“Zelenszkij egy amerikai ügynök! Aki kiárusítja Ukrajnát” - hirdette a Demokratikus Mémek elnevezésű oldal egyik posztja július végén. Az oldal névtelen szerkesztői színes, rövid feliratos képekben azóta is, naponta többször terjesztenek hasonlóan meredek üzeneteket, többek közt arról, hogy “Soros NGO-i valójában terrorszervezetek”, a közoktatásért szervezett tüntetéseket amerikai pénzből finanszírozták, vagy egyszerűen ellenzéki politikusok manipulált arcképeit posztolják: eltorzítva, öregítve (vagy éppen Gyurcsány Ferencet női parókában).
Az oldal az ilyen mémekbe csomagolt kormánypárti és gyakran hamis, félrevezető, megalapozatlan információkat terjesztő üzeneteivel naponta több ezer embert érnek el. (Egyik posztjukban azt írják, hogy júliusan több mint félmilliós elérése volt a bejegyzéseiknek). Ebben a cikkben azt tárjuk fel, kik és hogyan terjesztik ezeket az üzeneteket. Azt találtuk, hogy:
A Megafon Központot azzal a küldetéssel indították 2020 nyarán, hogy felerősítse a “nemzeti érzelmű” hangokat a közösségi médiában. A kormányzati szimpátiáját nem titkoló influenszerképző állítása szerint nem közpénzből, hanem magánadományokból működik. Azonban egy sajtóperben jogerősen kimondta a bíróság, hogy – bár a közpénz útja nem átlátható – a Telex “valós tényekből levont okszerű következtetésként” írta meg, hogy a Megafonhoz közpénz juthatott. A Megafon idén tavaszra már 1 milliárd forintot költött Facebookon az általa szponzorált véleményvezérek és egyéb oldalak hirdetésére.
A Megafon Központ sikeres közösségimédia-jelenlétre képez jelentkezőket, de nem mindenkiből válnak Bohár Dánielhez, Trombitás Kristófhoz vagy Deák Dánielhez hasonló véleményvezérek. Az intézet az ismert influenszerekek mellett olyan csatornákat is felépít az online térben, amelyekhez nem társulnak arcok és nevek – ezekről azonban kevesebb szó esik, a Megafon honlapján a támogatott partnerek közé sem kerülnek fel.
Az egyik ilyen projekt a Demokratikus Mémek. Bár az oldalon politikai hirdetést még nem futtattak, a Megafon támogatása egyéb módokon kimutatható: több olyan bejegyzéssel is találkoztunk a Facebookon, amelyek a Demokratikus Mémeket az influenszerképző csapatának tagjaként említik.
A Megafont emailben kérdeztük arról, hogy pontosan milyen formában és mekkora összeggel támogatják a Demokratikus Mémek brandet, kik szerkesztik az oldalt, és mi az oka annak, hogy sem az oldal, sem a tartalomkészítő neve nem szerepel a honlapjukon a támogatott partnerek között. A Megafon nem reagált a megkeresésünkre.
A ma közel 9000 követővel rendelkező Demokratikus Mémek oldalt ismeretlen szerkesztők jegyezték be a Facebookra 2021 júliusában. Az oldal profilja alapítása óta nem sokat változott: a csattanóra vagy vaskos bemondásokra felépített, a szöveget képekkel kombináló posztok a liberalizmust, a multikulturalizmust és azok vélt képviselőit (a Nyugatot, a “Soros-hálózatot” és a hazai ellenzéket) támadják.
Az oldalt idén szeptemberben rövid időre átnevezték “Keresztény mémek”-re - ez nem bizonyult tartósnak, azonban a borítóképen továbbra is látható ez a világnézeti irányvonal. “Ne keressük a kifogásokat! Keresztény társadalmi felelősségünk részt venni a fontos folyamatokban!” – szól az oldal mottója.
