Elég ritkán jön szembe az ukrán könyvtárak állapotáról hír, így a következő hármat mindenképpen érdemes kiemelni:

1. Az oroszok szisztematikusan számolják fel az ukrán könyvtárakat, levéltárakat, gyengítve így is a nemzeti identitást – az ország történetére vagy állapotára vonatkozó dokumentumok elpusztítása pedig hosszú távon is okozhat problémákat annak működétetésében. Csak október 10-ig 358 könyvtárat rongáltak meg, vagy pusztítottak el (ennek 31%-a a Donyecki, 21%-a a Kijivi, 13%-a a Mikolajivi, a 11%-a Kharkivi régióban található), közöttük az éppen aznap lebombázott a Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem Makszimovics Tudományos Könyvtárát, a Vernadszkij Nemzeti Ukrán Könyvtárat, az Ukrán Nemzeti Tudományos Orvosi Könyvtárat és a kijevi városi ifjúsági könyvtárat (ami azért is elképesztő, mert augusztus 25-ig „csak” 56 ukrán könyvtárat „sikerült” részben vagy egészen elpusztítani, így az azt követő másfél hónap alatt átlag napi több mint 6,6 intézmény és állománya pusztult el). Szeptember 30-án tartják az ukrán országos könyvtári napot (fordítsuk mondjuk így), az idei jelszó pedig így hangzott: „A könyvtár megtörhetetlen”.
2. Az ukránok elkezdték (pontosabban a 2014 óta folyó munkát gyorsították fel) „kitisztítani” a könyvtári állományokat, eltávolítva minden ukrán-ellenes orosz vagy szovjet művet – ez nagyjából 19 millió kötetet jelenthet (ebből kb. 11 millió orosz nyelvű). Mindemellett javasolják azok köteteinek is az eltávolítását, akik pártolják az orosz agressziót Ukrajna ellen (sem ezekről, sem a többi kötet további sorsáról egyelőre nincsen hír – mármint hogy megsemmisítik őket, vagy csak valamilyen zárt archívumba kerülnek). A teljes ukrán könyvtári állomány nagyjából 44%-a orosz nyelvű, a maradékon osztozik az ukrán és a többi nyelv, így a magyar is. (A hírhez az is hozzátartozik, hogy 2022 nyara óta egyáltalán nem lehet orosz nyelvű könyveket forgalomba hozni.)
3. Irgalmatlan erőfeszítéseket indultak az ukrán dokumentumok digitalizálására és a webes tartalmak archiválására (egyébként is célja az ukrán államnak a gazdaság minél nagyobb mérvű digitalizációja, amely hatékony tud maradni megszállás és háború esetén). Ezek közül is kiemelkedik a SUCHO (Saving Ukranian Cultural Heritage Online), amely önkéntesek segítségével menti az ukrán webes tartalmakat Anna E. Kijas kezdeményezésére, aki az amerikai Tuft University zenei könyvtárosa (a Hangtárnokokban mindig is volt valami, ugye Mariann?). Az eddig lementett 50TB-ot kitevő nyers adat bárki számára hozzáférhető. A SUCHO kezdeményezés keretében kezdték el összegyűjteni azokat az eszközöket is, amelyek a papír alapú dokumentumok rögzítését tudják elvégezni, és ezek használatához tréningeket is tartanak a könyvtárosok számára. Hasonló munka indult el a Shadows Project keretében, amelyet egy, a Stanfordon tanuló 21 éves hallgató, Cat Buchatskiy kezdett, eredetileg az ukrán kulturális olvasatok erősítésére az orosszal szemben (pl. a szovjetként elkönyvelt Kazimir Malevics ukránként való azonosítása – erre kitűnő példa, hogy többek közt a magyar Wikipédia is orosz-szovjetként ismeri el). Jelenleg 14 ukrán múzeum anyagának digitalizálása folyik. (Az ukrán művészet veszteségei is nagyok: több mint 24 múzeum épülete sérült meg vagy pusztult el, több mint 250 alkotás pusztult el, és több mint 500 festmény tűnt el.) Emellett Buchatskiy páncélozott, tűzálló tárolókat is szállít a könyvtárak részére.

Van egy nagyon jó bekezdés a Guardian-cikkben, amit muszáj szó szerint ideraknom:

A megszállók soha nem értik meg az általuk megszállt országok kulturális kereteit. (Kiegészítés: ez is bizonyítja az orosz és az ukrán kultúra eltérő voltát. Ha igaz lenne, amit a propaganda állít, nem létezne az a helyzet, amiben most Oroszország van.) Ha értenék, nem szállnák meg. Az amerikai hadsereg hivatalos iraki hadtörténete az ottani vereségért részben azt okolta, hogy „az amerikai hadseregnek hiányos ismeretei voltak Irakról. Ez a tudatlanság kiterjedt az iraki politikára, társadalomra és kormányzatra is – ezek a hiányosságok pedig arra vezettek, hogy az Egyesült Államok néhány mélyen hibás feltételezést tett a háború várható alakulására vonatkozóan”. Az afganisztáni háború során bárki, aki olvasta a tálibok költészetét, tudta volna, hogy soha nem fognak engedni, bármennyire is vannak az amerikaiak emberfölényben vagy túlerőben. Az ég madaraiért és a hegyek virágaiért harcoltak, magáért a szerelem lehetőségéért. Az értelmes béke a tálibokkal így mindig is lehetetlen volt. (Kiegészítés: amíg megszállva tartják országukat. Ugyanakkor nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a tálib fundamentalisták mennyire nyomják el saját népüket, elsősorban a nőket. De ugyanígy lehetne említeni a kurdokat, vagy a perzsa nőket – erről a Studiolum / Wang folyó versei FB oldalon lehet nagyon jókat olvasni.)

https://www.theguardian.com/books/2022/dec/04/our-mission-is-crucial-meet-the-warrior-librarians-of-ukraine

A fenti szöveg különösen szomorú annak tükrében, hogy mi zajlik a magyar kultúrában.

A nyitókép Andriy Dubchak fotója, amelyet 2022. augusztus 11-én készített a Donyeck melletti Opytne falu könyvtárában.