New review of academic librarianship. – London, 1995-

27. (2021) 1., p. 4-37.

Az utóbbi években több egyetemi könyvtárban is felbukkantak kijelölt alvóhelyek, legitimálva egy korábban ellenszenvesnek számított gyakorlatot (pl. „Zzz Zone” a Manchesteri Egyetemen). A tanulóterek (learning commons) megjelenésével tapasztalható hangsúlyeltolódás (a források tárolására szolgáló helyről a „közös tanulás és közösségi interakciók helyére”) a könyvtár mint „harmadik hely” (átmenet az otthon és a munkahely között, „egy otthon, távol az otthontól”) kutatását vonta magával. A jelen kutatás célja megvizsgálni, hogy a hallgatók az egyetemi könyvtárakat otthonuknak érzik-e, illetve hogy a modern tanulóterek kialakításával erősödik-e az otthonosságérzés.

A szakirodalom számos megállapítást tesz a felsőoktatási könyvtári terek kialakításával kapcsolatban. Többek között javasolják az ételek és italok fogyaszthatóságát, a kényelmes testtartáshoz megfelelő, puha bútorok használatát, vagy éppen annak engedélyezését, hogy a diákok feltehessék a lábukat a bútorra, mivel mindez annak az érzését kelti, mintha beköltöztek volna a térbe.

A jelen kutatást a Nottinghami Egyetem két könyvtárában végezték: a frissen felújított George Green Könyvtárban (természettudomány és műszaki tudományok) és a hagyományosabb Hallward Könyvtárban (művészetek és bölcsészettudományok). Az adatok gyűjtéséhez kérdőíves, interjús és megfigyeléses módszereket is igénybe vettek. Az elemzéshez Seamon ötdimenziós „otthonosság”-modelljét alkalmazták, melynek elemei: begyökerezettség (ragaszkodás), birtoklás (kisajátítás), regenerálódás, fesztelenség (kényelem) és melegség. Az egyes helyszíneken hagyott 100-100 kérdőívből a George Green Könyvtárban 26-ot, míg a Hallward Könyvtárban 56-ot töltöttek ki egy háromhetes időszak végén. Interjú készítésére a felújított George Green Könyvtár tervezésében részt vevő munkatársak körében került sor. Emellett egy háromnapos megfigyelést is végeztek, főként előre megtervezett szempontok alapján.

A begyökerezettséget az alábbi állításra adott válaszokkal mérték: „A könyvtári asztalokon hagynám őrizetlenül a tulajdonomat.” A hallgatók meglepően alacsony arányban nyilatkoztak úgy, hogy egy előadás, szeminárium vagy vizsga idejére bármit otthagynának a könyvtárban, és még egy mosdóhasználati szünetre is csak a válaszadók 30, illetve 32%-a hagyná ott a holmiját.

Ami a tér birtoklását/kisajátítását illeti, arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc helyük a könyvtárban, a diákok több mint 80%-a igennel válaszolt mindkét könyvtár esetén. Vegyes válaszokat kaptak arra a kérdésre, amely a csalódottság mértékét kívánta felmérni, amennyiben a kedvenc hely nem volt szabad (a nők nagyobb mértékben fejeztek ki csalódást, mint a férfiak). A kisajátítás egy másik aspektusát – a területkijelölést – azon tanulók cselekvésein keresztül figyelték meg, akik a széktávolság által meghatározott, illetve a leválasztott asztalfülkénél nagyobb helyet vettek igénybe. A George Greenben a diákok átlagosan kétszer nagyobb valószínűséggel terjeszkedtek túl a munkaállomásokon, mint a Hallwardban, azáltal, hogy szétterítették a holmijukat az asztalok között, vagy akár a földön is. Mivel a George Greenben több a nyitott, válaszfalak nélküli asztal, és az asztalok között is több a tér, ez az eredmény nem okozott meglepetést. Amikor arról kérdezték őket, hogy van-e elég helyük a könyvtárban a saját tér kialakítására, a George Greent használó diákok többsége inkább egyetértett (54%), 15% határozottan egyetértett, egy viszonylag nagy hányad (19%) azonban nem értett egyet. Ezzel szemben a Hallwardban csak 9% nem értett egyet, 27% határozottan egyetértett, az inkább egyetértők aránya pedig 45% volt. A hallgatók egyet nem értése a magas kihasználtságnak tudható be, hiszen a vizsgaidőszakban a könyvtárak gyakran teljes kapacitással működnek. Miközben a Hallward kitöltőinek 72%-a teljes mértékben egyetértett vagy inkább egyetértett azzal az állítással, hogy fontos számára a bútorok mozgathatósága, addig a George Greenben ez az arány csak 50% volt. Ez korrelál azzal a megfigyeléssel, miszerint a Hallward tanulói valamivel nagyobb arányban mozgatták a bútorokat a saját igényeiknek megfelelően, mint a George Green diákjai.

