Az egész hirtelen indult. Az egyik nyári napok Baltimore-ban, amikor túl meleg volt ahhoz, hogy bent legyünk légkondicionálás nélkül, a hőség az egész környéket kiszorította az erdőbe. Fogtam egy könyvet, és elkezdtem olvasni az unokahúgaimnak. Néhány oldal után újabb kis fejek jelentek meg előttem a könyv mögött. Biztattam a környékbeli gyerekeket, hogy csatlakozzanak. Amikor befejeztem az olvasást, a gyerekek nem akarták, hogy abbahagyjam a mesélést. Megkértek, hogy olvassak el még egy könyvet, aztán még egyet. Néhány kör után elegem volt. Így hát azt mondtam: "Srácok, tudtok otthon könyvet olvasni." - "Nincs otthon könyvünk" - mondta többségük. Kemény emlékeztető volt, hogy vannak gyerekek, akiknek nincs otthon egy könyve sem.

Szóval mit csináltam? Minden hétvégén elkezdtem olvasni a környékbeli gyerekeknek. Stoop Storytime-nek hívtam. Mindez arra ösztönzött, hogy jelentkezzek közkönyvtárosnak. Közkönyvtárosként azonban hamar rájöttem, hogy azok a könyvtárba járó gyerekek nem ugyanazok, mint akiknek korábban olvastam. Elkezdtem kutatni a könyvtári küszöbfélelmeket és felderíteni az úgynevezett könyv-sivatagokat. Azaz olyan területeket vagy közösségeket, amelyekben korlátozott a hozzáférés a könyvekhez és az olvasmányokhoz. Lassan rájöttem, hogy a könyvtárban nem fogok lakókörnyezetem azon tagjaival találkozni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, hogy megforduljanak a könyvtárban. Így hát otthagytam a munkámat, és kimentem az utcára, és radikális utcai könyvtáros lettem.

Radikális utcai könyvtárosként szokatlan módokon jelenítem meg a könyveket közterületeken. Ingyenes, nyilvános könyvszekrényeket telepítek, utcasarki meséket rendezek, és felugrok a háztömbbe ingyenes könyvkínálattal, így azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs pénzük a McDonald's-ra se, nem kell aggódniuk a könyvre fordítható pénz miatt.

A MI uniformizál és miatta érdektelen reklámok árasztják el a fogyasztókat, melyek összköltsége megegyezik Görögország GDP-jével - ez részleteiről két reklámozási szakember végzett el kutatást, és egyben kideríteni bizonyítékokkal alátámasztva, hogyan lehet a közönség érzelmeit felkelteni.
Adam Morgan, az Eatbigfish alapítója és Jon Evans, a System1 ügyfélszolgálati vezetője az unalmas reklámok által okozott pénzügyi veszteségek okait mutatják be, akik hat éven át ötvenötezer reklámot vizsgáltak meg. Kiderítették, hogy az érzelmeket mellőző racionális kampányokra tízmillió fonttal többet kell költeni, mint az érzelmeket felkorbácsoló kampányra. Ugyanez az USA-ban, ahol 189 milliárd dolláros (Görögország GDP-jével) többletköltségre van szükség.
Morgan és Evans meghatározták a "uncsikalipszis négy lovasát" (Four horsemen of Dullapocalype), az unalomig vezető hajtóerőket:
1. Teljesítmény: a Meta felületén egyre több pénz költenek a hirdetők Evans szerint azért, mert lényegesen kevesebb idő van a történetmesélésre, mint a lineáris TVben, ennélfogva többet költünk unalmas, kevésbé hatékony reklámokra.
2-3. Optimalizáció és általánosítás: Morgan azt szemléltette, hogyan lettek az izgalmas, vicces karakteres lógókból sablonos feliratok.
4. Beszerzés: a túloptimalizált, az MI által uralt világban hányszor engedheti meg magának az ügynökség a többszöri újrakezdést a kampányában? Vagy tovább költik a világ pénzét a hatékonyság nélküli hirdetésekre, vagy az összeget inkább formabontó megoldásokra költik. A szerzők példának említették a Szezám utca című mese íróit, akik a matematikák és az irodalmat megszerettették a gyerekekkel, de a reaity írókhoz is lehet fordulni, akik a semmiből érdekességet gyártanak.

