Bibliotheksforum Bayern. – Regensburg, 1973-

15. (2021) 4., p. 24-27.

A müncheni közkönyvtári módszertani központ vezetője szerint 2020 a könyvtárak rendkívüli éve volt: rugalmasan kellett reagálni, betartani az előírásokat, egyeztetni a fenntartóval és a hivatalokkal. Az sem volt mindig egyértelmű, miként kell egy szabályt végrehajtani. Világos volt, hogy ebben a helyzetben nem lehet mindent azonnal, mindenki megelégedésére tisztázni, és hogy egyedi megoldásokra van szükség. Bár ki lehetett nyitni a könyvtárakat, ezt nem tudta mindegyik megtenni. A gyakorlatban egymást váltották a nyitva- és a zárvatartási időszakok, „Click & Collect” átvételi megoldásokkal és házhoz szállítással. A könyvtárosok is kihasználták a bezárást: amit 2020 elején még halogattak, a rendkívüli helyzet miatt elvégezték (az állománygondozást, a digitális kínálat növelését, a technika fejlesztését, az online értekezletek bevezetését). A könyvtárat a bezárás alatt azok a családok hiányolták, melyeknek meg kellett birkózniuk az otthoni tanulás kihívásával, illetve azok a diákok, akiknek jót tett volna egy kicsit több kapcsolat. Azt pedig a könyvtárosok tudják a legjobban, mit jelent egy bezárt „könyvtári találkozóhely” az idősek, egyedülállók, menekültek és a hátrányos helyzetű családok számára.

A 2020. évi statisztikai adatokat nem lehet összehasonlítani az előző évek adataival. A teljes bezárás legalább 12 hétig tartott; a könyvtárak 139 500 órával (−27%-kal) rövidebb ideig voltak nyitva, mint 2019-ben. Az adatok közreadásának mégis van értelme, hiszen megmutatják – a rendezvényszámok és a hagyományos dokumentumok kölcsönzésének a visszaesése mellett – azt a teljesítményt, amelyre a könyvtárosok „mégiscsak” képesek voltak. A hagyományos dokumentumok kölcsönzése 13,8%-kal csökkent. (Egyes könyvtárak esetében ebben benne vannak a bezárás alatt automatikusan hosszabbított dokumentumok is, ezek nélkül a visszaesés −20,1% lenne.) Az e-könyvek kölcsönzése 20%-kal nőtt, a streamingszolgáltatás pedig 32%-kal. A világjárvány leginkább a rendezvényekre hatott, ezek száma a kétharmadára (67,9%) esett vissza, míg a látogatóké 57,6%-ra. A könyvtárak találékonyak voltak. A módszertani központ felmérésében – 700 könyvtárból 340 küldte vissza a kérdőívet – a válaszadók 93,5%-a jelezte, hogy megszervezték a biztonságos („Click & Collect”) kölcsönzést vagy a házhoz szállítást. Több mint 70%-uk azt mondta, hogy nőtt a digitális használat. A kínálat digitalizálása révén a könyvtárak közel 55%-ában nőtt az új felhasználók száma. Több mint 80%-uk azt mondta, hogy a járvány idején új digitális kínálattal jelentkezett. (Ez magában foglalja például az e-média kölcsönzését vagy az online rendezvényeket; egyesek YouTube-csatornát is indítottak.) Több mint 35%-uk tervezi tovább bővíteni digitális kínálatát. Beszédesek azok az okok, amelyek miatt egyes könyvtárak nem vállalkoznak erre (alacsony költségvetés, a helyi hatóság támogatásának a hiánya). A digitalizáció felé tartó könyvtárak előnyben voltak: az ő használóik profitálhattak az online kínálatból, legyen szó e-dokumentumok kölcsönzéséről, felolvasások vagy rendezvények közvetítéséről – sokan digitális könyvtárvezetést, szerzői felolvasást vagy gyerekeknek szóló meseórákat tartottak. Azok a könyvtárak, amelyek már megszervezték az önkiszolgáló kölcsönzést, ezt a zárlat után is folytatni tudják. Több könyvtár is hasznát látta a Vor Ort für Alle és a WissensWandel nevű szövetségi projekteknek, melyek még tartanak, így még nem értékelhetők. (A prioritások között szerepelt az RFID-s önkiszolgálás, a könyvtári környezet minőségének javítása, továbbá e-dokumentumok, új adatbázisok és streamingszolgáltatások biztosítása.)

A módszertani központ is reagált a járvány okozta válságra. A honlap volt a legfőbb eszközük, amellyel azonnal tájékoztatni tudták a könyvtárakat az új döntésekről, szabályokról és egy-egy jó gyakorlatról; a továbbképzéseket az online térbe helyezték át, de virtuális könyvnapokat is rendeztek. Ha ez pótmegoldásnak is tűnt, a későbbiekben értékelni kell, mit érdemes megtartani az újításokból.

2021 is rendkívüli évnek számít. Vannak már rendezvények, de egyelőre érvényesek a higiéniai szabályok és egyes korlátozások is. (Ami megmarad, az a digitális kínálat növekedése és a megszerzett tapasztalatok.) Számos könyvtár élt a szövetségi támogatás lehetőségével (a minőség, a technológia, az infrastruktúra stb. fejlesztésére), de rendelkezésre állnak tartományi források is. Sok kisebb település új könyvtár létesítését tervezi – a nem kereskedelmi célú kulturális tér és a vonzó kínálat társadalmi jelentősége a támogatók számára is meggyőző.

(Murányi Lajos)