Új szelek fújnak a magyar kocsmákban: ez lehet a 2023-as év legnagyobb dobása?

Pénzcentrum: Mikor és hol találkoztál először a kocsmakvíz műfajával?

Bartha Álmos: Kínában jártam iskolába, egy évet tanultam Sanghajban. Életem meghatározó élménye volt, egyébként is mindenkinek ajánlom a gap yeart, amikor külföldön eltöltesz egy évet. Én kínait tanultam, iskolába jártam. Egy ott élő amerikai férfi, aki multicéget vezetett, unatkozott, és csinált magának egy sportkocsmát, ahol a csütörtök esti program volt a kocsmakvíz – én ott találkoztam vele először. A kérdések nagy része amerikai volt, az ahhoz kapcsolódó popkultúra, olyan zene, amiről itthon nem is hallottál, a másik fele meg Kínához kapcsolódott. De rengeteg olyan kérdés volt, amit tulajdonképpen akár ki is lehetett találni – és engem ez fogott meg igazán ebben az egészben. Hogy tulajdonképpen bárki lehet sikeres.

Amikor hazajöttem Kínából, akkor döntöttem el, hogy meghonosítom Magyarországon is, itthon akkor ilyen még nem volt. 2009-ben csináltam meg az első kocsmakvízt, azóta is folyamatosan megy, a covid alatt átálltunk online-ra pillanatok alatt. A legnagyobb lezárások ideje alatt volt, hogy 2000 felett volt a nézőszám. Technikailag persze nem voltam felkészülve, egy sima Facebook live-ban ment, hétről hétre, lépésről lépésre fejlődtünk. De úgy voltam vele, hogy mindegy, csak csináljuk, legyen a hétfő este az, amikor valami normális történik legalább a világban, egy stabil pont.

@penzcentrum.hu

♬ eredeti hang - penzcentrum.hu - penzcentrum.hu

Főállásban már csak ezzel foglalkozol?

Igen. ’19 őszén adtam vissza az utolsó megbízásomat, egy napelemparkot vezettem.

Vannak alkalmazottjaid?

Még nincsenek, bővülés előtt állunk éppen: jó lenne felvenni 2-3-4 embert, egyet, aki adminisztrál, egy másikat, aki részmunkaidőben kérdéseket írogat, mert most 95 százalékban én csinálom az egészet.

És tulajdonképpen miből származik a bevételed?

Minden helytől kapunk pénzt az esték után, de nem fogyasztásalapon, illetve céges csapatépítőket tudtuk ráépíteni erre a modellre. De igen, régóta gondolkozom azon, hogy van-e értelme egy ekkora ingyenes bajnokságot fenntartani. A covid előtt 52 helyszín volt.

És mostantól lesz nevezési díj?

Asztalfoglalási díjat vezettünk be, amit ha egy csapat megvesz előre, akkor az nekik összesen 3000 forintjukba kerül. A last minute pedig 1000 forint - ez látszik is, mert 26 jegyet vettek ma délután 4 óta. Egyébként, ha valakinek nincs jegye, de van szabad asztal, akkor játszhat természetesen, nem küldünk el senkit, ebből következően van olyan, hogy a csapatok a pultnál tudnak csak leülni.

Te hogy látod, mikor kezdődött az igazi nagy felfutása a kocsmakvíznek?

Szerintem azon már túl vagyunk, most már lefelé tartunk. 2012-13 körül kezdődött az igazi nagy felfutás, és 2017 volt a csúcs. 2016-ban a Tüske csarnokban tartottuk a döntőt, több mint ezren voltak,’17-ben már 1500-an. Az összes pénzt, amit ebből kerestem, visszaforgattam a vállalkozásomba.Ebből is látszik, hogy én leginkább adni akarok az embereknek, nekem mindig is az a fontos, hogy ez a sztori folyamatosan működjön, de eljött az a pont, amikor már tényleg muszáj, fenntarthatóvá tenni ezt a vállalkozást.

Talán pont attól lesz hiteles a vállalkozásod, hogy elkövetsz hibákat, de azokat ki is javítod, meg is oldod őket.