Tegyünk fel öt kérdést minden nagyobb projekt szervezésekor:
1. A közönség nyelvén beszélünk? Ha ez nem így történik, irreleváns fogalmakkal telik meg a reklám.
2. Megdöntöttük a fogyasztói feltételezéseket a márkánkkal szemben? lehetünk fontosak a minőségi projektünkkel, de semmit sem ér, ha nem tesszük azt érdekessé.
3. Elég drámát, történetmesélést, érzelmet használtunk? A karakterek interakcióiba minden esetben drámát vittek a szerzők, hogy a nézők bevonódjanak. Két karakter egymás mellé állítása nem elég.
4. Valós mércék alapján ítéljük meg a munkánk érdekességét, vagy csak saját mérce szerint döntünk? Kreatív lécet kell megugrani a minőségi, érdekes munka érdekében.
5. Tényleg különbözünk, elég karakteresek vagyunk?
(Ref. Vincze Anett)

A könyvtár egyik alapvető, szociális funkciója a közösségépítés. Ha a társadalomban rosszabbodik a helyzet, akkor az felveti a könyvtárat mint lehetőséget, esetleg a felelősséget.
Közösségépítésre számtalan lehetőség adott a könyvtárban:
- Vegyes közösséget vonzó rendezvények
- Eddig meg nem szólított, könyvtárban jellemzően elő nem forduló közösségek invitálása
- A rászorulók megszólítása, akikkel a társadalom keveset foglalkozik
- Szokatlan témájú rendezvények, pl. link vagy tánc: link
- Népszerű rendezvények pl.: link
- A lehetséges használó megszólítása szokatlan helyeken (vö.: autóbusz link , beépített könyvtáros, utcakönyvtáros link ) stb.

Mindezek sok könyvtárost rettegéssel töltenek el, hiszen szokatlanok, mert a szakmai tevékenység más, akár elsőre idegen szempontú megközelítést kívánnak. Ezért e tevékenységek szószólói is pillanatokon belül akár a szakma szélén találhatják magukat, akkor is, ha e kísérletezés és a jó gyakorlatok megosztása a folyamatos használatcsökkenés mellett a könyvtárak fennmaradásának eszköze lehet.
Ja, és alapvető: ne a mi elképzeléseink, eddigi gyakorlatunk legyen a kiindulópont, hanem a használók stratégiai igényei. Pl. az el nem magányosodás. (MG)

A Harvard Egyetem kutatói szerint ha nem teszünk sürgősen valamit az elmagányosodás ellen, annak súlyos egészségügyi következményei lesznek.
25 százalékkal nagyobb a stroke kialakulásának kockázata azoknál, akik már a vizsgálat elején magányosak voltak. Azoknál pedig, akik mindkét státusznál magányosak voltak, 56 százalékkal volt magasabb a stroke kialakulásának kockázata az "alacsony" csoport tagjaihoz képest.

Feladat - megegyezés szerint válogatva: érdekes szakmai adatok kutatása, elemzése, felmérés készítése, interjúkészítés, együttgondolkodás - közös döntés, megbeszélés szerint. Hozd ötleteidet is!

Ha hallgató vagy és szakdolgozathoz keresel témát, szintén izgalmas együttműködést és gyakorlatszerzést jelenthet.
- A közös munkában inspiráló csapat tagja lehetsz, a tartalomelőállítási, szerkesztési, publikálási gyakorlat később referenciává válhat.
- A KIT Hírlevél a legnagyobb megrendelőtáborral rendelkező könyvtárszakmai sajtóorgánum, 22 év tapasztalattal, több mint 1000 lapszámmal és 28.000 tételes hír-adatbázissal.

Kérdésed van? Hívjál / írjál bátran: 30/ 239-2293, Messenger, Viber, Skype (mikulasg)

Egy teherbe esett tinédzser szinte csak magzatvédő szervezetekhez tud ma fordulni Magyarországon.
Cikkünkben áttekintjük annak okait, hogy miért áll Magyarország ilyen rosszul a tervezetlen tinédzserterhességgel kapcsolatos statisztikai adatokban. Videóinterjúnkban Csekeő Borbálával, a Kék Vonal szakmai vezetőjével beszélgetünk arról, mik az okai a nagyon rossz magyar statisztikáknak, mit lehetne tenni, hogy jobb legyen a helyzet, és arról is, mit tud a Kék Vonal nyújtani a hozzájuk forduló tinédzsereknek.

A nem kívánt tinédzserterhesség nyolcszor-tízszer gyakoribb Magyarországon, mint Nyugat-Európa szerencsésebb országaiban, de az EU-átlaghoz képest is két-két és félszer magasabb ez a szám. Nem kimondottan védjük a gyerekeinket ebből a szempontból sem - Európa sereghajtóiként viszont nem sokat teszünk azért, hogy mindez ne így legyen. A nem tervezett tinédzserterhesség a legtöbb esetben súlyos trauma - hiszen egy tinédzsernek az iskolapadban van a helye, egy ennyi idős fiatal pedig a leggyakrabban semmilyen szempontból nincs felkészülve arra, hogy szülővé váljék. Az érintettet szinte minden esetben nagyon megviseli ez az élethelyzet.
Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, milyen rendszerek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megakadályozzák a nem kívánt, korai terhességet, illetve ha mégis bekövetkezik, milyen lehetőségek állnak a fiatalok rendelkezésére, hova fordulhatnak segítségért.

