BuB : Forum Bibliothek und Information. – Bad Honnef, 2001-

72. (2020) 11., p. 624-627.

Az IFLA 2017-ben adta ki irányelveit (IFLA Guidelines for Library Services to People Experiencing Homelessness) a hajléktalanok könyvtári ellátásáról. Ez a dokumentum ajánlásokat és jó gyakorlatokat ad közre a világ minden tájáról. Az IFLA előírta szekciói számára, hogy az ENSZ Agenda 2030 című, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó programjának 17 célját érvényesítsék akcióterveikben. E célok némelyike a szegénységgel, az éhezéssel, a hozzáféréssel, az egyenlő bánásmóddal, a békés és befogadó társadalommal foglalkozik. Fontos alapelv, hogy „senkit nem hagyunk magára”, azaz minden lakossági csoport igényeire figyelni kell, köztük a hajléktalanokéira is.

A hajléktalanság komplex fogalom. Németországban azt tekintik hajléktalannak, „aki nem rendelkezik lakásbérleti szerződéssel vagy lakástulajdonnal”. Egy 2015-ben született ENSZ-tanulmány szerint a hajléktalanság világjelenség, amely egyre növekszik, és sok társadalmi csoportot érint. A hajléktalanok számos joga folyamatosan sérül, nemcsak a lakhatáshoz, hanem az egészséghez, a társadalmi részvételhez és az információhoz, az oktatáshoz és a kultúrához való hozzáférés területén is.

Az IFLA illetékes szekciója (Library Services to People with Special Needs, LSN) 2015-ben munkacsoportot alakított az irányelvek összeállítására a következő szempontok figyelembevételével: az emberi jogok és az egyenlő bánásmód alkalmazása, alapos tájékozódás a helyzetről, az előítéletek leépítése; a hajléktalanokat érő diszkrimináció és korlátozások megismerése; együttműködés az érintettekkel és érdekképviseleti szervezeteikkel; a jó gyakorlatok megismerése és terjesztése (ajánlások, ellenőrző listák, stratégiai tervek). 2016-ban felmérést végeztek, amelyre közel 50 intézmény reagált, és osztotta meg jó gyakorlatát.

Az irányelvek első pontja úgy hangzik, hogy a könyvtárat a hajléktalanok szempontjából kell szemügyre venni. Meg kell tehát vizsgálni, hogyan lehet megszüntetni körükben a „küszöbfélelmet”, milyen eszközökkel lehet népszerűsíteni a könyvtárat. A könyvtárosok számára célszerű rendszeres továbbképzéseket, beszélgetéseket szervezni az előítéletek megszüntetése érdekében és a konfliktushelyzetek megelőzésére, mégpedig mindig az érintettek és a hajléktalanokkal dolgozó szervezetek, intézmények bevonásával.

Az irányelvek a beküldött jó gyakorlatokon alapulnak. A Vancouveri Városi Könyvtár munkatársai például rendszeresen felkeresik a hajléktalanszállókat és -étkezőket, hogy az ott élők igényeiről tájékozódjanak. Másutt is rendszeresen együttműködnek az állami és civil szervezetekkel. A Newcasle-i Regionális Könyvtár (Ausztrália) évente egyszer hajléktalan-napot szervez a kapcsolatok fenntartása érdekében.

A hajléktalanok a könyvtárban pihenő- és tisztálkodóhelyet keresnek, szeretnék holmijukat egy időre biztonságos helyre letenni. A könyvtárban zavartalanul tartózkodhatnak, elvégezhetik egy-egy teendőjüket, kikapcsolódhatnak. Élethelyzetük dacára nekik is van igényük arra, hogy olvassanak, az interneten munkát vagy lakhatási lehetőséget keressenek, e-mailt írjanak, családtagjaikkal vagy barátaikkal kommunikáljanak.

Az irányelvek megalkotása során felmerült, hogy szigorú és részletes viselkedési előírásokra van-e szükség, vagy elegendőek az általános útmutatások. A szigorú előírások akadályozó tényezővé válhatnak, ilyen például, ha állandó bejelentett lakcímhez kötik a beiratkozást. Az előírásokat a lehető legrövidebben és általánosan kell megfogalmazni, inkább pozitív, mint negatív hangnemben. (Nem azt kell írni, hogy a könyvtárban tilos aludni, hanem azt, hogy szabad aludni, mindaddig, amíg az másokat nem zavar.)

Ami a szolgáltatásokat illeti, a Zágrábi Városi Könyvtár számítógép-használati és információkereső kurzusokat szervez hajléktalanoknak, ezzel segít nekik újra integrálódni a könyvtáron kívüli társadalmi és kulturális életbe is. A New York-i Jamaika városrész Queens Könyvtára szükségszállókon szervez felolvasásokat és könyvklubokat, ahol könyveket is kölcsönöznek. A New York Public Library címjegyzékkel támogatja a hajléktalanokat, hogy kapcsolatba lépjenek különböző segítő szervezetekkel. Sok könyvtár szervez programokat hajléktalan családok, gyerekek, egyedülállók, menekültek számára. (Ezzel a kérdéskörrel külön fejezet foglalkozik az irányelvekben.) A kínálatot érdemes rendszeresen értékelni és a pozitív eredményekről a fenntartókat, finanszírozókat értesíteni.

A hajléktalanokat segítő tevékenység során igen fontos az együttműködés a szociális és érdekképviseleti szervezetekkel. A könyvtárnak nem kell magára vállalnia olyan feladatokat, amelyeknek már megvan a felelőse és dolgoznak jól képzett szakemberei a társadalom egyéb szféráiban. A könyvtár egy nagyobb segítő hálózat része, amelyben különböző kompetenciák egyesülnek, hogy javítsák a hajléktalanok helyzetét, megkönnyítsék az információhoz, kultúrához és képzéshez való hozzáférésüket.

(Hegyközi Ilona)