Profiljának megfelelően a közösségi oldal kizárólag mémeket posztol, a műfaj írott és íratlan szabályait azonban felemás módon alkalmazza. Egyrészt a feliratos képeiből többnyire hiányzik a mémeket meghatározó ironikus humor, másrészt a popkulturális idézetek helyett is inkább direkt politikai illusztrációkkal találkozunk.
Az oldal azonban megtartotta a netfolklórnak azokat a tulajdonságait, amelyek hasznosak lehetnek egy politikai kampányhoz: a szerző személye nem fontos, az alacsony esztétikai minőséggel bíró, “rossz” képek pedig olyanok, mint amilyeneket az elképzelt “internet népe” alkot. Míg az nem újdonság, hogy a műfaj kikerült az amatőr előállítók kezéből, és beolvadt a professzionális politikai kommunikáció eszköztárába, nehéz meghúzni a határt, hol válik el a kettő, és ezt az álcivil kampányok rendre kihasználják.
Ha végigpörgetjük a Demokratikus Mémek bejegyzéseit, az oldalon közölt képek a szórakoztatás helyett inkább politikai célokat szolgálnak. Így jellemzően:
A Demokratikus Mémek oldal egy 8500 tagból álló, zárt csoportot is fenntart, amelyet szigorúan moderálnak. A közösségbe úgy lehet csak bekerülni, ha az ember elfogadja, hogy hozzászólásaival az Orbán-kormányt támogatja, ellenkező esetben – ígérik az adminok – “indoklás nélkül kivágnak”.
A oldalakkal szemben a csoportok működése a Facebookon átláthatóbb, ez utóbbiak esetén ugyanis nyilvános, kik az adminisztrátorok és moderátorok. A Demokratikus Mémek közösségét ez alapján összesen 8 fiók tartja kézben, ezek közül kettő is a Megafonhoz kötődik.
Külvárosi suhanc és átigazolt kultúrstratéga
A Demokratikus Mémek csoport adminisztrátorai és moderátorai közt szerepel a Külvárosi Suhanc elnevezésű oldal. Az üzemeltetőről nem tudunk meg sokat, az oldal rövid bemutatkozásában annyi olvasható, hogy “lakótelepi gyerek vagyok” és, hogy “Köszi, Megafon :)”. Az oldal az országos ügyek mellett leggyakrabban saját lakókörnyezetével, a 17. kerülettel, valamint annak egykori ellenzéki képviselőjével, Gy. Németh Erzsébettel foglalkozott. Jelenleg inaktív a felület, a választás óta csak 5 poszt jelent meg az oldalon.
A PKÜ a kultúra területén lát el különböző közfeladatokat (pl. pályázati rendszer működtetése, alkotói támogatások folyósítása, folyóirat- és könyvkiadás, rendezvényszervezés). Ahogy azt az Átlátszó kiszúrta, az ügynökség angol nyelvű, magyar kortárs irodalmat bemutató sorozatában már 2020-ban kiadták az egyik Megafon-influenszer, Kötter Tamás szövegét is “fekete humor” kategóriában.
A Facebookon nyilvánosan elérhető információk szerint Lénárd tavaly még a Petőfi-emlékév megszervezésében vett részt, majd innen ugrott fejest a politikai trashbe: 2022. január 5-én lett a Demokratikus Mémek csoport egyik adminisztrátora.
Lénárd Pétertől e-mailben kérdeztük meg, hogy még jelenleg is a PKÜ-nél dolgozik-e (ahogy azt a LinkedIn profilja mutatta), pontosan milyen módon vesz részt a Demokratikus Mémek üzemeltetésében, és ehhez milyen támogatást kap a Megafontól. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy már nem dolgozik a PKÜ-nél, a Megafonnál pedig idén február óta rendelkezik szerződéssel. Az oldalakkal kapcsolatos kérdésünket úgy kommentálta, hogy “semmilyen formában nem szerkesztette az oldalon megjelenő tartalmat”.