Amikor a témával foglalkozni kezdtünk, különösen meglepő volt, hogy a terhességével éppen szembesülő fiataloknak valamilyen támogatást kínáló honlapok túlnyomó része kifejezetten vallásos, világnézeti szemszögből tekint a kérdésre. Természetesen egyáltalán nem baj, hogy az egyházak aktívak ezen a területen, fontos és jó, ha híveik mögött állnak. Ugyanakkor az általuk alkalmazott szempontrendszer szükségszerűen egyoldalú, a krízisben lévő fiatalnak pedig komoly lelki terhet jelenthet már az is, ahogy ők a terhesség e korai szakaszát értelmezik.
Ahogy Csekeő Borbála (Kék Vonal szakmai vezetője) elmondja, a jelenség ellen szexuális felvilágosítással tudnánk felvenni a harcot. A jelenlegi szabályozás azonban kifejezetten rosszat tesz: az intézményekbe nem jutnak el a felvilágosítással foglalkozó szervezetek. (Szabad Vonalzó)

Három éve lépett hatályba a homofób és transzfób propagandatörvény, amelynek célja, hogy kiradírozza a szexuális és nemi kisebbségeket a tévéből, a rádióból, a tananyagból és a könyvekből. Aktivistáink Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Veszprémben mutatták meg, hogyan telnek a napjaink lefóliázva. A fotósorozattal célunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvénynek nagyon súlyos következményei vannak mindannyiunkra, különösen a fiatalokra nézve, akiket elzár a létfontosságú információktól és segítségtől, és ezzel komoly veszélybe sodorja őket. (Amnesty International)

Emily Drabinski, az ALA egy év után leköszönő elnöke szerint a könyvtárak fenntartása állandó küzdelmet jelent az egyre fékevesztettebben tomboló amerikai kapitalizmussal szemben.

Az USA területén körülbelül 17.500 nyilvános könyvtár található - az elsőket Andrew Carnegie közel negyven millió dolláros adományából alapították a XIX. és XX. század fordulója idején. Ezek a könyvtárak nem csupán olvasmányokat kölcsönöznek, hanem voltaképpen a nyilvánossághoz, a közjavakhoz adnak hozzáférést, biztosítják azok igénybe vételét mindenki számára, hűen követve a fogalom - a közjó - szellemét. Építik a közösséget, foglalkozásokat, nyelvórákat, film- és könyvklubokat szerveznek, laptopot, biciklit, szánkót kölcsönöznek, ingyenes zuhanyzót, internet-hozzáférést, sőt drogtúladagolás elleni gyógyszert is biztosítanak a használóknak. Egy 2018-as felmérés szerint a megkérdezettek 58%-ának az volt a véleménye, hogy a könyvtárak hozzájárulnak a közoktatáshoz, 55%-uk pedig egyenesen alapvetőnek ítélte az intézményeket, amelyek napról-napra pontosan szembesülnek a társadalmi problémákkal. Ennek ellenére a közkönyvtárak több mint négy évtizede egyre kevesebb forrásból kénytelenek működni - kész csoda, hogy egyáltalán fenn tudtak maradni, mondja Drabinski.

Úgy látja: a jelenleg is zajló, bizonyos olvasmányok könyvtári forgalmazása ellen folytatott harc nem a gyermekek védelmét, vagy a szülők jogainak érvényesítését szolgálja, hanem a maga könyvtár, a "közt" szolgáló intézmény az ellenfél. A privatizáció azonban nehezen járható út, és az ALA is folyamatosan és következetesen ellenezte. Noha vannak rá törekvések, pl. a LS&S (Library Systems and Services) cégen keresztül -, a fentebb vázolt, összetett közszolgáltatást a magánszektor ilyen szinten nem képes megvalósítani. Így aztán a könyvtárak és a könyvtárosok körül jelenleg (is) forr a levegő. Újabb és újabb szervezetekbe tömörülve vívják harcukat a fennmaradásért, a kölcsönzés és az állományalakítás szabadságáért a szervezett, szélsőséges cenzúrával szemben. Ibram X. Kendi, amerikai történész és szerző szerint a könyvtárosok szabadságharcosok, akik a tudatlanság mellett a homofóbia, a szexizmus és a rasszizmus ellen is küzdenek. Tevékenységükön keresztül lehet a világ olyan, amilyenre vágyunk. (ref.: Hubay Miklós Péter)

A győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér link 2023 nyarán telepítette első lockerét a Volán buszpályaudvarának várótermi bejárója elé. A telepítés helyszínének kiválasztásakor az volt a szempont, hogy forgalmas helyen legyen az eszköz.
Az autóbusz pályaudvar telitalálatnak bizonyult, annál is inkább, mivel a vasúti pályaudvar is néhány száz méter távolságon belül található. (A fotókat ld.: link )