Igen. Ezeknek egy részét persze előre láttam, nem okoztak túl nagy meglepetést, sejteni lehetett, hogy nem lesz jó vége. Talán azt vártam, hogy még nagyobb legyen, de szerintem ez már nem tud sokkal nagyobb lenni, most úgy látom, hogy a színvonalat kell emelni. Van egy jól kiépült mag, akiknek ez fontos, akik megmaradtak a covid ellenére is.

Hány helyszíned van?

Jelen pillanatban 35-40, de vannak helyek, például Békéscsaba is ilyen, ahol nem tudunk elindulni, mert nem találok kvízmestert.

A kvízmestereket fizetése a te költséged?

Nem mindet, csak párat fizetek én, Budapesten, aki egyéni vállalkozó, az tud nekem beszámlázni, de ez amúgy tipikus alkalmi munka. Érdekes, hogy általában lelkes játékosokból lesznek a kvízmesterek. Nagy a hiány belőlük, folyamatosan keresünk embert.

A kocsmakívz népszerűségének kezdete akkor egybeesik a társasjátékok felfutásával?

Igen, a szabadulószobákéval, a társasjátékéval. Talán az is sokat segített, hogy a kocsmakultúra elkezdett fejlődni Magyarországon, az emberek elkezdtek kimozdulni otthonról, és hát társasjátékozni sem csak otthon tudsz, hanem el tudsz menni bárokba is akár. A szabadulószoba is tök jó példa arra, hogy az emberek keresik a kikapcsolódási lehetőségeket: 4-6 fős csapatoknak szuper program, amit közösen lehet csinálni, nem egymás ellen.

Ezek előtt talán a közös sport volt, a foci, amit lehetett csinálni, de azon kívül nem sok minden olyan program adódott, ami elérhető volt sokaknak. De biztosan az is benne van, hogy lett pénzünk az embereknek arra, hogy elmenjenek, be tudjanak ülni ilyen helyekre, tehát a gazdasági fellendülés is közrejátszott.

Az én generációmból sokkal többen vannak azok, akik kijutottak külföldre, és látták, hogy ez ott milyen jól működik. Angliában a 70-es, 80-as években volt egy csapat, akik 13 éven keresztül csináltak kocsmakvízeket, és annyira felfutott, hogy összesen több mint 3000 csapat játszott velük. Akkor nem értettem, hogy ha valami ennyire sikeres, működik és jó, akkor miért hagyják abba. Mostanra aztán persze már én is megértettem, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni.

De te nem fogod abbahagyni.

Nem. Ez a mostani fejlesztés adott egy új lendületet, és látom már, hogy át lehet helyezni profitalapúra a vállalkozást. Eddig én magam voltam a legfontosabb marketingeszköz, meg persze a szájhagyomány: az összes céges csapatépítő, amit tartottam eddig, az ajánlás alapján jött.

Mennyiért mentetek el egy céges csapatépítőre?

Ne is mond! Az elején még 30 ezer forintot kértem, persze azt is csak ezt 30 napra utalták el. Most 100 ezer forint a tarifa 30 főig. Általában én megyek, mivel ez a főállásom, de ha nem érek rá, van pár ember, aki be tud ugrani helyettem. Csináltam egy kvízstúdiót, amit direkt erre a játékra hegyeztem ki. Azt éreztem régóta, nagyon kell már, hogy legyen egy otthona az egésznek. Van két nagy projektor, az egyiken a kérdések vannak, a másikon meg az, kinek hány pontja van. Viszont ott nincs vendéglátás. Az egy másik állatfaj, és nagyon megbonyolítja a dolgokat. Tulajdonképpen az volt a terv, hogy ez is olyan lesz, mint egy szabadulószoba, kibéreled egy fél órára, kiválasztod a témaköröket, amikkel játszani akartok, kapsz egy kvízmestert, aki levezeti neked a játékot, odamentek egy legénybúcsú vagy születésnap alkalmából, és utána mentek tovább a következő eseményre. Ha havi 2-4 alkalomra ki tudom adni, akkor, az már fedezi a bérleti díjat,

Milyen a kapcsolatod a konkurenciával?

