A Google új, SGE (Search Generated Experience) fejlesztésének lényege, hogy a kereső a mesterséges intelligencia segítségével saját maga adja meg a válaszokat a felhasználók által feltett kérdésekre - ezzel szükségtelenné téve, hogy előbbiek ezekért átkattintsanak a kereső által megtalált weboldalakra.

A jövőben tehát a weben csak olyan tartalmak és szolgáltatások fognak szaporodni, melyekre vagy nem lehet rákeresni, vagy a felhasználók részéről a cél már nem az információszerzés, hanem valami más. ... A híroldalak szintén drámai forgalomcsökkenésre számíthatnak majd, hiszen a korábbi eseményekre vonatkozó információk miatt a felhasználók nem fogják felkeresni őket, mert azokról a Google MI-je szintén be tud majd számolni - de nekik megvan az az előnyük, hogy új hírek miatt még mindig érdemes lesz felkeresni őket, mert azokra lényegükből adódóan nem lehet rákeresni. (Ugyanakkor itt is vannak törekvések a tartalmaik lenyúlására és kiiktatásukra a webezők prezentálás folyamatából, pl. az X-en, ahol MI-vel összegzett hírösszefoglalók jelennek meg, amelyek megint csak szükségtelenné teszik az eredeti források felkeresését az olvasók számára).
Mindezek miatt arra is lehet számítani, hogy egyes nagy oldalak egyszer végleg elzárják a keresők elől tartalmaikat, és nem engedik meg majd azok indexelését.

A Google egyelőre még lehetőséget ad a gyakorlottabb és tudatosabb webezők számára, hogy kvázi az MI-t kikerülve kifejezetten a weben kutassanak a tartalmak után. A cég keresőjében egy új "Web" fület vezet be a "Képek", "Videók", stb. fülek mellé, ahol az MI-s válasz nélkül - illetve egy rakás, pl. webshopokra mutató link nélkül - célzottan, csakis a weboldalak között kereshetnek majd továbbra is az emberek. A legtöbb webezőt ez nem fogja érdekelni, sőt alapértelmezésben úgyis megkapják az MI-s a válaszokat, ezzel értelmetlenné válik a további keresés. Ez a tény várhatóan kis hatással lesz a fent leírtakra - és valószínűleg csak akkor fogják a felhasználók az új fület használni, ha az MI-s válaszból azonnal látják, hogy helytelen, hibás a találat - ami egyelőre még gyakran előfordul, de kevesen képesek ennek felismerésére), és így arra lesznek kényszerítve, hogy maguk, kvázi kézzel keressék meg a válaszokat.

Jelentősen nőtt az audiovizuális dokumentumok használata az egyetemi könyvtárakban az elmúlt három évben. A 220 amerikai és kanadai könyvtár körében végzett felmérésben 57%-uk számolt be növekedésről, pl. audio felvételek, filmek használatában, és mindössze 15%-uk szerint csökkent a használat.

A diákok 13%-a kifejezetten az audiovizuális dokumentumokat preferálja a nyomtatott anyagokat előnyben részesítők 18%-ával szemben. A többi esetben a könyvtárosok nem érzik, hogy lenne preferált megoldás.
Az esetek 55%-ában néha szokták ezeket a dokumentumokat keresni, és 10%-ában ilyen anyagokat gyakran kérnek a könyvtárosoktól.

Az aktívabb keresés valószínűleg tantárgy- és tanárfüggő is: pl. elengedhetetlen a Shakespeare-anyagok megnézése angol szakon, pszichológiából pedig vizsgálati anyagok megtekintése videón, sőt segíthet a tanulási, olvasási nehézségek kezelésében.