Idén júniusban a főként magas panelházak uralta Marcalváros városrészben helyeztek üzembe egy újabb eszközt, mégpedig a városrészt átszelő forgalmi csomópont alatti alagútban kialakított szolgáltatócentrumban. Itt az is szempont volt, hogy az intézmény ugyanitt közösségi pontot üzemeltet, ahol kisebb klubok is működnek, így az elhelyezés jogi és infrastrukturális feltételei viszonylag könnyen rendezhetők voltak. (Jogi feltétel: a szolgáltatást az intézmény beiratkozott olvasói vehetik igénybe.)
Jelenleg mindkét könyvkölcsönző havi átlagban 500-500 kölcsönzési tranzakciót bonyolít, egyelőre heti kétszeri frissítéssel.

A győri könyvtár tervei között szerepel, hogy több - könyvtári szolgáltatások tekintetében gyengébben ellátott - városrészbe lockert telepítsenek, illetve ezzel párhuzamosan létrehozznak egy "mozgó könyvtáros" státuszt, akinek segítségével napi gyakorisággal tudják kielégíteni az automatába kért kölcsönzési igényeket. A tevékenységet jelenleg egy raktáros kolléga végzi, intézményi gépkocsival. (HSD)

Alapvető elvárás a felsőoktatási könyvtáraktól, hogy megértsék a hallgatók szükségleteit, mivel többségében ők a könyvtár végfelhasználói. Sok könyvtár viszont csak történetekkel tudja bizonyítani adatok helyett, hogyan támogatta a hallgatókat.
Cél: alkalmazkodni a hallgatói trendekhez és szokásokhoz, és bemutatni a vezetőség számára, ahogyan a hallgatók igénybe veszik a szolgáltatásokat.

A Clarivate UX (felhasználói élmény) kutatócsoportja az Észak-Amerika egyetemi könyvtárainak segítségével interjúkkal és kérdőívekkel, az oktatók és hallgatók megkérdezésével az alábbiakra jutott:

Külső tényezők, amelyek hatással vannak az oktatásra:
- Pénzügyi nyomás: Több hallgató dolgozik a tanulmányai mellett (a nappalis hallgatók 40%-a, míg a részidősök 74%-a). Ez kisebb elköteleződéshez, több hiányzáshoz, nagyobb stresszhez vezet. Ráadásul a drágább forrásokat, alapanyagokat igénylő kurzusokra sokkal kevesebben iratkoznak be.
- Mentális egészségi problémák: a pandémia után is jellemző a mentális egészségi romlás, ami rontja a teljesítményt.

Hallgatói attitűdök és teljesítmény:
- Elkötelezettségi problémák: a korábban gyakoribb volt a figyelemzavar és a csökkent a lelkesedés az új ötletek és szigorú szabályok iránt. Az online kurzusok több hiányzáshoz és alacsonyabb teljesítményhez vezetnek.
- Csak a papír számít: sok hallgató az oktatásra "cserekapcsolati hozzáállással" tekint, ahol az előnyök és költségek egyensúlyát mérlegeli. Ők a diploma megszerzéséért vannak ott, de ezen túlmenő befektetés nem garantált.
- Kevesebb önbizalom: Több diáknál csökkent az interperszonális készség és önbizalom, ami valószínűleg a munkatapasztalat és utazási élmények hiányából adódik. Ők több iránymutatást igényelnek, kevésbé hajlandóak segítséget kérni, és talán még azt sem veszik észre, hogy a segítség elérhető számukra is.
- Jogosultságérzet a tanulásra: A diákok elvárják, hogy az oktatók közvetítsék a tudást, és nagyobb igényük van a strukturált oktatásra. Ez viszont kevésbé alapos munkához vezethet. A diákok magasabb osztályzatokat várnak el.
- Felsőoktatási teljesítmény romlása: A diákok kevésbé felkészültek, különösen írásbeli és matematikai készségek terén, ami több felzárkóztató órához és alacsonyabb belépési követelményekhez vezet. Ez az egész diákság körében megfigyelhető, különösen az új elsőéves hallgatók esetében.

Online tanulás és technikai készségek:
- Fokozott eszközhasználat az órákon: egyre gyakoribb az órai laptop-, tablet és okostelefonhasználat jegyzetelésre és kapcsolattartásra.
- Az online elérhetőség elvárása: igény az online konzultációs órákra. A diákok elvárják az előadások rögzítését a mulasztás esetére és a későbbi tanuláshoz.
- Technikai készségek: bár jártasak a közösségi média használatában, a diákoknak mégis nehézségeik vannak az adatbázisok és kutatási eszközök használatában. Hiányoznak a kutatási készségeik, és nehezen tudják megfogalmazni a keresési kifejezéseket is, emiatt több képzésre és oktatásra lenne szükség ezen a területen.

