Journal of documentation. – London, 1945-

78. (2022) 3., p. 546-563.

A digitális gyűjtemények számának növekedésével egyre nagyobb figyelmet kell kapnia az etikai kérdések vizsgálatának, tehát nemcsak arra kell figyelnünk, hogy milyen információkat tartalmaz az adott gyűjtemény, hanem arra is, hogy az információkat hogyan választjuk ki, tesszük hozzáférhetővé, és miként tudják hasznosítani a felhasználók. Ezeknek a kérdéseknek egy részére az információetika ad választ, amely az etika egyik részterületeként a digitális gyűjtemények szerepét is vizsgálja.

Ezek a kérdések korántsem új keletűek, viszont a tágabb értelemben vett digitális adatok növekvő szerepe sajátos komplexitást ad megközelítésüknek. A digitális gyűjteményeknek ugyanis tükrözniük és szolgálniuk kell az érdekelt felek igényeit és szükségleteit, miközben egyensúlyt kell teremteniük az általános hozzáférés és a megőrzés között. Azokat a döntéseket, hogy bizonyos információkat bemutatunk, míg másokkal nem foglalkozunk, befolyásolhatja a politika, a kulturális preferenciák és a társadalmi értékek. Mint minden könyvtári gyűjtemény, a digitális gyűjtemény is alkalmas arra, hogy elősegítse tartalmának intellektuális felfedezését, és lehetővé teszi az is, hogy az intézmények azonosítani tudják az olvasóik számára értékes műveket, formálva egyúttal a felhasználói prioritásokat is. Az információ kiválasztása, létrehozása, kezelése, terjesztése és megőrzése során hozott döntések ugyanis visszahatnak arra, hogy az információt hogyan és hol fogyasztják, értik és használják. Fontos, hogy támogassuk és megerősítsük a digitális dokumentumok leírásával és hozzáférhetőségével kapcsolatos kritikus gondolkodásunkat a kisebbségi társadalmi csoportok reprezentációja vagy például a látás- vagy hallássérültek hozzáférése szempontjából.

A könyvtári információk kiválasztása a könyvtárosok által gyakorolt ellenőrzés egyik kulcsterülete az információ szervezése, megőrzése és terjesztése mellett. A dokumentumok etikus kiválasztásának célja, hogy az információ valóban értékes és hasznos legyen. Ez megerősíti annak fontosságát, hogy a digitális gyűjtemények építése olyan könyvtárosok közreműködése mellett történjen, akik többféle gyűjtemény vagy éppen tanterv ismeretében tudnak döntéseket hozni. Ugyanakkor a hagyományos és a digitális gyűjteményfejlesztés esetében sem garantálható, hogy a gyűjtemények mentesek lesznek az elfogultságtól: a könyvtárosok döntéseit a politika, a kulturális preferenciák és a társadalmi értékek is befolyásolják.

A digitális gyűjtemények az interneten elérhető információknak csak az egyik alcsoportját jelentik, és a világ nagy része nem ezeket tekinti elsődleges információforrásnak. Az is illúzió, hogy a digitális technológiákon keresztül tegyük lehetővé az egyetemes hozzáférést, mivel utóbbit komplex hatalmi, pénzügyi, infrastrukturális, műveltségi és egyéb tényezők határozzák meg. A digitális formátumban létrehozott és terjesztett kormányzati dokumentumok megléte nem eredményez például tájékozottabb nyilvánosságot azokban az országokban, ahol nincs meg az internet-hozzáférést támogató, széles körű infrastruktúra vagy sávszélesség. A digitális szakadék jelenségének összetettségét mutatja, hogy a fejlett digitális infrastruktúrájú országokban – digitális készségek hiányában – sem rendelkezik minden állampolgár egyenlő hozzáféréssel ezekhez az információkhoz.

A kiválasztáson kívül a digitális információk mennyiségének kezelése is kihívást jelent, ami megnehezíti a származás ellenőrzését és a kontextus meghatározását. A digitalizálás során a képek transzparens módon való módosítása a manipuláció elfogadható formája lehet, ám a képek manipulálása félrevezetés vagy megtévesztés céljából egyértelműen etikátlan, ezért az eredeti fájlok azonosítása mellett azok integritását is ellenőriznünk kell, ami kiegészül azzal, hogy kontrolláljuk a mobiltelefonokkal készített digitális képek beáramlását is. A gyűjteményekhez kötődő, eleve digitális formában létrejött (born digital) dokumentumok teljességét megőrizni korlátozott anyagi források mellett lehetetlen feladat. Elvárható viszont, hogy felkutassuk, megőrizzük és terjesszük a helyi kötődésű kiadványokat. A digitálisan létrejött tartalmak megőrzésre való kiválasztása során az időtényezőre is figyelemmel kell lennünk, hiszen amilyen gyorsan keletkeznek, annyira sérülékenyek és kitettek az avulásnak. A számítógépes algoritmusokba (keresőmotorokba, mesterséges intelligenciába) ágyazott torzításokat is érdemes tudatosítani magunkban és a felhasználókban.

Az etikus információk érdekében az információtudományi területen dolgozóknak meg kell találniuk az egyensúlyt a digitális gyűjtemények építésében, továbbá biztosítaniuk kell a digitális állományok megfelelő kezelését, integritását, történetük transzparenciáját, figyelembe véve a digitális gyűjtemények korlátait. Maguk az intézmények is szembesülnek korlátokkal, de ezeket igyekezhetnek ellensúlyozni nyílt hozzáférésű, nyílt forráskódú megoldások révén. Az etikai kihívásokra tanulással és oktatással, együttműködéssel, a közösséggel való kapcsolat fenntartásával és szakmai irányelvek, belső eljárások betartásával adhatnak választ. Ugyanakkor a nyilvánosságnak kell felelősségre vonnia azokat, akik visszatartják vagy hamisan jelenítik meg az információt, és általában korlátozzák az információkhoz való hozzáférést.

(Koltay Tibor)