hero
Sirbik Attila
„Nincs pálya, csak egy térfél van az állami hirdetések piacán”

Kovács Zoltánt, az Élet és Irodalom főszerkesztőjét kérdeztük arról az összefogásról, amelynek részeként per indul a magyar kormány ellen a médiapiac torzítása miatt.

Múlt héten adtunk hírt arról, hogy a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a Jelen és a Magyar Hang közösen indít pert a magyar kormány ellen a médiapiac torzítása és a hirdetések egyenlőtlen elosztása miatt. Az „akció” kezdeményezője a Magyar Hang lapigazgatója Lukács Csaba volt, aki lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a megbeszélésen sokféle kezdeményezés indult el, a per csak az egyik dolog, amire sor kerül majd. 

Ami mellett közösen döntöttek még: kölcsönös lapajánlókat indítanak, ami már működik is; közös előfizetési lehetőségeket kínálnak majd kedvezményes áron, aminek a részletein még dolgoznak, és gondolkodnakk egy közös hirdetési értékesítésen is. 

Megkerestük a többi hetilapot is, és az Élet és Irodalom főszerkesztője, Kovács Zoltán további részleteket árult el a közös fellépésről. Az Élet és Irodalmat is a Magyar Hang lapigazgatója kereste meg az ötlettel, mondja Kovács, aki nem tud arról, hogy más lap csatlakozna a kezdeményezéshez.

„Őszintén szólva az elkészült felmérés engem is meglepett. (Ezt a kutatást Lukács Csaba készítette, a teljes anyagot később publikálják – a szerk.) A vizsgált időszakban a kormánynak szimpatikus, kormány- és kormányközeli kiadók ötszáz hirdetést kaptak állami vállalatoktól, az ellenzékiek egyet sem. 

Soha nem szerettem panaszkodni, de ez azért mégiscsak túlzás. Itt nem arról van szó, hogy az állami hirdetések piacán lejt a pálya, ahogy mondják, hanem arról, hogy nincs pálya, csak egy térfél van a kettőből. 

Mondhatnám, hogy a cél a figyelemfelkeltés, de ezt a tényt csak az nem látja, aki vak. Nem hiszem, hogy az állami cégek hirdetéskihelyezéssel foglalkozó munkatársai ezt nem látják, viszont még a nagy cégek is furcsa viszonyban vannak a rezsimmel. Vagy elvárják tőlük, hogy ne hirdessenek ellenzéki vagy független lapokban, vagy az esetleg erre  hajlandó cégek marketingesei kényelmi szempontból inkább úgy gondolják, hogy jobb a békesség” – mondta kérdésünkre Kovács, aki emlékeztet minket a Heti Válasz esetére is.

„Tömve voltak állami hirdetéssel, a Villamosművektől a MOL-on keresztül a Szerencsejáték Rt-ig bezárólag, aztán amikor Orbán összeveszett Simicskával, rövid idő alatt fejre állt az újság. Addig piacképes volt, két nappal később már nem. Sajnos, ebben az országban egyre kevesebb az állami szektorban függetlenül gondolkodó ember, aki még alakító pozícióban is van. Nem igaz, hogy például egy fogkrém-hirdetést csak a kormányhű lapokban lehet elhelyezni. Foga úgyszólván minden embernek van. Az ellenzékieknek is.”

Kovács szerint változást annyiban eredményezhet az összefogás, hogy a döntési helyzetben lévő egyes cégvezetők végiggondolják, milyen helyzetbe is kerültek, és föltámad bennük valamiféle szégyenérzet, önbecsülés, bár szerinte ilyen messzire talán mégsem érdemes menni.

Kérdés, ha a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a Jelen és a Magyar Hang közösen indít pert a magyar kormány ellen a médiapiac torzítása és a hirdetések egyenlőtlen elosztása miatt, az a gyakorlatban milyen lépések sorozatát jelenti majd.

„Az alapkérdésekben egyetértünk ugyan, de nem mindenben. A kormány ellen indítandó perben például van különvélemény, ennek részleteiről, sőt ennek megindításáról vannak viták. 

Ez jogszakmai kérdés, amiben nem érdemes előrefutni. Ha a keresetlevél elkészül, tájékoztatni fogunk mindenkit, addig nem érdemes. Megjegyzem, egy olyan országban, ahol a kormány nem hajt végre jogerős ítéleteket, ezzel amúgy is visszafogott lennék. 

A Baka András-ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016-ban jogerősen kimondta, hogy Magyarország több vonatkozásban is megsértette a volt Legfelsőbb Bíróság volt elnökének emberi jogait. Azóta sem történt semmi, ezért az Európa Tanács miniszteri bizottsága felszólította Magyarországot, hogy tegyen eleget az ítéletből fakadó kötelezettségeinek, biztosítsa a magyar bírák véleménynyilvánítási szabadságát és függetlenségét” – mondja Kovács és hozzáteszi, hogy mindezt csak azért jegyzi meg, hogy legyünk tisztában azzal, honnét indulnak, és „milyen gyalázatos viszonyokat kellene megváltoztatniuk.”

Borítókép: Kovács Zoltán / fotó: Végső Zoltán