitution, augmentation, modification, redefinition, vagyis helyettesítés, kiterjesztés, módosítás, újraértelmezés kifejezésekből összevont betűszó nyomán SAMR néven ismertté vált metódusban a belépő, helyettesítő szint azt jelenti, amikor egy tanár online írat meg egy dolgozatot, vagy a krétával táblára írás helyett kivetíti ugyanazt a tartalmat egy projektorral az osztályterem falára.

A helyettesítés Galambos szerint a korábbiakhoz hasonlóan tanárközpontú, és nem hoz valódi változást a pedagógiai folyamatokban, mivel minden résztvevő ugyanazt csinálja, amit korábban, csak éppen digitális technológiát használva. Mindez nem jelenti azt, hogy helytelen volna a 21. századi pedagógia szűrőjén át nézve, pusztán azzal kell tisztában lenni, hogy a vázlatként kivetített prezentációk és online kitöltött tesztek csak alapjai az oktatás digitális transzformációjának. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy az efféle modernizálás segíti is az órát. Az értelmetlen technológia-használat eklatáns példája a cset tanórai alkalmazása, hiszen ezt még online formában is ki lehet váltani beszélgetéssel.

A kiterjesztés fázisában már új, korábban nem létező funkciók is bekerülnek a módszertanba, például amikor a teszteket a program javítja ki. Puentedura szerint amennyiben a folyamat a tanárközpontúság–diákközpontúság skáláján elmozdul bármilyen formában az utóbbi irányába, már beszélhetünk arról, hogy megvalósul a kiterjesztés feltételrendszere. Egy egyszerű példával: ha az adott teszt megírása során a diákok azonnali visszajelzést kapnak, és látják, hogy a válaszaik helyesek voltak-e, már van némi elmozdulás, hiszen plusz motivációt jelenthet a tanulóknak, hogy megerősítést kapnak tudásukról és hiányosságaikról.

A módosítás a transzformáció voltaképpeni első fázisa, mivel a tanórai feladatok célja és tartalma is alapvető változáson megy keresztül. Egy Shakespeare-dráma feldolgozásában gondolkodva, ha az a feladat, hogy a diákok csoportokban írják le a történetet egy-egy szereplő szemszögéből, majd erről készítsenek egy forgatókönyvet, amiből aztán valódi közönség számára előadott irodalmi hangjátékestet szerveznek, tetten érhető a technológia és a pedagógia együttmozgása. A kutatás, együttműködés, közös forgatókönyvírás megosztott dokumentumban vagy éppen hangjáték készítése, vágása, szerkesztése nem vagy csak rendkívül nehézkesen lehetett volna megvalósítható digitális technológia nélkül.

Galambos szerint az újraértelmezés volna igazából a digitális pedagógia lényege. A SAMR modell legmagasabb szintjén olyan feladatokat, tevékenységeket tervezhet a tanár, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ilyen lehet például egy nemzetközi projekt, ahol a vízminőség változását és az élőhelyek feltérképezését közösen végzik a tanulócsoportok a Duna mentén több országban. A fehérjék szerkezetét megismerhetik a fold.it programon keresztül is, amiben a térszerkezet felépítésének tanulmányozása mellett valós gyógyszertani kutatásokban vehetnek részt, az elsődleges feladat pedig az, hogy minél többet segítsenek a kutatóknak. „Joggal mondhatjuk, hogy a digitális eszközökkel újraértelmeztük a tanítást. A digitális technológia itt teljesen a diákközpontú oktatást szolgálja ki valódi eszközként, nem pedig célként” – mondja a tanulásszervező. Galambos szerint ezen a szinten új tudás jön létre, a tudás konstruálása is megtörténik, mint a való életben, miközben szinte észrevétlenül fejlődnek a digitális kompetenciák. Megvalósul a digitalizálás voltaképpeni célja, hogy növekedjen a diákok ismeretszerzése, a problémamegoldásra alkalmas eszközök tárháza.

A valóság és az önirányított tanulás

A távtanítási kényszer alatt a magyar iskolákban általában a helyettesítésig jutottak el. A feladatokat nem a munkafüzetben, hanem egy Word-dokumentumban kellett megírni, a prezentációt pedig PPT-ben kérték – jobb esetben. De számos esetről tudunk, amikor a befotózott és emailben a szülőknek elküldött tankönyvoldalak jelentették az online tanítást.

„Nem történt paradigmaváltás, de hogyan is történhetett volna, ha nem volt felkészítve senki efféle fordulatra”

– mondja Galambos.