A Lakmusz küldött e-mailjéből látszik, hogy a válaszadás előtt Lénárd a kérdéseinket három magán e-mail címre is továbbította. Az e-mail címekben szereplő nevek (Kovács István Gergely, Megyeri Gabriella, Dukász Magor) pont egyeznek a Megafon alapítójának, a PKÜ Kulturális Ügynökség marketing- és kommunikációs vezetőjének és a Fidesz digitális igazgatójának nevével.
Arc és tagek alapján beazonosítható, hogy Lénárd szerepel több megafonos fényképen is, amelyek különböző támogató rendezvényeken, nyári fesztiválokon vagy éppen kommunikációs képzéseken készültek. A kreditek szerint Lénárd Péternek hívják az influenszerképző “Mit ígért az ellenzék Amerikának a dollármilliókért?” című videójának felelős szerkesztőjét is.
A Megafon elsősorban a kormánypárti médiumoknál már viszonylagos ismertséget szerzett újságírókkal, televíziós személyiségekkel vagy politikai elemzőkkel dolgozik együtt. Emellett azonban olyan csatornákat is kiépít a közösségi médiatérben, amelyeket a beszélő fejek helyett inkább bizonyos karakterek képviselnek. Ezeknél az oldalaknál – mint az Egy konzervatív punk, a Polgári Demokrata vagy a Külvárosi Suhanc – nem a készítők személye a fontos, inkább a névtelen, közösséginek tűnő megnyilvánulásokra helyezik a hangsúlyt.
Ezen oldalak esetében csak a posztjaikból derül ki a megafonos kapcsolat (például köszönetet mondanak a szervezet támogatásáért), azonban ezeket a csatornákat és a mögöttük álló személyeket nem tüntetik fel a Megafon támogatott projektjei között. Igaz, az is előfordult már, hogy az így indult projektek comingoutoltak, Dávid Bence például szintén internetes mémekkel indult (KonVerzió név alatt), ma pedig már a közéletet kommentálja a Hír TV politikai műsoraiban.
A Facebookon a kormánypárti propaganda valódi elérését azonban éppen az ilyen rejtőzködő oldalak miatt nehéz pontosan megbecsülni, a felfutóban lévő projektek ugyanis gyakran csak hálózatelemzéssel mutathatók ki (így azonosította be az ATLO is a kevésbé előtérben lévő Megafonos profilokat ebben a cikkében).
A Demokratikus Mémek oldal július eleje óta hatványozott lendülettel posztol: a CrowdTangle adatai szerint egy erősebb napon akár 30 mémet is elhelyeznek az oldalon. Ezt a trendet a követők számának alakulása is visszatükrözi: május és október között 3800-ról több mint 9000-re nőtt az oldal követőtábora. A tartalmak terjesztésbe egy másik kormánypárti mémoldal, a Patrióta Európa Mozgalom is besegít – a több mint 200 ezer követővel rendelkező felületről az Átlátszó írta meg tavaly egy cikkében, hogy az oldalt fenntartó egyesületnek – a Megafonhoz hasonlóan – a Batthyány Lajos Alapítvány folyósít közpénzt.
A Demokratikus Mémek brand is szerteágazó: a hivatalos Facebook-oldal mellett több back-up csatornát (például ezt és ezt és ezt) is fenntartanak. A tartalékoldalak jelentősége akkor nő meg, amikor az elsőszámú felület elérését a Facebook – tömeges jelentések vagy a közösségi irányelvek megszegése miatt – korlátozza. Egy friss bejelentés szerint az oldal november 1-én költözött új címre.
Érdekesség, hogy ha Facebookon rákeresünk a “Demokratikus Mémek” kulcsszóra, a befagyasztott vagy aktív oldalak mellett számos fura profil is előjön: a böngésző több mint 60 olyan találatot dob ki, amelyeken a Megafon mémoldala szerepel a “tanulmányok” vagy a “munkahely” rovatban. Ezek a pár ismerőssel rendelkező, feltételezhetően kamu profilok jellemzően Indonéziából erősítik a magyar mémoldalt.