A használatot nehezítik a hiányos feliratkozás és metaadat problémák, a rossz videóminőség, sőt licencelési problémák is akadnak: nem mindig tudnak az intézmények vetíthető, kölcsönözhető anyagokat venni, főleg a kortárs művekből.
A legnagyobb gondot a magas költségek (29%) jelentik, de lejátszó eszközök hiánya (12%), a kereshetőség problémája (11%) is előfordulnak. Utóbbi esetben megoldást jelenthet, ha a könyvtárosok támogatják az oktatókat abban, hogyan lehet hivatkozni ezekre az anyagokra a tanulás menedzsment (LMS) rendszerekben, vagy ellátják őket forrásajánlókkal. (ref.: Habók Lilla)

Ami az elmúlt 14 évben az oktatásban történt, abból már sejteni lehetett, hogy az iskolai könyvtárak nincsenek nagyon jól eleresztve. Hallani olyan rémtörténetet is, hogy van, ahol a könyvtárat már egyszerűen csak lomtárnak használják. Pedig igény még mindig lenne az iskolai könyvtárra, ahogy azt Adrienntől, a PSZ újonnan alakult könyvtárosok és könyvtárostanárok tagozatának egyik tagjától megtudtuk. Ám abban az országban, ahol a népbutítás rendszerszinten zajlik, nem cél, hogy információs központként működő, jól felszerelt iskolai könyvtárak működjenek. Az iskolai könyvtárak az intézmény életének központi, a jövő szempontjából fontos, nélkülözhetetlen részei. A hátrányos helyzetű térségekben ezek nyújthatnának lehetőséget a hátrányok kompenzálására. Itt kaphatnának lehetőséget a diákok a könyvek, az olvasás megszeretésére, az információszerzés megtanulásához.

Minderről a neve elhallgatását kérő Adriennel, egy vidéki város általános iskolájának könyvtárosával beszélgettünk. Mint mondta, országos szinten kezdeményezték, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének keretein belül alakuljon tagozat, amely képviseli a könyvtárosok és a könyvtárostanárok érdekeit. A tagozatot május 16-án hozták létre. Persze az iskolai könyvtárosok országszerte sokkal többen lehetnek, mint egyelőre a tagozat tagjai, csak a státusztörvény miatt sokan még attól is félnek, hogy belépjenek a szakszervezetbe. Adrienn azonban bízik benne, hogy "meggyőző erővel" majd többeket is rá tudnak venni a csatlakozásra. A szakszervezeti tagozattól egyébként érdekképviseletet várnak, és egy olyan közösséget, ahol egymást és a szakmát is segíthetik.

Országszerte megfigyelhető, hogy egyre több iskolában csökken a könyvtárak szerepe az iskolai életben. A könyvtárostanárokra inkább szakos kollégaként, mint a könyvtárat szakszerűen működtető pedagógusként van szükség. Az is probléma, hogy a kortárs gyermekirodalom, de gyakran még a kötelező irodalom is hiányzik a könyvtárból. A magyarázat pedig igencsak lélekölő: nincs rá keret. A státusztörvény bevezetésével elég visszás helyzet alakult ki a könyvtárostanárok és a nevelést-oktatást segítő besorolású (NOKS-ok) iskolai könyvtárosok között.

Afroamerikai fiatalok nyilatkoznak annak a hírnek kapcsán, hogy csökken New York Közkönyvtárának költségvetése. Az X-en (korábban: Twitter) is közzétett videóban sorra állnak ki a könyvtár szolgáltatásainak erényei mellett és a finanszírozás meglévő szintjének megtartását szorgalmazzák. A fiatalok jelzik: ide "menekülhetnek", itt tanulhatnak, internetet találnak, közösségben lehetnek.

A könyvtár honlapján emellett levélűrlap link is található, melyen a városi döntéshozóknak lehet levelet írni, ugyanebben a témában. Hasonló módon biztatja használóit a szintén New York-i Brooklyn Public Library link is. (ref.: MG)

(Egy éve írtuk...) A KIT Klubban folyó megbeszélések visszatérő témája a hazai könyvtári innováció minősége.
Ezek alapján lassan megfogalmazódnak az innovációs környezet jellemzői:

1. Hierarchikus szervezeti kultúra: ebben az innováció felforgató jellege veszélyezteti a megszokott állapotokat, szabályokat és emberi viszonyokat; lehetséges féltékenység az alkalmazottra.
2. Tanult tehetetlenség: továbbra is tartja magát az "azért nem lehet megcsinálni..." könyvtárosi attitűd a "How might we" azaz a "hogyan tudnánk..." gyakorlat helyett.
3. Mindennapi stresszes rutin fenntartása: a régóta meglévő, nem professzionális rendszerek toldozása-foldozása leköti az energiákat.
4. Szakmai belterjesség: kevés az "idegen" impulzus (ld. kevés nem könyvtáros végzettségű könyvtári munkavállaló, vagy vándorgyűlés (szak)területi elvű szekciók az interdiszciplinárisak helyett), amely újragondolásra késztetné a meglévő rendszereket, folyamatokat.
5. Jövő- és innovációhiányos szakmai képzések és továbbképzések: az innovációt szorgalmazó továbbképzések is döntően a hagyományos szakmai megoldások újratermelésével foglalkoznak, pl. a minőségirányítás hazai könyvtári gyakorlata.

