Collection management. – New York, N.Y., 1977 -

44. (2019) 2-4., p. 296-303.

A bővített valóság (Extended Reality, XR) egy gyűjtőfogalom, amely a kiterjesztett valóság (Augmented Reality, AR), a virtuális valóság (Virtual Reality, VR) és a kevert valóság (Mixed Reality, MR) technológiai megoldásait foglalja magában. Az XR képviselte újszerű megoldások a gyűjteményszervezésben is megjelennek, amit megkönnyít a technológia gyors terjedése, illetve a költségek és a hardverkövetelmények csökkenése. A tanulmány az XR három könyvtári alkalmazását veszi górcső alá: a könyvtári gyűjtemény felfedezését (discovery) és a felhasználói élményt; a raktározást és a gyűjteményszervezést; végül a könyvtári gyűjtemény virtualizálását és a kiterjesztett hozzáférés biztosítását.

A bővített valóság révén lehetővé válik bármilyen fizikai felület vagy tér virtualizálása. A szerzők példájában a Kongresszusi Könyvtár egy XR-interfésszel felszerelt terme szerepel, ahol egy hallgató az általa jobban ismert egyetemi könyvtár virtuális környezetét, ismerős gyűjteményszervezési struktúráját (tizedes osztályozás szemben a Kongresszusi Könyvtár osztályozási rendszerével) szimulálva tudja böngészni a nemzeti könyvtár jóval nagyobb állományát, a kiválasztott dokumentumot pedig kikérheti a helyben működő automatizált raktározási rendszer segítségével. Ezen felül a discovery-felület a preferált osztályozás szerint mutat további, saját virtuális polcra félretehető releváns tartalmakat, mindezt a virtuális térben, olyan hatást érve el, mintha valódi polcok között járnánk. Mire a hallgató végez a virtuális böngészéssel és visszatér a valós térbe, a kívánt dokumentumok már elő vannak készítve előtte a szobában. A leírt elképzelés még távolinak tűnik, ám egyes elemeire akadnak már gyakorlati példák.

A gyűjteményszervezés és raktározás terén a bővített valóság felgyorsíthatja és automatizálhatja a folyamatokat, emberi erőforrást szabadítva fel egyéb feladatokra. 2011-ben akadt már példa VR-jelzetolvasó rendszerre a Miami Egyetem ShelvAR nevű alkalmazása révén, ám a fejlesztést fel kellett függeszteni, mert a működése ütközött az Amazon szabadalmával. A legtöbb automatikus jelzetolvasó megoldás a könyvek gerinceire ragasztott címkék/vonalkódok optikai azonosításán alapul, így nem feltétlenül ez a legcélravezetőbb eljárás, mivel minden egyes dokumentumot újra kell címkézni és hozzá kell rendelni az új rendszerhez (az RFID esetében is ez okozza a gondot), nem is említve a vékony dokumentumok problematikáját. A megoldást olyan technika jelenti, amely képes már létező metaadatok azonosítására. Az egyik ilyen az önvezető autóknál is alkalmazott LiDAR (lézerfénnyel működő radar), melynek használatával a jövőben háromdimenziós térképet lehetne készíteni a könyvtárak polcairól, a rajtuk elhelyezett állomány méretéről (a katalógusban rögzített méretadatok alapján), így a változások – könyvek ki- vagy visszavétele, félretétele – követhetők lennének egy automatizált rendszerrel, amely állandóan monitorozza a könyvtári tereket. A hálózatba kötött automata takarítógépek is jelezhetnék az esetlegesen megtalált dokumentumok helyzetét.

A dokumentumok digitális megőrzése és a virtuális térben történő szolgáltatása új médiumként is felfogható; a feldolgozáshoz olyan új adatmezőket kell létrehozni, mint például a dokumentum taktilis vagy vizuális reprezentációja. A szerzők felteszik a kérdést, hogy mi lenne, ha egy könyvtár A hobbit első, 1937-es kiadását szeretné az olvasók rendelkezésére bocsátani. Az XR-technológia lehetővé teszi – a papír öregedésének jellemzőit alapul véve –, hogy a gyűjteményben lévő újabb kiadást régiként jelenítsék meg mint virtuális szurrogátumot. Ez a megoldás a muzeális, védett dokumentumok használatában nyit igazán új távlatokat, hiszen az érdeklődők végre teljes egészében hozzáférhetnének a gyűjteményekhez anélkül, hogy a dokumentumok károsodnának; emellett már rég nem létező, de virtuálisan „újjáalkotható” objektumok bemutatására is lehetőség adódik.

A jövőben a könyvtárak a nyílt tudomány támogatása mellett mint az XR-tartalmak hitelesítői is szerepet játszhatnak, továbbá a technológia által létrehozott virtuális objektumok tartós megőrzését is biztosíthatják.

(Bódog András)