Összegezve megállapítható, hogy a diákok digitális elvárásai ugyan magasabbak a pandémia óta, azonban mégsem rendelkezik minden hallgató azokkal a digitális kompetenciákkal, amelyek a könyvtári felfedezéshez szükségesek. A könyvtáraknak főleg ezen a területen van teendőjük.
Hogy mit lehet tenni, azt a referátum második felében foglaljuk össze. (ref.: Habók Lilla)

Karikó Katalin angol nyelvű memoárja Breaking through: My life in science link (Áttörés: Életem a tudományban) több szempontból is kiemelkedik szokásos celebmemoárok közül. Karikó Katalin nevét gyorsan megismerte az egész világ. Bill Gates inspirálónak nevezte Karikó történetét.

Az élettörténetben szerepet kap a könyvtár is. Amerikába érkezve az 1980-as évek vége felé Karikó nagyra becsülte az amerikai egyetemi könyvtár nyújtotta lehetőségeket. Könyvtárosként örömmel olvashatunk arról, hogy milyen gyakran és lelkesen használta a Penn Egyetem könyvtárát, jóllehet akkori basáskodó főnöke nem engedte meg a kutatóknak, hogy napközben könyvtárba menjenek. A tudós így az estéit a könyvtárban böngészéssel, olvasással és a tanulmányok fénymásolásával töltötte.

Az elektronikus források kényelméhez szokott mai könyvtárlátogatónak fogalma sincs arról, hogy mennyi időbe telt 40 évvel ezelőtt megtalálni a kutatót érdeklő cikkeket, nemhogy elolvasni, összegyűjteni, lefénymásolni, és valamilyen elv szerint rendszerezni azokat számítógép és szoftver hiányában.
Egy ilyen könyvtári estén történt a sorsdöntő találkozás, amikor Karikó Katalin beszédbe elegyedett egy csendes kutatóval a fénymásológépre várakozva. A tudós neve Drew Weissman volt. A többi már tudománytörténelem. 2023-ban közösen kapták a Nobel-díjat.

A könyvtárlátogatásról ezt írja: "Ez a csendes, intenzív tanulás időszaka volt. Esténként az egyetemi könyvtárba jártam. Elolvastam mindent, amit csak lehetett. A tudományos folyóiratoknak nemcsak a kurrens számát olvastam, hanem visszatértem, hogy utánanézzek korábbi tanulmányoknak is. Ez ma is kedvenc időtöltésem." (Ford.: HWJ)

Az MKE ezévi közgyűlését Szegeden tartja, ahol az egyetem Klebelsberg könyvtára önálló Karikó Katalin gyűjteménnyel rendelkezik, aminek egy része az állandó kiállításon ingyenesen megtekinthető. A blog a kiállítás négy nyelven hozzáférhető online változatához is kínál egy linket, nagyra értékelve Karikó Katalin tudományos tevékenységét és a könyvtáros kollégák munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Nobel-díjas tudósunk érdemeit minél szélesebb körben megismerje a világ. (Hajnal Ward Judit)

Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony szintű a szolidaritás, sőt a helyzeten a gyűlöletkampányok érezhetően tovább rontottak. A könyvtár szociális funkcióját egészítheti ki az élő könyvtár, amely a regényekben, versekben, novellákban megfogalmazott egyoldalú információáramlás mellett interaktív élményt kínál: a valamilyen szempontból kisebbségi emberek által "eljátszott" könyvekkel beszélgetni lehet (ld. a videót a forráslinken).

Mit jelent izomsorvadással felnőni, lemondani az álmaidról? Vagy melegnek lenni egy olyan országban, ahol, ha ez kiderül, sokan félteni kezdik tőled a kiskorúakat?
Ezekre a kérdésekre is választ ad az Élő Könyvtár program, ahol életeket, sorsokat kölcsönözhetünk ki fél órára: beszélgethetünk olyan emberekkel, akiket a sorsuk és a társadalom megkülönböztet kortársaiktól.

Sztereotípia, előítélet, megkülönböztetés - vajon melyik melyiknek az előszobája? Ez a következő már-már filozofikus kérdés. A hallgatóság feléled: vitáznak a szavakon, felcsattannak a rossznak vélt válaszok miatt. Olyanok jöttek most össze, akiknek talán nem volt részük diszkriminációban. Ők inkább azért vannak itt, hogy megértsék a szavak jelentését és a helytelen mondatok által okozott kárt. "Élő könyveket" jöttek kölcsönözni, beszélgetni azokkal, akiknek a mindennapjait hátrányosan befolyásolja mindhárom kifejezés.

Rövidesen érkeznek az "élő könyvek": a végtaghiányos, a józan alkoholista, a transznemű nő, a meleg férfi, az SMA-val élő, a hallássérült, a roma és a bipoláris ember.