Nagyobb innovációk akkor történtek a szakmában, amikor
- külső okok miatt meggyengült a szabályozás pl. MEK, Matarka
- amikor több, független fiatal áramlik a szakmába: könyvtár 2.0-s "mozgalom, 10-12 éve, mely óta a szakember-utánpótlás brutálisan csökkent.
(Folytatás a lehetséges megoldásokkal: link ) (összeáll.: MG)

Két könyvtáros felfedezte, hogy Västeros város (Svédország) hét nyilvános könyvtárának egyikében sem voltak egyévesnél fiatalabb gyermekeknek szóló tevékenységek, noha a kutatások szerint fontos, hogy minél korábban foglalkozzanak a nyelvi fejlődéssel. A kisgyermekek szókincse a nulláról építkezik, aminek kumulatív hatása van: minél több szót ismernek, annál könnyebben tanulnak meg új szavakat. Ezért jó, ha náluk korán beavatkoznak. Projektjük, a Baby babble (Bababeszéd) akciókutatáson alapult, azaz a gyakorlatra összpontosított. (Az ismertetett cikk az akciókutatás kapcsán az elmélet és a gyakorlat összekapcsolását, a kutatás ciklikus folyamatát, lépéseit is részletezi, könyveket ajánl. A KIT a projekt célját, főbb kihívásait és működését emeli ki. A Szerk.) A projekt célja:
1. Nyelvfejlesztési modell és módszer kidolgozása a legfiatalabb gyermekek és (a hozzájuk tartozó) felnőttek számára;
2. Mindezt a rendes (könyvtári) működés során, a meglévő költségvetésből(!) és a meglévő emberi erőforrásokkal lehessen megvalósítani.

A projekt megkezdése előtt a kihívásokat azonosították a könyvtárosok:
- Nem voltak mélyebb ismereteik a kisgyermekek nyelvi fejlődéséről. (Ezt képzéssel, önképzéssel pótolták - a cikkben könyvajánlások is vannak a kicsik nyelvfejlődéséről. A Szerk.)
- Nem érezték, hogy a célcsoportba tartozó felnőttek közül olyan sokan látogatják a könyvtáraikat. Célcsoportot a város társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos kerületeiből választották. A résztvevők közül többen még nem jártak könyvtárban és többen bizonytalanok voltak a hangos felolvasás értékében is. A találkozókat nem a könyvtárban, hanem az ún. nyitott óvodákban tartják, mert a kisgyermekes szülőknek ezek alkalmasabbak voltak. A Bababeszéd mindhárom kiválasztott helyszínen teltházas lett.
- Egy regionális projektből, a Kié a nyelv? címűből kértek és kaptak pénzt ajándékkönyvekre és kellékekre. Ajándékaik közül a legelső a Muuu, mondja a tehén ( link .) című könyv volt, mert a kisgyermekek nyelvtanulásának fontos része az ismétlés és a hangutánzó szavak. Mivel a kisgyermekek még nem látnak élesen, ezért világos, kontrasztos színekkel rendelkező képekre van szükségük. 9 hónapos korig a fekete-fehér és a piros, narancssárga és sárga színeket kedvelik. Olyan könyveket választottak, amelyeket szépen, ritmikusan lehet hangosan felolvasni. Bemutatták és elmagyarázták, hogy miért éppen ezek a legalkalmasabbak. (Folytatjuk!) (Ref.: Szabó Eszter)

Május végéig várják a gyerekek verseit, novelláit a Galántai Könyvtár ifjúsági- és gyermekrészlegén. A beküldött pályaművek a Nagyító alatt című kiadványban jelennek meg.
A Galántai Könyvtár felhívást tett közzé a 6-14 éves gyerekek számára, melyben május 31-ig várják azok jelentkezését, akik szívesen látnák saját versüket, novellájukat vagy egyéb írásukat a Nagyító alatt című kiadványban. Biró Angelikától, a Galántai Könyvtár ifjúsági- és gyermekrészlegének munkatársától megtudtuk, hogy az intézmény félévente megjelenő Nagyító Alatt c. két nyelvű irodalmi lapjában a gyerekek írásai jelennek meg. Először szlovák nyelven jelent meg 2004-ben, majd a 2008-tól 2013-ig tartó szünet után két nyelven kezdték kiadni.

"Fő célkitűzésünk a fiatalok képzelőerejének, alkotásvágyának, beszédkészségének fejlesztése, valamint az irodalom szeretetének átadása. Bármilyen műfajt és témát szívesen látunk, semmiféle megkötés nincs a felhívásban. Május végéig várjuk az írásokat, majd a könyvtár alkalmazottaiból összeállított szerkesztőbizottság szeptemberben válogatja ki a megjelenő munkákat. Az előző két alkalommal az írások mellett a gyerekek rajzai is bekerültek a kiadványba, így most is várjuk az illusztrációkat".

Közös ötletelésre hívják a középiskolás diákokat május 23-ra, azaz most csütörtök 9 órára, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára harmadik emeletének egy részére, ahova közösségi teret szeretnének kialakítani.

A könyvtár felhívása így szól a diákokhoz: - Szeretnénk Titeket bevonni a tervezés folyamatába, hogy olyan helyet tudjunk biztosítani számotokra majd, ahol otthon érzitek magatokat, ahol tudtok tanulni, beülni iskola után egy társasozásra vagy szeretnétek a sulis projektfeladaton dolgozni iskolaidő után. Összességében szeretnénk megtudni az igényeiteket. Napközben kis pogácsával, kávéval várunk majd Benneteket.

A coworking office, más néven közösségi iroda olyan hely, ahova bárki bejöhet dolgozni, tanulni, foglalkozásától vagy tevékenységi formájától függetlenül. Lazább, mint egy hagyományos iroda, de komolyabb, mint egy kávézó.

A budapesti Deák tértől és az Operától egyaránt 5 percre fekvő, 2012-ben nyílt KAPTÁR közösségi iroda a szabad és vállalkozó szellemű emberek coworking helye. Az irodakomplexum szolgáltatásaiból az alábbiakat emeli ki: alkalmi és rendszeres iroda használati csomagok (akár saját asztallal), közösségi tagság, tárgyalóbérlés, workshop helyszín (cateringgel), privát iroda, és székhelyszolgáltatás. (A képgalériát ld.: link ; fotók: KAPTÁR, MG)

A közösségi életről - pl. élménybeszámoló, szakmai előadás, strandlabda, bubble ball, digitális nomád találkozók, hetente közösségi ebéd - a holnapon elérhető blog és a galéria számol be.

2016-ban a KAPTÁR-t a világ 10 legjobb közösségi irodái között tartották számon link .

Néhány hasznos tartalom a KAPTÁR-blogból:
- Minden, amit tudnod kell a székhelyszolgáltatásról link
- Munka közben felfedezni a világot? [a digitális nomád...] link
- KAPTÁR: The Office paródia videó sorozat link .

A múlt heti kérdésünkre kapott tájékoztató jellegű válaszok megoszlása:
8 - Általában felhasználhatók
10 - Esetenként felhasználhatók
5 - Minden további nélkül felhasználhatók
2 - Nem használhatók fel.
Ha a mostaniakat összevetjük a 10 évvel ezelőtti hasonló kérdésre kapottakkal, akkor a következő diagramot kapjuk: link . Ez alapján úgy tűnik, a válaszadók gondolkodása 10 év alatt némileg nyitottabbá vált az üzleti élet megoldásaival szemben. (MG)

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) célja, hogy a lehető legtöbb corvina legyen elérhető a könyvtári tartalomszolgáltatásukban, ezért folyamatosan szerzik be, és teszik elérhetővé a kódexek hiányzó digitális másolatait.

Az OSZK a magyar írott kulturális örökség őrzője, ezzel kiemelt feladatai közt tudja a kulturális emlékezet ébren tartását, a magyar identitáshoz kapcsolódó egyedi és felbecsülhetetlen értékek megőrzését, kutatását, és igyekszik azt minél szélesebb körben a nyilvánosság elé tárni.
A nemzeti könyvtár emiatt kiemelt figyelmet fordít Hunyadi Mátyás magyar király (1458-1490) szellemi örökségére, a Corvina könyvtár kódexeire, és fontos feladatának tekinti a nagy hírű reneszánsz uralkodói gyűjtemény emlékezetének ápolását.
Az uralkodói könyvtárat, amely a legkorábbi volt a maga nemében, 2006-ban az UNESCO a Memory of the World részének nyilvánította.

"A Corvina könyvtár kódexei olyan tanúi és tanúságtételei a magyar kultúrának, amelyek ugyanúgy rezonálnak hazai, mint nemzetközi kontextusban. Ez a töredékeiben is fontos gyűjtemény nem csupán a magyar, hanem a nemzetközi humanizmus- és reneszánszkutatás egyik állandó, jelentős forráscsoportja, valamint Magyarország egyik kulturális jelölője a világban, ezért nagyfokú szakmaisággal és korunk elvárásaihoz mérten kell ápolnunk" - emelte ki Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója azon az eseményen, amelyen bemutatták a Bibliotheca Corvina Virtualis oldal újabb bővülését.

A főigazgató aláhúzta, másfél évszázados elképzelés az, hogy a szétszóródott corvinákat valamilyen formában sikerüljön újra összegyűjteni. Közel húsz évvel ezelőtt indult meg a fennmaradt és a világ könyvtáraiban szétszórva őrzött kódexek szisztematikus, részletes újrafeldolgozása, amely folyamat azóta már rendkívül sok új eredményt hozott.

Szerinted lehetséges lenne-e, ha mondjuk a vándorgyűlés előadásai - vagy legalább néhány közülük - megjelennének nem(csak) a szakmai sajtóban, hanem az országos nem szakmai ismeretterjesztő orgánumokban? Esélyes, hogy ilyen esetben az előadó felkészültsége és témája egyaránt kiemelkedő lenne. Élményt és elgondolkodási lehetőséget kínálna nem csak a szakmai berkekben (amelybe jellemzően bezárva érezzük magunkat), hanem azon kívül is. Ilyen akciók nyilván a könyvtári márkát is erősítenék a könyvtárak falain kívül is - és nem(csak) a közszolgálatinak nevezett orgánumokban, hanem ahol a tartalom minősége számít.

Voltak projektjeim, amelyekben ugyanazt a témát írtam meg szakmai illetve nem szakmai lapokban, hol engedéllyel azonos tartalommal link , hol azonos tartalommal,de különböző célcsoportoknak tálalva - sikerrel.

Lássunk egy példát arra, hogyan jelenhet meg egy szakmai konferencia anyaga egy országos, nem szakmai ismeretterjesztő hírportálon: Mennyire lehet az ember saját sorsának kovácsa? Szerző és előadó: Kende Ágnes
link . (MG).

Új szolgáltatás bevezetése kapcsán kéri ki az olvasók véleményét a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár. Mint az intézmény felhívásában olvasható, a könyvtárhasználókat arról kérdezik felmérésükben, mi a véleményük a könyvkölcsönző automata bevezetéséről. A kérdőív kitöltése anonim, és mindössze pár percet vesz igénybe. A kérdőívet ezen az oldalon lehet elérni. Hasonló kölcsönzőautomatát adtak át korábban többek között Budapesten, Győrben, Kaposváron és Debrecenben is.

Egyre több könyvet vesznek Európában és uniószerte nő a rendszeresen olvasók száma annak ellenére, hogy Dél- és Kelet-Európában kevesebb a közkönyvtár, Északon- és Nyugaton pedig magasabbak a könyvárak. "Nem hiszem, hogy bárkit is olvasásra kellene kényszeríteni, de én egészen kis kortól a könyvek fogyasztására nevelném a gyerekeket" - mondja a spanyol Mario.
Európa szerte általános az a vélekedés, hogy az oktatási rendszer feladata az olvasás népszerűségének megőrzése. Európa egyes részein ezt a feladatot más közintézmények, például a könyvtárak vállalják magukra. Csehországban például a köz- és a magánintézmények is kulcsszerepet játszanak a "könyvmoly-nevelésben". Egyrészt a könyvtárosok, a költségvetési keretből támogatott köz- és városi könyvtárak szövetsége ezen dolgozik, másrészt, olyan alapítványok is beszállnak a munkába, mint az Olvasás Segít Alapítvány. Ezek a civil szervezetek állami finanszírozásra, magántámogatásra és mikroadományokra is számíthatnak.

Számos rendezvény segíti és ösztönzi a fiatalokat az olvasásra: várják a csatlakozókat a Gyermekkönyvnapon, az Éjszaka Andersennel rendezvényen, nekik szól a Március - a könyvek hónapja című eseménysorozat is. Szintén a fiatal és gyerekkorú olvasókat szólítja meg az Olvasócsoportok nagy októbere. Csehországban 12 ezer közkönyvtár működik, vagyis egy-egy könyvtári állományon ezer cseh állampolgár osztozik. Az olasz kormány az elmúlt tíz évben számos kezdeményezést indított az olvasás népszerűsítésére és a kiadói ágazat támogatására. Ezek közé tartozik az Il Maggio dei Libri (A könyvek májusa) és az Io Leggo Perché... (Azért olvasok, mert...) rendezvénysorozat. Bevonják a munkába az iskolákat, a könyvtárakat és a kulturális egyesületeket is.

Görögországban nincs annyi elérhető közkönyvtár, mint ahányra igény lenne. A Gutenberg történelmi kiadó vezetője, Kosztasz Dardanosz Athénban él és dolgozik. "Görögország számos próbálkozás ellenére sem rendelkezik olyan szervezett könyvtári hálózattal, amely lehetővé tenné, hogy minden gyermek már kiskorától kezdve közel kerüljön a könyvekhez" - panaszolja. A könyvtári hálózat hiánya miatt a görög gyerekek esélyegyenlőtlenséggel küzdenek, sokuknak esélye sincs alapműveltségre szert tenni, amikor könyvvásárlásra nincs pénz. Ez pedig - hangsúlyozza Kosztasz Dardanosz - nem pusztán azt jelenti, hogy hiányos lesz a műveltségük, de azt is, hogy alultájékozott, nem kellően képzett emberekként hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon.

Kit érdekel a látogató? - Látogatókutatások múzeumokban és kiállítóterekben címmel szimpóziumot szervez a MOME Elméleti Intézetének Nonformális és Informális Tanulás Stúdiója és a Doktori Iskola, május 29-én, az egyetemen. A téma a múzeumi tanulás, és annak mérése, a látogatók helybeni viselkedésének és a múzeumlátogatás rövidebb-hosszabb távú hatásainak kutatása.
A látogatókutatás eddig kevés figyelmet kapott, noha mind a múzeumi, mind a tervezői szcéna számára sok tanulsággal szolgál. További részletek az online is letölthető link rövid és részletes programokban. A részvétel ingyenes, de a limitált férőhelyek miatt előzetes online regisztrációhoz link kötött. MOME Nonformális és Informális Tanulás Stúdiója

Gyakorlatias és a mindennapokban könnyen alkalmazható tanácsokat gyűjtött össze az Experience UK. Az ajánlások kimondottan múzeumok, galériák és más hasonló kulturális intézmények számára készültek, az inklúzió és hozzáférhetőség jegyében. A segédanyag az egyenlő esélyű hozzáférés három nagy témája köré épül, ezek
- a fizikai akadálymentesség
- az infokommunikációs akadálymentesség és
- a különböző közönségek, közösségek bevonzása.
A javaslatok ITT link olvashatók.

Bár ma már mindenkinek van kamera az okostelefonján, és léteznek különböző bőrgyógyászati applikációk is, ezek még nem alkalmasak a pontos öndiagnózisra. Hiába fotózza le valaki az anyajegyét, és küldi el, hogy a mesterséges intelligencia véleményezze, önmagában a felvétel minősége komoly gátja lehet a pontos diagnózisnak, hiszen a kép nem dermatoszkóppal készült. "Ezek a rendszerek egyelőre inkább arra jók, hogy felhívják a figyelmet a szűrésekre, hogy az emberek elkezdjenek magukkal foglalkozni. Fontos előszűrést tudnak végezni, de a végső szónak, hogy mi a diagnózis, és milyen kezelést igényel az adott elváltozás, az orvosi rendelőben kell elhangzania" - összegzi a professzor.

Bőrgyógyászati vizsgálat otthonról - kifejezetten ezt ígéri a magyar fejlesztésű AIPDerm. A rendszert az AIP Medical Holding fejlesztette a Semmelweis Egyetem szakorvosainak bevonásával. A platformon mesterséges intelligencia (MI) támogatja a házi előszűrést. A mobiltelefonos fotók és a páciens üzenete alapján az MI pillanatok alatt átfésüli a mintegy kétmillió fényképből álló adattárat. A fejlesztő AIP Labs szerint a gép által ismert több száz betegség lefedi a bőrbajok több mint 95 százalékát. A néhány ezer forint ellenében használható rendszer a beérkezett adatok alapján választja ki azt a három vagy öt betegséget, amelyet a legvalószínűbbnek tart.

Kevésbé komplex rendszerként működik a Google Lens, a vállalat képfelismerő technológiáját több célra is hasznosító ingyenes alkalmazás. A szoftverben elérhető lehetőségek tárháza tavaly bővült a bőrelváltozások azonosításának segítésével, amely azonban tapasztalataink szerint a magyarországi felhasználók számára még mindig nem elérhető. Amikor majd az lesz, akkor is érdemes lesz figyelembe venni a Holló Péter professzor által is hangsúlyozott szempontot, melyre a Google is felhívja felhasználói figyelmét: az app "tájékoztató jellegű" információt ad, nem pedig diagnózist.

A kampányhangulat fokozódásával nem csak a politikai pártok által közzétett direkt választási propaganda szaporodik. Az érzékeny témákban sajtómegjelenéseknek vagy magánemberektől származó posztoknak álcázva nagy tömegeket képesek elérni azok, akik arra építik stratégiájukat, hogy nem mindenkinek tűnik fel, mi az álhír és a valódi tartalom. Gyakran kifejezett cél a politikai tömbök esetében a rivális pártok, illetve ideológiájuk hiteltelenítése, sőt, célzott ügyekben lejáratás vagy személyiségek lerombolása dezinformációval. A Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni fegyveres merénylet a legfrissebb olyan téma, ami nagy tömegeket érdekel, és ami alkalmas a fenti célok elérésére. Az álhírek olyan mértékben sokasodtak meg, hogy az nem csak médiaszakértőknek tűnt fel, hanem a közösségi oldalak felhasználóinak is. Néhány nemzetközi példa:
- Fico elleni merénylet
- Donald Tusk szégyelli lengyel identitását?
- Betiltja az EU a 100 000 euró feletti készpénzes fizetést?
Az európai választások előtt nagy a tét, hogy mennyi álhír terjed, mert azok alkalmasak a választók befolyásolására. (kifejtve: Euronews)

A szovjet és az orosz rendszer négy tarthatatlan hazugsága: Korean Air Lines lelövése, csernobili katasztrófa, a Kurszk tengeralattjáró katasztrófája, moszkvai terrortámadás. A Kurszk tragédiája idején terjedt el a mondás: Ne higgy el semmit, amíg a Kreml nem tagadja! Nem véletlen, hogy kitartottak a régi gyarkolat mellett, a szovjet és az orosz állam működése ugyanis sok tekintetben hasonlít egymásra, de még a cári birodaloméra is. Mindhárom állam jellemzője a központosítás, ahol a helyi csinovnyikok az állásukat és a megélhetésüket kockáztatták/kockáztatják, ha rossz hírt továbbítottak/továbbítanak a központnak, így azok a lehetőségek szerint kozmetikázott jelentések.
Az értelmetlen tagadás másik oka, hogy a moszkvai vezetők folyamatosan úgy érzik, a külföld ünnepel, ha valami nem sikerül az országnak, s ezért amíg lehet, igyekeznek titokban tartani mindenféle kudarcot. (HVG)