A ’17-es évben rájöttem, amikor igazán berobbant, hogy nem tudok megtartani én minden kvízt, abba egyrészt beleszakadok, másrészt annyi kérdést nem lehet kitalálni, hogy minden napra jusson. Így nekem maradt a hétfő, de ezt be is védtünk minden normális helyen.

Akkor nem is konkurenciaként tekintesz rájuk, hanem majdhogynem kiegészítitek egymást?

Szerintem nem veszünk el egymástól. Nyilván van, aki nem szereti az én stílusomat, az el tud menni máshová - ez egy tök normális és egészséges dolog.

Kaptál ilyen visszajelzést is?

Persze, vannak, akik lekopnak a játékból. Nekem nagyon fontos, hogy a kérdések kitalálhatók legyenek, úgy írom meg őket, hogy legyenek benne pluszinformációk, amik mentén tudsz gondolkodni. Ha még soha nem hallottatok arról a festőről, akkor is legyen valami, amin el tudsz indulni. De van, akinek ez nem tetszik, szerintük így túl könnyű. Sok ember úgy szeret kvízezni, hogy ha ő tud valamit, neki járjon a pont, ő jusson csak előrébb, és a másik csapat ne jöhessen rá.  Ha azt érzi, hogy a másik rá tud jönni, az neki nem az igazi. Az elvesz az élményből.

Érdekes, karnyújtásnyira van az telefonunk, a világ összes információjával, mégis ennyire népszerűek a tudásalapú kvízek. Te hogy látod, ennek mi az oka?

Egyrészt iszonyú információdömping van, amiben már régóta nem tudunk mindent követni. Pont ezért a kérdéseket is úgy írom, hogy megfejthetőek legyenek. Már rég nem az az okos ember, aki mindent tud, ahhoz túl sok minden történik körülöttünk. Szerintem az a skill a fontos, hogy valaki tud-e laterálisan gondolkodni, össze tudja-e kötni a dolgokat, látja-e hogyan kapcsolódik egymáshoz 2-3 esemény, kép.  Ha megfejted ezeket, az nagyon jó érzés, sokat dob az önbecsüléseden is.

Akik még nem voltak kocsmakvízen, nem félnek attól, hogy itt lexikális tudásra lesz szükség?

De, pont ezért nem szeretem a tévés műsorokat, mert azok még mindig ott tartanak. Ha megnézed ezeket, azt látod, hogy iszonyú intelligens, hiperokos emberek szerepelnek bennük, akik mindenre tudják a választ, és úgy érzed, hogy te sehol nem vagy hozzájuk képest.

Holott a kvíz mindenkié, mindenki szokott kvízezni. Számomra azok a legnagyobb szakmai kihívások, amikor mondjuk eljön egy építőipari cég, az a bácsi is, aki tologatja a targoncát, meg az igazgató is, akinek a tudása messze meghaladja a tiédet, és nekik egy olyan kvízt kell összeraknom, hogy azt mindenki szeresse. Olyan témákat kell belepakolnom, amelyek mindenkihez szólnak.

Nagy a különbség Budapest és vidék között?

Ugyanúgy telt ház van vidéken is, Győr nagyon erős, Szegeden két helyszínünk is van, azonban Debrecen, Miskolc le van maradva.

Nem fajulnak el néha a dolgok? Mégiscsak egy kocsmában vannak...

Nem, nagyon ritka, hogy valaki sokat iszik, mert ha iszol, akkor nem tudsz gondolkodni. Ez egy 8-tól 10-ig tartó program, nem egy hosszú dolog. És nem is buzdítunk senkit alkoholfogyasztásra.

Alkohol nélkül is rettenetesen fel tudnak háborodni egy esetlegesen rosszul megfogalmazott kérdésen. Vannak, akik egy pontért mindenre képesek. A versenyszellem néha nagyon durva.

Fotó: Pénzcentrum