Nagy Gergely: Itt a pénz, hol a pénz? – Neoliberális kultuszminiszter a NER kormányában

Virtigli neoliberális agendát prezentált nemrég, a kultura.hu oldalon megjelent interjújában Csák János, kulturális és innovációs miniszter („Vége azoknak az időknek, amikor majd az állam megoldja”, 2023.02.01). A rövid hírek közé leginkább azzal került be az interjú, amit Csák „állam bácsiról” mondott, és nyilván azért is vette elő a rendszerváltás utáni idők kedvelt frázisát, mert ezt tartotta alkalmasnak arra, hogy headline-ként tömörítse mondandója lényegét: a kulturális intézményrendszer mostantól kezdve ne nagyon számítson az állami fenntartás biztonságára, hanem legyen szíves a mindenható piachoz, a nagylelkű mecenatúrához és az értő közönségéhez fordulni.

De nézzük az eredeti szöveget:

„Eddig, ha a kulturális intézmények szorult helyzetbe kerültek, hívták állam bácsit, aki – ha tehette – segített. Eljött az idő, hogy igyekezzenek megtalálni a potenciális fogyasztóikat.”

Szólhatna ez a két mondat arról is, hogy az improduktív intézmények ezentúl kénytelenek lesznek lemondani az állam nyújtotta háttérről, és a fő kérdés az, van-e igény arra, amit csinálnak. Csakhogy Magyarországon az improduktivitásról, a pazarló kulturális támogatásról ma leginkább az MMA juthat eszünkbe, amelynek egyéb dolga nincs, mint hogy a NER kulturális alátámasztását szolgálja, vagy azok az intézetek, amelyek a rendszer történelemszemléletét hivatottak képviselni, azok a műhelyek, ahol a jövő NER-értelmiségét képzik, meg mondjuk azok a filmek, amelyek a magyar múlt NER-olvasatát rágják a szánkba.

A hatalom a saját kegyeltjeitől vonná meg a pénzt? Nem valószínű. Azt a mostanra csontig soványodott intézményrendszert viszont, amely még releváns társadalmi igényekre reagál, kritikusan gondolkodik, az esélyegyenlőségen, a hozzáférés lehetőségein dolgozik, tudást termel, autonómiáját értéknek tekinti, azt mindig is alulfinanszírozta. Ide kellene behozni magánpénzt? A magántámogatás elsősorban a látványosat és könnyen fogyaszthatót keresi, jóval kevésbé azt a kulturális aprómunkát, amelynek az eredménye tényleg a jövőben mutatkozik meg.

Nagy Gergely: Megoldóember a ködben. Demeter Szilárd és a párhuzamosságok

A kultúra lehet egy, de nemigen lehet egységes: párhuzamos kulturális kánonok élnek egymás mellett, és bármennyire utópisztikusan is hangzik ez mifelénk, élhetnének békében. Ám maga Demeter Szilárd is egyfajta párhuzamosságot képvisel, hiszen egyszemélyes intézményként a kulturális politika központi figurája, kultúrpolitikusi ambíciókkal. Vélemény.