A nemzetközi tapasztalatok szerint már az általános iskola felső tagozatától megvalósítható egyéni, önirányított tanulás szorgalmazása is elmaradt, a pedagógusok szinte kivétel nélkül ragaszkodtak az online jelenléthez, a hierarchikus oktatáshoz, miközben a kontroll kikerült a kezükből, hiszen a mindennapokban a szülők feladata lett a motiválás, a fegyelmezés és a számonkérés is. Mindeközben a diákok gyorsan felfedezték, hogy a tanárok nem mozognak olyan otthonosan a virtuális térben, és például rendszeresen kihajították őket az online órákról.

Pedig a digitális eszközök kiválóan alkalmasak arra, hogy a diák saját maga ossza be az idejét, ami az önirányító tanulás első lépése. Az olyan digitális tantermeknek, mint a Google Classroom, vannak olyan funkcióik, amelyek automatikusan emlékeztetik a diákokat a feladataikra, így beoszthatják maguknak, hogy mikor és mit tanuljanak. Arra legfeljebb a szociális kompetenciák fejlesztése miatt volt szükség, hogy az órákat a normál rendben tartsák meg.

Problémát jelentett az is, hogy mindent egyetlen, a tanár vagy az iskola által preferált felületen igyekeztek megoldani, holott ahogy a való életben is, a különféle feladatok különféle céleszközöket igényelnek. Galambos példája szerint a banki utaláshoz a bank, a csekk befizetésére a posta, a munkahelyi megbeszélések leszervezésére pedig a megfelelő naptárfelület a legalkalmasabb. „A világban már jelenleg is rengeteg más és más felületen intézzük az életünket, az iskolában viszont egyetlen eggyel próbálunk mindent megoldani” – mondja az Újpedagógia trénere.

Galambos az újabb és újabb koronavírus-variánsok miatt valószínűleg a jövőben is szükséges hibrid oktatásról elmondta, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak a heti ötnapos jelenlétet az iskolákban, a középiskolásoknál semmiképpen. Ezért szerinte a hibrid oktatásnál is szükség van a digitális transzformációra. Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy ez sem merülhet ki abban, hogy a tanórákat webkamerával közvetítik az otthon maradóknak. „Amikor a csoport egyik fele bentről, a másik fele pedig home office-ban dolgozik egy közös projekten, máris készségszinten kell művelni a kooperatív online kommunikációt, annak minden szükséges eszközhasználati ismeretének birtokában. De persze ez még mindig nem az újraértelmezés szintje.”

Galambos ennek kapcsán felveti, hogy a digitalizáció a differenciálást is támogathatná, mondjuk azzal, hogy egy tanár online fogadóórát tart a diákjainak, akik bejelentkezve kérdezhetnek, ha valamit nem értenek, személyes visszajelzésekkel szolgálva.

Részsikerek

Galambos szerint szerencsére voltak olyan tanárok, akik bevonták a digitálisan náluk kompetensebb diákjaikat a mindennapi oktatásba, és voltak olyan középiskolások, akik tucatjával tartottak csoportos képzéseket tanáraiknak.

A digitális transzformáció azonban alapvetően az alternatív oktatási színtereken tudott megvalósulni, ahol volt forrás eszközre és szaktudás annak használatára. Itt általában nem feleltetés és dolgozatírás, hanem projektmunka zajlott – ezek lettek a jó gyakorlatok.

„A feleltetés és dolgozatírás amúgy is frusztráló és rettenetesen elavult, de a digitális térben végképp nem működik, hiszen nyilvánvalóan és magától értetődően csaltak a gyerekek” – mondja Galambos. Szerinte a csoportos vagy egyéni kutatói feladatok sokkal többet mondanak el a tudásukról, ráadásul ilyenkor a kritikai gondolkodásra nevelés is megvalósulna, hiszen az internet nem olyan, mint egy tankönyv vagy könyvtár, ott igenis reflektáltan valósulhat meg az információgyűjtés.

Sajnos a távtanítás nem csökkentette, inkább növelte a digitális írástudás terén már eddig is meglévő szakadékot az eltérő egzisztenciális és edukációs hátterű diákok között. Pedig Galambos szerint a diákok a munkaerőpiacra kikerülve már most is azzal szembesülnek, hogy Trellóval kell szerveznie a munkahetet, online kell beadnia az adóbevallást, és az oktatóvideók szerkesztése is egyre több helyen elvárás. Ahogy a tanulásszervező jósolja: „Két évtized múlva a digitális írástudatlanság ugyanazt jelenti majd, mint ma az analfabetizmus, vagyis hihetetlen hátrányt minden szinten”.

A digitalizációval kapcsolatos eredmények bemutatását a Vodafone támogatta.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: