The journal of academic librarianship. – Ann Arbor (Mich.), 1975-

45. (2019) 5., 102057

A globális könyvtári trendek mindenhol a referensz kérdések számának csökkenését jelzik. Nem kivétel ez alól az Austin Peay Állami Egyetemen található Felix G. Woodward Könyvtár sem. A 2004/05-ös tanévben még több mint 8800 kérdésre adtak választ, ám ez a szám a 2014/15-ös tanévben épphogy meghaladta a 3000-et. 2015 tavaszán a Woodward Könyvtárban a használati adatok birtokában megkezdték a szolgáltatások átszervezését.

Az egyik első új változtatás a referenszkérdés-statisztika felvételének módszertanában történt, ugyanis korábban nem vették figyelembe a kérdések típusait. Az új módszer lehetővé teszi a könyvtár számára a kérdések kategóriáinak azonosítását, ami segít meghatározni a szakmai segítségnyújtás szintjét, és így a feladat ellátásához szükséges szakemberek munkájának beosztását is. A könyvtárigazgató 2015 őszén az ügyeleti rendszerben működő, kérés esetén reagáló, ún. „on-call” modell bevezetése mellett döntött, így a tájékoztató könyvtárosok produktívabban ki tudják használni a munkaidejüket, és nem kell állandóan a pult mögött ülniük. A kezdetben csak az esti nyitvatartás során alkalmazott módszert a következő évben kiterjesztették a könyvtár egész nyitvatartási idejére. A megüresedő, személyzet nélküli tájékoztatópultot áthelyezték a könyvtár egy kevésbé forgalmas pontjára, de még az olvasószolgálati pult közelébe. A modell lényege, hogy a tájékoztató szolgáltatást a használó az olvasószolgálati pultnál kérheti, ahol a szolgálatot teljesítő kolléga maga válaszolja meg az egyszerűbb kérdéseket, komplexebb kérdések esetén pedig a tájékoztatópulthoz hívja a tájékoztató könyvtárost, és oda irányítja az olvasót is.

2018 őszén újfent megvizsgálták a könyvtár referensz szolgáltatásának statisztikai adatait, mind a 2004/05–2014/15-ös tanévekre, mind az azóta eltelt időszakra vonatkozóan. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a változtatások dacára a referensz kérdések éves száma továbbra is csökkenő tendenciát mutatott, és a tényleges referensz kérdések aránya az összes kérdésen belül 50% körül ingadozott. A referensz kérdések gyakorisága és az egyes idősávok/műszakok között nem találtak egyértelmű összefüggést.

Magukból a használati adatokból nem derült fény arra, miért csökken a szolgáltatás igénybevétele, ezért 2018 tavaszán egy kérdőíves felmérést végeztek a 2714 végzős hallgató körében a tájékoztatópult használatának vagy éppen nem használatának okairól. Mivel mindössze 74 válasz érkezett, statisztikai következtetések nem vonhatók le, ám a hallgatók visszajelzései több szempontból is rávilágítottak a probléma gyökerére. A kitöltők közül 55-en válaszolták azt, hogy nem használták a tájékoztatópultot a régi helyén; 44-en pedig azt, hogy nem használták a pultot az új helyén. Az okok a következők voltak: nem kaptak olyan feladatot, amely könyvtári források igénybevételét követelte volna; nem ismerték a szolgáltatást; nem kértek segítséget a könyvtárosoktól, mert maguktól is jól elboldogultak, és megtalálták a szükséges szakirodalmat. A „nem ismertem a szolgáltatást” válasz mind a régi, mind az új elhelyezésű tájékoztatópult esetében is a második leggyakoribb ok volt, azaz ez a tényező nem bizonyult döntőnek.

A tájékoztatópult „láthatatlanságán” célirányos promócióval (oktatóknak szóló tájékoztatók, közösségi média, használóképzés) és a figyelmet jobban a pultra irányító jelzésekkel változtattak. Ami a hallgatók által beadandó feladatokat illeti, érdemes lenne szorosabbra fűzni az oktatókkal való együttműködést, és a könyvtári forrásokra támaszkodó feladatok kiosztására ösztönözni őket. A mögött a válasz mögött, mely szerint a hallgatók maguktól is elboldogulnak a könyvtári források használatával, az információs műveltségi képzések egyre gyakoribbá válása is állhat, noha ezt az összefüggést még nem erősítették meg. A csökkenő tendencia oka továbbá a távoli elérésű, egyre felhasználóbarátabb felülettel rendelkező online források számának növekedése. (Az erre utaló megjegyzések is szerepeltek a hallgatói kérdőívben a szabad szöveges válaszok között.)

A csökkenő számú tájékoztatási feladatok elvégzéséhez bevált az ügyeleti rendszer, így a tájékoztató könyvtárosok el tudták látni az igény szerinti tájékoztató munkát, és ahelyett, hogy tehetetlenül várták volna a hallgatókat a tájékoztatópult magányában, irodájukban tudtak elmélyült munkát végezni – példa erre a hangsúlyváltásra a kutatási útmutatók készítése, a közösségi médiában végzett népszerűsítő tevékenység, a használóképzés és az arra való felkészülés, valamint az egyéni konzultációk biztosítása.

Noha számos alternatív lehetőség kínálkozik a használók információs igényeinek kielégítésére, kijelenthető, hogy a változásban lévő tájékoztatópult felett még nem járt el az idő.

(Bódog András)