College & research libraries news. – Chicago (Ill.), 1967-

81. (2020) 7., p. 337-340, 349.

Az Ohio Állami Egyetemnek (Cleveland, Ohio) több mint 60 ezer hallgatója van, ezért a könyvtárosok nem tudnak az egyetemen oktatott összes olyan kurzushoz közvetlen könyvtári oktatást vagy tanácsadást kapcsolni, ahol szükség lenne rá. Bár a kreditértékű információs műveltségi kurzusokra sokan iratkoznak be, azok összességében csak a hallgatók kisebb részét érik el, ezért új megközelítéseken kezdtek gondolkodni.

Többen amellett érvelnek, hogy a könyvtárosok akkor tudják a legjobban biztosítani a hallgatók információs műveltségének fejlesztését, ha nem a hallgatók, hanem az oktatók oktatására összpontosítanak. Bár úgy tűnik, hogy a legtöbb könyvtáros nem áll készen arra, hogy felhagyjon a hallgatók közvetlen képzésével, számos példa van az oktatókra szabott online információs műveltségi műhelymunkára és kurzusokra. Ennek megfelelően az Ohio Állami Egyetem könyvtárosai az Egyetemi Oktatási és Tanulási Intézet (University Institute for Teaching and Learning) szervezésében egy online, a résztvevők tempójához igazodó, hat modulból álló, 12 órás információs műveltségi továbbképző kurzust dolgoztak ki, amely abban hivatott segíteni az oktatókat, hogy az információs műveltséget beépítsék a tanítási gyakorlatukba. Mindegyik modul egy-egy forgatókönyvvel kezdődik: az első például egy olyan kihívást ír le, amely abból ered, hogy a hallgatót, aki megpróbált megfelelő információforrásokat találni, csalódás éri, mivel oktatója azt mondta neki, hogy a források nem tudományos jellegűek. A reakcióikat a résztvevők egy vitafórumon teszik közzé. Minden modul kérdésekkel zárul, amelyek arra ösztönzik az oktatókat, hogy gondolkodjanak el a tanultak saját tanítási gyakorlatukban történő alkalmazásán.

Az első modul az információs környezetet járja körül; a második és a harmadik az ACRL Információs műveltségi keretrendszerét mutatja be. A negyedik modul a visszafelé történő tervezés (backward design) módszere alapján, azaz az információs műveltség kimeneti követelményei felől közelíti meg az oktatás folyamatát. Mindez kiegészül a Decoding the Disciplines [A diszciplínák dekódolása] elnevezésű modellel: a résztvevők egy sor olyan kérdésre válaszolnak, amelyek célja, hogy segítsenek nekik saját tacit (hallgatólagos) tudományterületi tudásuk azonosításában. Az ötödik modulban információs műveltséggel kapcsolatos feladatokat tekintenek át, illetve megismerkednek a Transparency in Learning and Teaching [Transzparencia a tanulásban és a tanításban] keretrendszerrel. Az utolsó modulban pedig véglegesítik saját „információs műveltségi akciótervüket”, amelynek lépéseit beépíthetik majd az általuk oktatott kurzusba.

(Koltay Tibor)