Kiszolgáltatottá tesz a közösségi média az álhírekkel szemben?
A közösségi média szerepe az álhírek terjesztésében nem kérdéses, de a hatásaival érdemes még bővebben foglalkozni. Az International Journal of Press/Politics friss tanulmánya szerint a közösségi média gyakoribb használata nincs összefüggésben azzal, hogy a felhasználók mennyire hiszik el a félretájékoztatást.
Sokat emlegetett tévhitet kérdőjelez meg egy újonnan megjelent kutatás a közösségi média és a félretájékoztatás kapcsolatáról. Az eredmények szerint nincs szignifikáns összefüggés a Facebook, Twitter, YouTube, Instagram és WhatsApp használata, valamint a félretájékoztatás felismerése és a benne szereplő információk elfogadása között. Azaz hiába facebookozik valaki többet, attól még nem fogja jobban elhinni az álhíreket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az álhírek és a félretájékoztatás terjedése ne jelentene nagy problémát, csak éppen a kezelésében vet fel kérdéseket.
Az 1750 főt megkérdező felmérés ezúttal Mexikóban készült, de az eredményei szélesebb körben is elgondolkodtatóak. Főleg, hogy Mexikóban a 2012-es választások óta elterjedtek a félretájékoztató kampányok, súlyos következményekkel, melyben botok és fizetett trollok egyaránt közreműködnek, és több mint 80 tényellenőrző szervezet sem elég a megállításukra. Ebben az álhírekkel teli környezetben a chilei és monterrey-i egyetemek kutatói a 2021-es időközi választások közben végezték felmérést a közösségi oldalak felhasználói körében.
A válaszadóknak a heti szintű közösségi média és általános hírfogyasztási szokásaikon kívül 4 interneten terjedő hírről kellett nyilatkozniuk 1-5 skálán, hogy mennyire hiszik el a benne szereplő állításokat. Majd a választás második szakaszában a kutatók 596 főt újabb 3 hírrel kapcsolatban megkérdeztek.
(Forrás: The Trusted Web, 2021)
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Az eredmények elemzése alapján nincs összefüggés, hogy egy felhasználó mennyire sok vagy kevés időt tölt a közösségi médiában, illetve hogy mennyire hiszi el az álhíreket. Ebben egyetlen statisztikai elemzés sem hozott szignifikáns eredményt. Így a kutatók következtetése alapján a közösségi médiában is a „minimális médiahatások” paradigma érvényesül, mely szerint a média inkább csak a közönség véleményének erősítésére képes, mint a megváltoztatására.
Úgy tűnik azonban, hogy a közösségi média fogyasztáson túlnyúló digitális tevékenységek (például hírkeresés, megosztás) viszont már befolyással lehetnek a félretájékoztatással való kapcsolatra. Szóval ha egy felhasználó több internetes tevékenységet végez, az gyakrabban lesz kitéve az álhíreknek. Eközben az online szolgáltatások gyakoribb használata nem feltétlen párosul információs- és médiaműveltséggel. A kutatók szerint Mexikóban a társadalmi-gazdasági szakadék miatt eleve sok a tennivaló az internetes készségek fejlesztésében, de ahogy a tanulmány is mutatja, a félretájékoztatással szembeni felkészítésnek túl kell lépni a közösségi platformokon, ami viszont nem csak Mexikóra érvényes következtetés.