The journal of academic librarianship. – Ann Arbor (Mich.), 1975-

47. (2021) 1., 102300

A gyűjtésre, feldolgozásra és hozzáférhetővé tételre összpontosító könyvtármodell helyébe napjainkban a szociokulturális központként funkcionáló könyvtár lép, amelynek fő célja a helyi közösségek integrálása, illetve a találkozásra és vitára alkalmas hely biztosítása. A könyvtárnak a helyi közösségben játszott társadalmi szerepe, továbbá a könyvtár által képviselt értékek alkotják az intézmény úgynevezett társadalmi tőkéjét, melynek az egyik legfontosabb eleme a bizalom. Jelen tanulmány a könyvtárosok által tanúsított bizalmat vizsgálja egy 2018-tól 2022-ig tartó, a könyvtárosok egyéni társadalmi tőkéjére irányuló nemzetközi összehasonlító kutatás részeként.

A társadalmi tőkének sokféle megközelítése ismert (ld. pl. Robert Putnam, James Coleman, Pierre Bourdieu, Francis Fukuyama); a fogalmat ezek nyomán úgy lehet meghatározni, mint az egyének képességét, hogy csoportokat és hálózatokat hozzanak létre, melyek alapja a bizalom és a kölcsönös támogatás a közös célok elérése érdekében. A társadalmi tőkét az egyének és a csoportok/intézmények szintjén is lehet értelmezni. Két dimenzióval rendelkezik: beszélhetünk strukturális társadalmi tőkéről (kapcsolatok, hálózatok), valamint normatív (más néven kulturális vagy kognitív) társadalmi tőkéről (értékek, társadalmi normák, bizalom). A társadalmi csereelmélet szerint a bizalom kialakulása a haszonnal járó, kölcsönös tranzakciók ismétlődésének eredménye. Ha megbízunk a másik fél szándékaiban, igazában és képességeiben, illetve magas a társadalmi szintű bizalmi index, akkor alacsonyabb kontroll mellett is működőképesek az intézmények, ami idő- és költségmegtakarítást jelent. Az észszerű bizalom az élet minden területén előfeltétele a produktív kapcsolatoknak – így van ez a könyvtárakban is, ahol az intézményi célok között is szerepel a helyi közösségek integrálása és fejlesztése. A könyvtárak jellemzően magas közbizalmat élvező intézmények, amelyek felé küldetésnyilatkozatuk szerint a társadalomból kirekesztettek és elszigeteltek is bizalommal fordulhatnak. A bizalom az intézményi elveken, eljárásokon és szabályzatokon, de a munkatársakon is nyugszik: minden intézményi döntés és minden munkatárs egyaránt képes építeni és rombolni is a könyvtárba vetett bizalmat. A bizalom nemcsak a külső partnerek és a könyvtárhasználók viszonylatában, de a munkahelyi légkör és a szervezeti hatékonyság szempontjából is előnyös, ezért a könyvtárvezetőknek mindenképpen érdekében áll a bizalom kultúrájának megteremtése és építése.

A tanulmány szerzője 20 ország könyvtárosait vizsgálta egy kérdőíves felmérés keretében. Az e-mailes felhívásra 2018 és 2019 folyamán 6593 érvényes válasz érkezett (ebből közel 2000 Lengyelországból). A társadalmi tőkével kapcsolatos egyéb kutatásokkal összhangban a felmérés a következő kérdésre adott válasszal mérte fel a könyvtárosok attitűdjét: „Egyetért-e Ön azzal, hogy »a legtöbb emberben meg lehet bízni«?” Az igen/nem válaszokat a szerző független változók (ország, kor, nem stb.), valamint függő változók (pl. Szokott-e önkénteskedni? Mennyi ismerőse van? stb.) tükrében értékelte, khí-négyzet próbával és Mann–Whitney-próbával igazolva az összefüggéseket.

Az ország meghatározónak bizonyult az embertársakba vetett bizalom szempontjából: a megkérdezettek a legnagyobb arányban Dániában (96%), Új-Zélandon (84,6%) és Ausztráliában (81,5%) adtak igenlő választ, míg a kelet-európai könyvtárosok a rangsor végén álltak (Oroszország: 44,9%, Fehéroroszország: 43,5%, Szlovákia: 42,4%). A könyvtárnak otthont adó település mérete is számított: az eredmények szerint a városi rangú, de 100 000 fő alatti települések könyvtárosai körében volt a legmagasabb szintű a bizalom (átlagosan 58,3% bízik meg az emberekben), ami a szerző szerint arra vezethető vissza, hogy ezek a kisvárosok egyesítik magukban a falvak erősebb családi kötelékeit és a városok erősebb baráti kapcsolatait. Megerősítést nyert az a szociológiai kutatásokból ismert állítás is, hogy minél idősebb valaki, annál jobban bízik másokban (a 30 alattiak 41,5%-a, a 30–50 évesek 50,3%-a, az 50 év felettiek 62,7%-a). A nemek közötti különbség minimális volt (férfiak: 55,9%, nők: 54,7%). A felmérés tanúsága szerint a közkönyvtárakban dolgozók körében a legmagasabb a bizalom szintje (57%), ennek oka az itteni munkakörökhöz elvárt kompetenciákban és attitűdökben lehet keresendő, de akár abban is, hogy ebben a könyvtártípusban a használókkal való pozitív interakciók jobban építhetik a bizalmat. A felmérésből kiderült az is, hogy a könyvtárigazgatók és a vezetők nagyobb mértékben bíznak másokban, mint a beosztottak (rendre 61%, 57,1% és 51,9% válaszolt igennel az erre irányuló kérdésre).

Ami a függő változókat illeti, a magasabb társadalmi aktivitás (önkénteskedés) szignifikánsan szoros kapcsolatban állt „a legtöbb emberben meg lehet bízni” hozzáállással. Ugyanez mondható el az értékrendre vonatkozó kérdéssorból a „fontos nekem, hogy mindig legyenek barátaim” állításról. Emellett az egyéni társadalmi tőke Rafał Styła-féle mérőszáma statisztikailag szignifikánsan magasabb volt az embertársaikban bízó könyvtárosok esetén. Utóbbiaknak szignifikánsan több barátjuk/ismerősük is volt, mint bizalmatlanabb kollégáiknak (átlagosan 28,33, illetve 24,33). A kérdőív rákérdezett arra is, hogy bizonyos, a civil szférához kötődő tevékenységekben (pl. lakossági fórum, demonstráció, adománygyűjtés stb.) az előző évben hány alkalommal vettek részt a könyvtárosok. A válaszok tanúsága szerint azok, akik megbíznak másokban, többször kapcsolódtak be ilyen tevékenységekbe.

A válaszadók 95,2%-a szerint a könyvtár megbízható intézmény – ez némileg ellentmond annak, hogy összesen csak 54,8% bízik az emberekben általában (a főnökében 67,9%, a kollégáiban pedig 69,7% bízik). Egy olyan korban, amikor a közintézményekbe és az államba vetett bizalom csökken, a társadalom széttagoltsága pedig növekszik, különösen fontos, hogy a könyvtárak erősítsék integratív szerepüket. Ennek lehet jó kiindulópontja a bizalom építése, amelyet a könyvtár vezetése a partnerkapcsolatok elmélyítésével, továbbképzésekkel, a meglévő társadalmi projektek támogatásával és jó menedzsmenttel mozdíthat elő.

(Szabó Piroska)