Poradnik bibliotekarza. – Warszawa, 1949-

(2011) 10.., p. 3-7.

Büszkeséggel tölti-e el a könyvtárost a hivatása? – teszi fel a kérdést a szerző, aki elsősorban etikai oldalról kívánja vizsgálni a szakmai presztízs, a társadalomban kialakuló könyvtároskép problémáját. A cikk kiindulópontjául, a levont következtetések alapjául szolgáló elemzés a könyvtárosok bizonyos etikai vonatkozású kérdésekhez való konkrét viszonyulásait vizsgálta, így például az átadott információért cserébe elvárt anyagi szolgáltatást, az olvasóknak a munkaidőn túl történő kiszolgálását, valamint az alacsony bérezésnek és a személyes vélekedéseknek a szolgáltatás színvonalát befolyásoló hatásait.

Az elemzés által megerősítést nyert a tény, miszerint a könyvtári világ két részre oszlik. Az egyik oldalon a régi világból átöröklött modell uralkodik, míg a másikat egy korszerűbb könyvtárosi szemlélet jellemzi. A könyvtároskép lassan változik, de e változáshoz szerencsére nagyban hozzájárul a könyvtárosok új, az olvasókkal szót értő és szót érteni akaró, szakmailag is kompetensnek mondható generációjának felbukkanása. A szakmai presztízst növelő eszközök: a promóció – a könyvtárosokról a társadalomban kialakult kép jótékony befolyásolása; a fiatalokkal való törődés – specifikus programok, kiállítások, vetélkedők szervezése; a kreativitás és a mobilitás; az empátia; a kulturált, udvarias viselkedés; az idősebb kollégák tapasztalataira és tudására való építés; a hivatásszeretet.

A szerző által hivatkozott Jacek Wojciechowski szerint a sztereotípiákat azért is nehéz megváltoztatni, mert érzelmi alapúak, a valóságtól elrugaszkodottak, az intellektuális kontrollon kívül esnek. A lengyelek számára a könyvtáros olyan, az életben boldogulni képtelen, zsémbes fajankó, aki cerberusként őrzi a rábízott gyűjteményt, mintha a saját tulajdona volna. A szerző szerint a könyvtári szorongásként (library anxiety) leírt jelenség egyik kiváltó oka lehet a könyvtári dolgozók viselkedése: az arrogancia, a felhasználói szükségletek iránti közömbösség, de magának a könyvtárnak a – gyakorta zord – külseje is. A negatív sztereotípiák kialakulásának egyik leggyakoribb oka, hogy a társadalom nem rendelkezik ismeretekkel arról, hogy a könyvtárosi munka milyen kvalitásokat, ismereteket igényel. Elképzelésük szerint bárkiből lehet könyvtáros mindenféle előismeret nélkül. Néhány a sztereotípiák közül: a könyvtáros mint cerberus – rosszindulatú, komplexusos, introvertált, betegesen szabálykövető személy, amely ismerős lehet a Sophie választása című filmből vagy a Rózsa neve című Umberto Eco-regényből; a könyvtáros mint vénlány – haját kontyban viselő, vastag keretes szemüveget hordó, aszexuális személy; a könyvtáros mint mentor – mindentudó bölcs, idős bácsi. A szerző szerint szomorú tény, hogy a könyvtárosok jelentős része nagyban hozzájárult e sztereotípiák kialakulásához, de úgy látja, hogy a társadalomban rögzült könyvtároskép megváltoztatható. Ennek egyik eszköze szerinte, ha a lengyel könyvtárosok azonosulnak A könyvtáros és információs szakember etikai kódexe című, 2005-ben megjelent kiadványban foglaltakkal. Mindaz a kép, amit a banki vagy postai alkalmazottakról kialakítottunk, nagyban megváltozott az idők folyamán, van tehát esély a sztereotípiák lerombolására és újraépítésére. A könyvtárosoknak elsősorban az ügyfeleikkel (olvasókkal, felhasználókkal) való kapcsolatukon kellene ehhez javítaniuk. Az olvasói igények szakszerű és elfogulatlan kiszolgálásával, az olvasók/felhasználók iránt mutatott kellő tisztelettel és nyitottsággal a könyvtárosokról kialakított elképzelések lassan bár, de minden bizonnyal újraformálhatók.

(Dancs Szabolcs)