Két dolgot egészen bizonyosan nem szeretnek a költöztetők: a zongorát és a könyveket. De mi van akkor, ha sok százezer könyvet kell egyik helyről a másikra szállítani úgy, hogy épségben és sorrendben oda is érjenek az új otthonukba. Mindez nem kis logisztikai feladat, a problémát tovább tetézi, hogy az új épület hatszor akkora, mint a régi, azaz semminek sem ugyanott lesz a helye, mint eddig. A Somogyi-könyvtár link negyven évvel ezelőtt, 1984 áprilisában egyetlen hónap alatt költözött át a Kultúrpalotából a Dóm téri üvegpalotába: hét és fél kilométeres könyvfolyamot kellett sértetlenül átszállítani a Roosevelt térről a Dóm térre: a kettő között alig néhány száz méter a távolság, a feladat mégis gigászi. Kalandos költözéstörténet következik.

1984. április 2-a a szegedi könyvtárosok D-napja: nyolcvannyolc évi társbérlet után a múzeum épületéből a Somogyi-könyvtár elkezdte átköltöztetni a város hatalmas, több százezer kötetes könyvtárát a Roosevelt térről a Dóm térre.

A gulyáskommunizmus szabadságának lenyomata lett a Dóm téri üvegpalota. Magának a Dóm téri épületnek sem mindennapi a története: 1971-ben írtak ki pályázatot a megvalósítására, de csak tizennégy évvel később költözhetett be a könyvtár és a levéltár. A nyolcvanas évek gazdasági válsága, meg a szocialista építőipar szinte "kötelező" határidő csúszásai vezettek oda, hogy végül csak 1984-ben avathatták fel az épületet.

A kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
0 - a tárgykör teljeskörűségére törekedve
6 - használói igények alapján
7 - mindkettő, de inkább a teljeskörűség
27 - mindkettő, de inkább a használói igények.
A 10 évvel ezelőtt kapott adatokkal összevetve a mostaniakat ilyen diagramot kapunk: link . Mindezek alapján úgy tűnik, 10 év alatt erősödött a használóközpontúság. (MG)

Szóltunk már közlekedési eszközök fizikai és e-könyv-kínálatáról link - most egy finn vasúti videó mutatja be, hogyan lehet múlatni gyerekként az időt a vasúton. Van egyebek mellett osztrák, német példa is a témában, a finn videó azonban fizikai könyvek mellett legalábbis nem mutat képernyőt. (MG)

(Előző rész: link ) A jogszabályok általában többé-kevésbé homályos, a gyakorlatban széles mozgásteret hagyó szempontokat tartalmaznak (pl. utalva az obszcenitásra, vagy hivatkozva a kiskorúak védelmére). Így nem csak az explicit szexualitást tudják blokkolni, de könnyen a tiltott kategóriába kerülhetnek a színesbőrű (hispán, fekete vagy ázsiai), női vagy zsidó szerzők kötetei is, amelyek az adott társadalmi csoport(ok) problémáit dolgozzák fel, mint a hátrányos megkülönböztetés, az elnyomás, a családon belüli erőszak, a rasszizmus, a Holokauszt, antiszemitizmus.

Nem utolsó sorban pedig érdekes vonása a jelenségnek, hogy a panaszt tevők, vagy a könyvek betiltását kezdeményező csoportok létszáma a teljes lakossághoz vagy a betiltandó címekhez képest elenyésző mennyiséget képeznek. Ez egyrészt jelentős szervezettséget is feltételez, ugyanakkor azt is, hogy egy hangos és erőszakos kisebbség követelése befolyásolja napjaink ilyen irányú törekvéseit. Többek közt ennek megfékezésére éppen Floridában hoztak utoljára jogszabályt, amely a gyermektelen állampolgárok számára havi legfeljebb egy könyv feljelentését teszi lehetővé (a szülők számára továbbra sem emeltek korlátokat), de egyre több, főleg demokrata vezetésű államban (California, Washington, Oregon, Illinois, Oregon, Vermont) születnek olyan szabályozások, amelyek kifejezetten a könyvbetiltások lehetőségét próbálják blokkolni, akár az állami támogatások megvonásának fenyegetésével. Egy, a Washington Post által végzett vizsgálat szerint, amelynek keretében 1065 darab, 2506 oldalnyi panaszt vizsgáltak át, azt találta, hogy ezek többségét összesen csupán 11 fő írta. A 11 fő közül mindegyik több, mint 10 feljelentést tett, egyikük pedig egyesen 92 darabot - összességében a feljelentők 6%-a jegyezte a panaszok 60%-át. Ugyanígy igaz, hogy az iskolai körzetekből összesen 5% állított össze 100 címnél többet tartalmazó tiltólistát (különösen három körzet: a Frisco Independent School District Texasban, a Wentzville School District Missouriban és az Escambia County Public Schools Floridában több, mint 600 címet tiltott be együttesen), ennél alig több, 6% tiltott be 50 és 99 közötti címet tartalmazó listát, míg az USA az iskolai körzeteinek döntő hányada, 76%-a mindössze 1 és 19 cím közötti tiltólistát állított össze.