A regenerálódáshoz az étkezés, a pihenés és az alvás tevékenységei tartoznak. A válaszadók inkább nem értettek azzal egyet, hogy lennének olyan helyek a könyvtárakban, ahol úgy érzik, megpihenhetnének és regenerálódhatnának, ám arra a kérdésre, hogy aludtak-e már a könyvtárban, mindkét esetben majdnem 60%-os arányban válaszoltak igennel. A szabad szöveges megjegyzések azt mutatják, hogy a diákoknak igényük van arra, hogy a könyvtár lehetőséget nyújtson a regenerálódásra (pl. szundikálóhellyel, babzsákfotellel, mikrohullámú sütővel, vízforralóval).

Arra a kérdésre, amely a fesztelenséget/kényelmet kívánta felmérni, egyértelműen pozitív visszajelzések érkeztek. A hallgatók többsége inkább egyetértett vagy határozottan egyetértett azzal, hogy képes önmaga lenni a könyvtárban. A megfigyelések is megerősítették a válaszokat: az adatgyűjtés időszakában a diákok kb. egynegyede sétált a könyvtárban cipő nélkül.

A melegség szempontja kapcsán azzal az állítással, hogy a könyvtár barátságos hely, több mint 90% teljes mértékben egyetértett vagy inkább egyetértett, és mindössze csak néhányan nem értettek egyet (2 és 4%). A George Green válaszadói nagyobb arányban értettek egyet azzal, hogy büszkék a könyvtár helyiségeire (ami például abban nyilvánul meg, hogy rendet raknak maguk után), ami vélhetően az új épület jó állapotban tartása iránti vágyból fakad. Ezt tükrözték a válaszok arra a kérdésre is, amelyben a diákoktól azt kérdezték, hogy fizikailag kényelmesen érzik-e magukat a könyvtárban: a felújított könyvtárban többen adtak egyetértő választ (81%), mint a Hallwardban (72%).

A diákokat közvetlenül arról is megkérdezték, hogy otthon érzik-e magukat a könyvtárban. Kiemelkedik mindkét könyvtár esetében az inkább egyetértők száma (42 és 55%), határozottan egyetért 19, illetve 9%, azonban van 4-5% a válaszadók között, akik egyáltalán nem értenek egyet az állítással. Ugyanezt a kérdést a nők és férfiak arányában is megvizsgálták, és megfigyelték, hogy a nők között többen értettek egyet határozottan (19%), mint a férfiak esetében (3%).

A válaszokból az is kiderült, hogy a diákok szívesebben tanulnak a könyvtárban, mint máshol, elsősorban azért, mert ott jobban tudnak koncentrálni, szeretik a légkört, és a szükséges forrásokat is onnan érik el. Többen megfogalmazták, hogy nem szeretnék, hogy a könyvtár „túlságosan otthonos” legyen, mivel így meg tudják különböztetni az otthontól, amely pihenésre való. A felmérés tanúsága szerint mégis nagyra értékelik az otthon kényelmét és biztonságát a könyvtárakban. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a diákok valóban otthonuknak tekintik a könyvtárat, amihez elengedhetetlenek az alapok, köztük az evés és az ivás lehetősége, a szabad helyek, valamint a számítógépekhez és a konnektorokhoz való hozzáférés. Sokra becsülik a személyes teret, az elvonulási és pihenési lehetőségeket is. Ugyanakkor bizonyos jellemzők, mint például a melegség és a hangulat nem tervezéssel, hanem az ismertséggel alakulnak ki.

(Biró Bettina)