A társadalom peremére szorult nők sorsát bontaná ki a történeti források homályából a Dublini Egyetem egyik új MI-projektje. A Dublini Egyetem történészei érdekes életpályára bukkantak kutatásaik során. A középkori-koraújkori nagyvárosokban a mai szóval kommunális hulladéknak nevezett szemét gyűjtése és elszállítása fontos közegészségügyi kérdés volt, ezért Dublinban - ahogy Európa más városaiban is - külön "szakemberre" bízták ezt a feladatot. A rendkívül piszkos, veszélyes és alantas munka elvégzője - bár funkciója fontos volt - társadalmi megvetés közepette tengette életét, Dublinban kettős értelemben is - vélik a kutatók. Ez a különféle forrásokból előbukkanó egykori szemétfelelős ugyanis egy Catherine Strong nevű nő volt. A koszos munka ugyanakkor meglehetősen jól jövedelmezett: a trágyahordó asszony tisztes summát kuporgatott össze, amit aztán városi tisztsége végeztével kölcsönügyletekbe fektetett. Ettől kezdve azonban az életéről szinte alig tudni valamit. Mint oly sok hétköznapi nő ebben a korban, Strong is eltűnt a történelemben, tevékenységét épp csak megemlítik az ír krónikák, az akkori történelmi feljegyzések ugyanis az elit és különösen az elit férfiak nézőpontját részesítették előnyben. A hétköznapi nők azonban nem hiányoznak a kora újkori Írország történetéből: töredékekben és futó említésekben ott rejtőznek a történelmi feljegyzések sokaságában.

Az ír tudósok most arra vállalkoztak, hogy MI és más digitális technológiák segítségével feltárják a nők tapasztalatait 1500 és 1700 közötti Írországban és megpróbálják összegezni, egész képpé kipótolni a sokféle, szétszórt és töredékes forrásból kinyerhető életpálya-adatokat, megrajzolva így egy-egy kora újkori női karrier teljes képét. A Voice elnevezésű ötéves projekt során történészek, irodalomtudósok, adatelemzők és informatikusok egymással együttműködve, az MI és más eszközök segítségével különböző forrásokból (jogi feljegyzésekből, inkvizíciós eljárások irataiból, népszámlálásokból és egyéb nyilvántartásokból) gyűjtenek majd anyagokat, melyeket aztán egy - a kutatók és a nyilvánosság számára is ingyenes - online "tudásgráfba" rendeznek.

Luciano Floridi, a neves olasz-angol-amerikai filozófus a digitális világ problémáival foglalkozik, fő kutatási területei közé tartoznak az információ filozófiai kérdései, a digitális etika, a mesterséges intelligencia etikája és a technológia filozófiája. Termékeny szerző, sok könyv, szakcikk, preprint kapcsolódik a nevéhez, az egyik legtöbbet idézett élő filozófus. A Floridi által alapított és vezetett Yale Digital Ethics Center egy fiatal kutatója, Nicolas Gertler most egy chatbot segítségével próbálja könnyebben hozzáférhetővé tenni Floridi munkásságát. Gertler egy fejlesztő társával közösen létrehozta a Luciano Floridi Botot, más néven LuFlotot - egy ingyenes, mesterséges intelligenciával működő online oktatási eszközt, amelyet arra terveztek, hogy minél szélesebb közönség/kör számára váljék elérhetővé a digitális technológiát övező etikai kérdések megismerése.

A tanítás és a tanulás megkönnyítésére szánt chatbotot Floridi több mint 30 éves tudományos pályafutása során megjelent összes művén képezték ki. A LuFlot a lekérdezést követően másodperceken belül részletes és könnyen emészthető válaszokat ad a felhasználóknak, amelyeket ebből a hatalmas életműből merít. A rendszer képes szintetizálni a különböző forrásokból származó információkat, és olyan kapcsolatokat talál a művek között, amelyekre még az eredeti szerző sem gondolt volna. Maga Floridi is használta már a chatbotot egy cikkének megírásához, és így számolt be tapasztalatairól: "Elképesztő választ adott, pontosan hivatkozott olyan fogalmakra és ötletekre, amelyekről teljesen elfelejtettem, hogy már írtam róluk." "Azonnal képes érdekes összefüggéseket teremteni valami között, amit tavaly és valami között, amit 1991-ben publikáltam, ami hihetetlen."