Bibliotheksdienst. – Berlin, 1967-

56. (2022) 6., p. 346-354.

Lübeck közkönyvtárának első írásos említése 1622-ből való, s bár már 1616-ban is voltak polcai és katalógusa a Bibliothecae Publicae-nek – azaz már több éve működött –, a könyvtár 2022-ben ünnepli fennállásának 400. évfordulóját.

Az első latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat még mindig a Scharbausaalban található, ahol a könyvtárat megalapították. (Ez a helyiség – egykor ferences hálóterem – ma is a központi könyvtár része a Hundestraßén; ezenfelül a Szent Katalin-templom egy részét szintén használja ma is a könyvtár, noha sohasem volt felekezeti intézmény.) A működés első évtizedeinek csak kevés írásos nyoma maradt, de a harmincéves háború utáni története már jól dokumentált.

A könyvtárat csaknem háromszáz évig a város 1531 óta működő gimnáziumának alrektorai működtették, de sosem volt iskolai könyvtár. Bár első szabályzata olvasójának tekint „mindenkit, aki rajong a tudományért”, nem volt olyan tudományos városi könyvtár, mint a mainzi; a célja az volt, hogy minden lübeckinek „szilárd általános műveltséget és tudást adjon a legtöbb szakterületen”. 1756 óta kötelespéldányjoggal bír: ez a tartomány (Schleswig-Holstein) könyvtári törvényében is szerepel, amely kimondja, hogy a könyvtár „tudományos városi könyvtárként regionális könyvtári funkciókat lát el, fenntartója a város”, de a mindennapi szóhasználatban városi könyvtárnak hívják. 1937-ig Lübeck szabad városának állami könyvtára is volt – ezt tükrözi a több mint 600 000 kötetes raktári állomány, amely 2021-től új helyiségekbe költözött. Az évszázadok során több funkciója is volt (levéltár, múzeum), és kizárólag férfiak vezették (fejenként átlagosan 13 évig voltak hivatalban).

Jelenleg a 215 000 lakosú település közkönyvtára, de a tartomány könyvtáros-egyesületében a tudományos könyvtárakat képviseli, és a regionális könyvtárak munkacsoportjának is tagja; régi állományának digitalizálása éppúgy feladata, mint a zenei könyvtári anyag feltárása vagy interaktív hangoskönyvek szolgáltatása a gyermekkönyvtárban. A Böse Alapítvány támogatásának köszönhetően a jogtudományok területén egy intézeti könyvtár nívójával vetekszik, ami miatt szívesen használják a joghallgatók is.

Az 1970-es évek közepén a Hundestraße környéke (kétes hírű helyei miatt) átmenetileg „no-go zónának” számított, de az UNESCO világörökség-programja nyomán megváltozott a helyzet. A központi könyvtár a mai napig csak kerékpárral vagy gyalogosan közelíthető meg – a macskaköves, szűk utcára még a könyvtár furgonjának sincs parkolási engedélye.

A városi könyvtár ma több mint 4000 négyzetméteren, 4 fiókkönyvtárban kínálja szolgáltatásait 50 munkatárssal. Alapítványi támogatásoknak köszönhetően a történelmi Scharbausaalt és Mantelssaalt restaurálták, és az 1920-as évekbeli Willy Pieth Olvasóterem is megújult. A szabadpolcos állomány egy részét ma is Lipman-féle állványokon tárolják, de régi és új keveredése a feltártságra is rányomja a bélyegét: 400 000 kötetnyi anyag még mindig csak kéziratos katalógusok és mikrofiche alapján kereshető. Eközben folyamatban van a könyvtár legújabb, 1970-es évekbeli épületének újragondolása a design thinking módszer segítségével.

A köz- és tudományos könyvtári, történeti és zenei könyvtári funkciókat ötvöző intézmény működésének 400. évfordulóját sokszínű programokkal ünnepelték városszerte (koncertekkel, felolvasásokkal) – zárja cikkét az intézmény vezetője, aki több fotóval is illusztrálta írását.

(Murányi Lajos)