A tiltólistákon szereplő könyvek több kategóriába sorolhatóak (egy cím betiltottként való nyilvántartása független attól, hogy melyik kategóriában kezelik éppen, mivel így is, úgyis hozzáférhetetlenné teszik adott körülmények között). Egy cím tiltva lehet egy körzet iskolai könyvtáraiban, az iskolák osztályaiban (akár az olvasmánylistáról), esetleg mindkettőben, de elérhetetlenné tehetik a közkönyvtárakban is, végül pedig már a cenzúra előtti vizsgálat idejére is betilthatják.
Nehezebben lehet besorolni azokat a címeket, amelyek az expliciten tiltott könyvek miatt bezárt iskolai könyvtárak állományában vannak, de máshol viszont olvashatóak lennének - ha a teljeskörű tiltás miatt nem lenne a teljes állomány leselejtezve vagy elzárva.
Végül pedig sok esetben a büntetéstől való félelem és a korábban említett homályos definíciók miatt sokkal több olyan címet távolítanak el már előzetesen is, amelyek egyébként nem biztos, hogy megszegnék az előírásokat.

Az 1. részt link azzal folytatjuk, hogy a roma történetírás, az irodalom és nyelv ápolása milyen lehetőségeket jelent a könyvtárak számára.

A romák történetét gyakran nem roma tudósok írták. Ők passzív áldozatoknak, vagy mint egzotikumnak jellemezték a kisebbséget. Jan Selling roma történészként végigveszi a Svédországban létező roma csoportokat: az utazók (Traveller Romani), a svédek, a finnek, a nem északiak és az újonnan (főként balkáni országokból) érkezettek. Kitér a cigányellenességre (a romák ellen irányuló rasszizmusra) és történetére, ill. ezek következményeire a mai társadalomban, pl. sok roma alacsony iskolai végzettséggel és rossz egészségi állapottal rendelkezik. Mi a jövő útja?

Bagir Kwiek, Svédország első roma olvasási nagykövete számára küldetéssé vált a munkája. Olvasási nagykövetként három területre fókuszált:
1. Roma példaképek - amikor roma irodalmat olvasunk, teljesen másképp értjük meg a romákat.
2. Roma olvasási nagyköveti munkára ösztönözte a könyvtárakat. A romák jobban megismerték kultúrájukat, a könyvtárak pedig roma forráskönyvtárat alakítottak ki.
3. A romákat történelmük megírására ösztönzi. A romáknak erős történetmesélési hagyománya van, ami szép, de szóbeli hagyomány. "Ha valami történik az elbeszélővel, a történet örökre eltűnik" - mondja Kwiek. Ezért a romákat arra ösztönözte, hogy kezdjék el leírni a történeteket.
Ennek részeként indult el a Roma Irodalmi Társaság, egy Facebookon létrehozott tér, ahol roma írók, újságírók, illusztrátorok és mások találkozhatnak és bemutatkozhatnak. Ezen keresztül a könyvtárak is kapcsolatba léphetnek pl. a roma írókkal Svédország szerte.

A traveller romák a Facebook-on osztották meg történeteiket, melyeket könyvben is összegyűjtötték. Ezt követte egy módszertani könyv. Egy másik könyvprojekt az "Akarva-akaratlanul félreállítottak" trilógia részeként egy mesekönyv. Ez svéd nyelvű történeteket tartalmaz, amelyeket közvetlenül traveller romani nyelvre fordítottak le.

A Sundswall könyvtár két könyvtárosa a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek és fiatalok körében végzett ún. konzultációs munkát. Filmjükben elmondják, hogyan kell a kisebbséggel folytatott konzultációt megtervezni, végrehajtani, nyomon követni és hosszú távon végezni a könyvtárakban link . A roma családok körében végzett felmérés révén alapos ismereteket szereztek a roma kultúráról és a könyvtári szolgáltatások iránti igényről. Javaslataik más könyvtáraknak:
- képzés a könyvtár minden munkatársának;
- a roma kisebbségek nyelvén megjelenő irodalom megjelenítése;
- Emeljék ki a roma szerzők által írt irodalmat!
- roma témájú tevékenységeket szervezzenek;
- a roma ünnepek megünneplése. (Ref.: Szabó Eszter)

Mivel már évek óta nem tudtak hallgatókat felvenni, a kuratórium kezdeményezte a Közép-európai Egyetem engedélyének visszavonását, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy mindennek vége. A kutatások, diplomát nem adó képzések, társadalmi és tudományos kapcsolatrendszerek például mind megmaradnak - mondta el a hvg.hu-nak Kontler László rektorhelyettes.

