Először vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent pontosan a boreout. Nevetségesnek tűnhet unatkozni egy munkahelyen, netán lustának titulálhatjuk az unatkozó kollégákat. Sok esetben azonban nem lustaságról van szó, csupán nincsenek kihasználva a munkatárs képességei a munkafolyamatai során, amitől a krónikus unalom szindróma áldozatává válhat.

Mikor észlelhetjük a boreout-ot?

Ha ilyen feladatokból sok van, és nincs olyan tennivaló, ami színesítené a munkakörünket, ami gondolkodást, kreativitást igényelne tőlünk, vagy ami fejlődésre késztetne és olykor kimozdítana a komfortzónánkból, akkor könnyen belefásulhatunk a napi megszokásba, és felütheti fejét a krónikus unalom szindróma. Ugyanúgy támadhat akkor is, ha túl kevés feladatunk van, vagy a számunkra túl egyszerű feladatok miatt hamarabb végzünk a teendők sorával.

Melyek a tünetei?

Egy ördögi körről van szó, mert ha a kolléga nem kap számára kihívást jelentő feladatokat, akkor feleslegesnek érezheti magát a munkahelyen, amitől lehangoltság, enerváltság, motiválatlanság, végső esetben depresszió léphet fel. Ennélfogva teljesítménye romlik, és még azt a számára kevés és egyszerű feladatot sem tudja majd ellátni, amit kap. A “semmittevésben” és a feleslegességen való rágódásban pedig jobban elfárad, mintha az egész napot végigpörögte volna.

Mit tehetünk ellene?

1. Kommunikáljunk asszertívan!

Amint azt érezzük, hogy feladataink kevesek számunkra vagy kezdenek rutinszerűvé válni, kezdeményezzünk felettesünknél beszélgetést a feladatkörünkről. Nyílt kommunikációval és asszertíven fogalmazzuk meg észrevételeinket és szükségleteinket munkánkkal kapcsolatban. Ha teherbírásunk engedi, kérjünk új, kihívást jelentő feladatokat a meglévők mellé, vagy kérjünk teljesen új feladatkört. Beszélhetünk esetleg előléptetésről vagy áthelyezésről is, amennyiben van ilyen lehetőség és szívesen élnénk is vele.

2. Alakítsuk munkánkat a jobcraftinggal!

Ismerkedjünk meg a jobcrafting fogalmával. Próbáljuk meg (újra) felfedezni munkánk értelmét, megtalálni azt a pluszt, amivel a nagy egészhez járulunk hozzá. Gondoljuk át, hogy mi a munkánk magasabb jelentése? Mit ad nekünk ez a feladatkör? Hová fejlődhetünk általa? Hogyan tudnánk kreatívan úgy megváltoztatni, hogy újra örömet és kihívást adjon? Bővítsük látókörünket, fejlesszük készségeinket, szerezzünk új információkat, iratkozzunk be kurzusokra, tanfolyamokra.

3. Szálljunk be más céges projektekbe!

Ha van megértő kollégánk, akit közel engedtünk magunkhoz annyira, hogy megosszuk vele dilemmáinkat, beszéljük meg vele helyzetünket. Közösen kitalálhatunk új projektet is, legyen az közvetlenül vagy közvetetten a munkához kötődő, akár egy munkahelyi jótékonysági akció (pl.: ruhagyűjtés, ételosztás rászorulók számára stb.), vagy egy csapatépítő tréning ötlete. Beszéljük meg ezeket a kezdeményezéseket, együttműködéseket felettesünkkel vagy az illetékes szervezeti egységgel is. Lényeg, hogy tegyünk valami pluszt, ami visszahozza életkedvünket a munkahelyen.

4. Tegyünk több energiát a magánéletünkbe!

Amennyiben közel s távol semmilyen lehetőségünk nincs módosítani feladatkörünkön, akkor próbáljuk meg a szabad energiáinkat máshol lekötni, máshonnan töltekezni. Adjunk magunkból többet a családnak, űzzünk hobbikat, sportoljunk, pihenjünk többet, vegyünk ki hosszabb-rövidebb szabadságot, ha megtehetjük.

5. Végső esetben nézzünk körbe az álláspiacon

Végső esetben, nézelődjünk további álláslehetőségek után. Mérjük fel a munkaerőpiacot, tapasztalatainkat, hol tudnánk igazán kihasználni képességeinket, s egy kínálkozó lehetőség esetén lépjünk tovább.
 

Amennyiben úgy érezzük, hogy egyedül nem boldogulunk a krónikus unalommal, vagy a boreout annyira elhatalmasodott rajtunk, hogy megmérgezi mindennapjainkat és szokásos életvitelünket, mielőbb kérjük szakember segítségét!