Naučnye i tehničeskie biblioteki. – Moskva, 1961-1991

(2018) 5., p. 14-23.

Az Oroszországi Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériuma 2017 decemberében jóváhagyta a „könyvtári-információs tevékenység” szakirányon az alapképzésnek a felsőfokú képzés állami, 3++ jelzővel ellátott szabványát (a mesterképzés szabványát már korábban elfogadták). A pluszok azonban nem hatnak lényegesen sem a képzésre, sem az ágazatban dolgozók összetételére. A harang értük szól.

Az első „harangütés” az ország piacgazdaságra való áttérésekor hangzott el, amikor a felső- és középfokú szakirányú könyvtárosképzésben radikálisan csökkent az államilag finanszírozott helyek száma. Az oktatási intézmények minden túlélési lehetőséget megragadtak, köztük a térítéses képzést. A kulturális intézményekbe jogászok, közgazdászok, újságírók kezdtek jelentkezni. A történet a Moszkvai Állami Kulturális Intézet (MGIK) megalapításával kezdődött, amikor a korábbi Könyvtári Intézetben kulturális-népművelő kar (fakul'tet) indult, és a szervezet új neve Kulturális Intézet lett. A két területet egy intézménybe egyesítették, azért, hogy mindkettő elsősorban az állampárt által irányított ideológiai szempontokat szolgálja. Mindkét karon valamennyi könyvtártípusba, kultúrházba, népszínházba stb. képeztek szakembereket. Az „ideológiai búra” leomlásakor a kulturális és az oktatási szférában a három fő irány a hagyományos könyvtári képzés, a kulturális-népművelő munkából átalakított szociális-kulturális tevékenység és a népművészet lett. A főiskolákon nem nőtt a felvehető hallgatók száma, az új szakokra főleg a könyvtár szak kereteinek lefaragásával tudtak hallgatókat felvenni, ami a tanszékek és az oktatók számának csökkenéséhez vezetett. A folyamat visszafordíthatatlanná vált: a szakközépiskolákban megszűnt a nappali tagozat; a felsőfokú könyvtárosképzésre alig jelentkeztek.

A második „harangütés” az Egységes Államvizsga (érettségi) bevezetése miatt szólt, ami gyakorlatilag megszüntette a könyvtári karok sikeres szakmaorientált tevékenységét. A felvételizők azt a főiskolát választották, ahová pontszámuk elegendő volt. A felvételin a korábbi „könyvtári-információs tevékenység” tárgy helyett irodalomból kell vizsgázni, ami az Egységes Államvizsgán (érettségin) letehető tantárgyak között a sor végén áll.

A harmadik „harangütés” akkor szólt, amikor a Belgorodi Állami Kulturális Intézetben az új vezetőség egyesítette a könyvtári és a szociális-kulturális tevékenység karokat. Az ügyben a szakemberek megkeresték az Oroszországi Könyvtári Egyesületet (RBA), amely az eljárást belügynek tekintette. Jelenleg könyvtári kar csak a Szentpétervári és a Krasznodari Kulturális Intézetben működik. A lényeg, hogy a jogi státusz megszűnése az oktatás színvonalának eséséhez vezet. A munkaerőhelyzet siralmas: a könyvtárakban dolgozók 70%-a nyugdíjas, az üres álláshelyeket vagy képzetlen, vagy középfokú végzettségű munkatársakkal töltik be.

A negyedik „harangütést” a felsőoktatásban, technikumokban oktatók pályaelhagyása okozta. A könyvtári karok dékánjai sorra mondtak le, mivel látták, hogy feladataikat nem tudják ellátni; ezt a karok megszűnése követte. A. V. Szokolov már tíz évvel ezelőtt megkongatta a vészharangot az állami beavatkozás hiánya miatt a könyvtárosképzés terén.

Teendők, mielőtt az utolsó, ötödik ütés elhangzik:

1. Vissza kell állítani az MGIK vezető szakmai intézmény státuszát.

2. Alapítójával, valamint az RBA-val és más szakmai egyesületekkel együttműködve az MGIK kezdeményezze konferencia szervezését a szakemberképzésről, ezen belül az állami személyzeti politika pontos megfogalmazásáról!

3. Meg kell vizsgálni az aspirantúrák (doktori képzés) szervezését a regionális és a középfokú iskolák oktatói számára.

4. Mérlegelni kell annak a korábbi gyakorlatnak a felélesztését, amikor a tudományos fokozattal rendelkezők az MGIK-ban maradtak, és a könyvtári karon tudományos (doktori) iskolák működtek.

5. Biztosítani kell a forrásokat a folyamatos könyvtári-információs képzéshez a felső- és középfokú tanintézmények mellett a nagykönyvtárak könyvtárosképzést és -átképzést végző oktatóközpontjai számára is.

(Viszocsekné Péteri Éva)