Information and learning sciences. – 2017-

122. (2021) 11/12., p. 726-748.

Az internet és a keresőmotorok dominanciáját figyelembe véve érdemes megvizsgálni, hogy az információs és kommunikációs technológiai (IKT) gyakorlatok, az internetre való hagyatkozás, valamint a tudásról és az ismeretekről alkotott nézetek kölcsönhatásban állnak-e egymással. Míg az episztemológia (ismeretelmélet) a filozófia egyik ágaként a tudás és a megismerés eredetével, természetével és korlátaival foglalkozik, a személyes episztemológia vagy az episztemológiai meggyőződések az egyéneknek a tudáshoz és a megismeréshez kötődő nézeteiről tanúskodnak, melyeket többé-kevésbé függetlenül fejlődő dimenziók összességeként írhatunk le.

A legtöbb ember esetében az internetes keresés valószínűleg sok pozitív tapasztalatot eredményez, ami azonban a kritikai megközelítések rovására a kényelmet helyezte előtérbe. Ennek következményeképpen, az online forrásokba és a keresőmotorokba vetett, sokszor túlzott bizalom, a tudás forrásainak beszűkülése, valamint a személyes és a külső információk közötti különbségtétel bizonytalansága folytán fennáll annak a veszélye, hogy tudásunkat elfogult és bizonytalan alapokra építjük.

A finnországi Tampere Egyetem 440 elsőéves hallgatójának körében egy online kérdőíves felmérést végeztek: a hallgatóknak egy skálán kellett megjelölniük, mennyire értenek egyet a megadott egyszerű állításokkal, valamint az IKT-eszközhasználatuk milyen gyakoriságú. A kutatás kimutatta, hogy pozitív összefüggés van az internetbe vetett bizalom és három olyan episztemológiai meggyőződés között, mint a mindentudásból eredő tekintély, a biztos tudás lehetségessége és az ismeretek egyszerű szerkezete. Az eredmények azt sugallják, hogy minél inkább támaszkodnak a hallgatók az internetalapú információkra, annál inkább hajlamosak olyan meggyőződéseket vallani, amelyekben a tudást biztosnak, változatlannak, egyértelműnek és valamilyen tekintély által támogatott természetűnek tartják, a tudás szerkezetét pedig úgy tekintik, hogy az nem összetett vagy szorosan összefüggő fogalmakból, hanem egymástól elszigetelt darabokból áll össze. A mindentudó tekintély elfogadása azt jelenti, hogy a tudás nem személyes érvelésen alapul, hanem valamely, tekintéllyel felruházott forrásból származtatjuk. (A szakirodalomban szerepel, ám a felmérésből komplexitása miatt kimaradt a tudás igazolásának dimenziója, amely azt írja le, hogy az egyének miként értékelik a tudásra vonatkozó állításokat, vagyis hogyan használják és értékelik a bizonyítékokat, illetve a tekintélyt.)

Tény, hogy minden korosztály számára kényelmes és pozitív tapasztalatot jelent az online keresés, ezért a könnyű hozzáférést sokan fontosabbnak tekintik, mint az információ minőségét. Egy korábbi felmérés szerint sokan úgy vélik, hogy a keresőmotorok elfogultságtól mentes információkat nyújtanak, és a túlnyomó többség azt állítja, hogy mindig vagy legtöbbször megtalálja, amit keres. Ez azonban azt a csapdát rejti magában, hogy megbízunk egy keresőmotor algoritmusában anélkül, hogy tudnánk, kiben vagy miben bízunk. A döntéstámogató rendszerek ma is az algoritmikus autoritásra építenek, a mesterséges intelligencia alkalmazásával pedig jelentőségük tovább fog nőni.

A keresőmotorok egyre fontosabb szerepet töltenek be kapuőrként, mivel szabályozzák, hogy mit ismerhet meg a felhasználó. A tudatosság alacsony szintje, amely a felhasználók keresési stratégiáit jellemzi, aggodalomra ad okot, főleg azért, mert azt gondolhatjuk, hogy amit megtalálunk a neten, az igaz, miközben a találati oldalakon megjelenő információkat algoritmikusan generálják és személyre szabják, ami egyszerre explicit módon (a felhasználó jóváhagyásával) és implicit módon (a felhasználó személyiségét leíró, titokban gyűjtött adatokra építve) történik. Úgy tűnik, hogy a keresőmotoroknak sikerül a keresési eredményeket a felhasználók elvárásainak megfelelően alakítani, ezért az internetalapú forrásokra való támaszkodás azzal a kockázattal jár, hogy az egyének világképe a személyre szabott keresési eredmények miatt beszűkül, episztemológiai buborékban rekednek. Mindezek miatt a jövőbeli kutatásoknak arra is figyelemmel kell lenniük, hogy az emberi és az algoritmikus autoritást megkülönböztessék, és feltegyék a kérdést: azonosítja-e a tekintély emberi vagy gépi mivoltát a felhasználó? Milyen alapon bízik benne? Különbözik-e az emberekbe és az algoritmusokba vetett bizalom?

A felsőoktatási környezetben a mindennapi információkeresési gyakorlatok helyett az információk kritikai értékelésére van szükség – a hallgatók nem építhetik a tudásukat valamilyen láthatatlan algoritmus alapján szűrt információkra. Tekintettel arra, hogy az egyén episztemológiai meggyőződései megváltoztathatók, a felsőoktatásnak különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie a fiatal generáció episztemológiai tudatosságának és kritikus gondolkodásának fejlesztésére.

(Koltay Tibor)