Bezárásról nincs szó. Ez a kifejezés azt sugallja, mintha mindennek vége volna, az egyetem feladná az összes budapesti tevékenységét, bezárná a kutatóintézeteit, a könyvtárat, nem tartana több rendezvényt. Ilyen nem történik. ...
Marad a CEU könyvtára, amely továbbra is nyitva áll a magyar egyetemek és főiskolák hallgatói és oktatói, kutatóintézetek munkatársai, tanárok, újságírók előtt.
Fél éve nagy sikerrel megnyitotta kapuit a CEU Nyitott Galéria, amely közvetlenül a Nádor utcából látogatható.

Együttműködési megállapodást kötött szerda délelőtt a Harruckern János Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium és a Mogyoróssy János Városi Könyvtár. Czeglédiné Szappanos Anita igazgató kiemelte: azt tapasztalták, hogy a fiatalabb generáció kevésbé könyvtárhasználó. Az együttműködés az igazi olvasóvá válás lehetőségét nyitja meg a diákok előtt.

Czeglédiné Szappanos Anita kiemelte, nehéz feladat a mai fiatalokat beterelni a bibliotékába. Amennyiben lyukas órájuk van a diákoknak, akkor törekednek arra a tanárok, hogy az iskola könyvtárában töltsék el azt az időt. A tapasztalat az, hogy ilyenkor nem a könyveket olvassák, vagy a folyóiratokat lapozgatják, hanem a telefonjukba mélyednek. A Harruckernben van egy eseménysorozat, a 24 órás olvasás, melyben a szervezők kiválasztanak néhány könyvet, a diákok pedig egy napig felváltva, hangosan olvasnak. A szerda délelőtt aláírt együttműködés célja az is, hogy közös kulturális programokat valósítson meg az intézmény és a városi könyvtár, hiszen így tudnak igazán értő és kritikus olvasókat nevelni.

Dézsi János kiemelte: a városi könyvtár egyik fontos célja, hogy minden Gyulán tanuló diák legalább egyszer eljusson hozzájuk. Ennek érdekében először tavaly áprilisban kötöttek együttműködési megállapodást a Gyulai Erkel Ferenc Gimnáziummal. Az együttműködés része, hogy a diákok ellátogassanak a városi könyvtárba, emellett az irodalmi programokra is várják a fiatalokat. Igény esetén pedig az iskolába is szerveznek ilyen eseményeket. Dézsi János kiemelte, amennyiben a diákoknak nincs ötletük, hogy milyen témájú könyvet szeretnének olvasni, akkor a könyvtárosok segítenek nekik.

Dézsi János kiemelte, szeretnének még több középiskolával hasonló megállapodást kötni a jövőben. Idén várhatóan a román gimnázium is csatlakozik az Erkel és a Harruckern mellé.

A Demeter Szilárd által vezetett Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöki kabinetje - amely hivatalosan 2024. július 1-jével állt fel - még a júliusban az MNM Esztergomi Vármúzeumba költözik - tudta meg az Index Demeter Szilárdtól. A központ elnöke azért választotta Esztergomot, mert egyrészt ott született István király, így ez Magyarország stratégiai kiindulópontja, másrészt hogy feloldja a magyar kultúra fővároscentrikusságát.

Az elnök korábban azt mondta, hogy a folyót akkor kell átúszni, amikor odaértünk, mostanra körvonalazódott, hol is lesz pontosan a központ székhelye, és hány fővel áll fel az elnöki kabinet.

"Kialakítottak nekünk egy irodát, ahol dolgozni tudunk" - mondta Demeter, aki a közvetlen munkatársával költözik Esztergomba: eddigi kabinetfőnöke, Pápay Piroska és annak helyettese mellett Népessy Noémi, az integrációért felelős szakmai kabinetfőnök-helyettes, valamint a vidéki intézményrendszer integrációján dolgozó Végh Kata.
A könyvtárszakmai területen Szollás Péter segít, az összintézményi rendszer gazdasági fő-fő igazgatója Zsurki Attila lesz.

A könyvtárak ilyen-olyan jól teljesítenek... Mondjuk magunk, jobb esetben igyekszünk másokkal elmondatni. Ok, lehet. De mennyire vagyunk ezzel hatékonyak? Tény, meg lehet vásárolni az influenszereket - több-kevesebb sikerrel.
De feltételezhetően az erő alkalmazásánál eredményesebbek a kreatív megoldások és a megalapozott magabiztosságot fedő önirónia.
Íme néhány példa a turisztika és országimázs szempontjából:

A #iamAUT kezdeményezés részeként Európa ismert influenszerei Ausztriában pihennek, azonban kivételesen nem a tartalomgyártás a cél - ahogy az a turisztikai marketingben szokásos. Az influenszerek erre az időre átadják nagyelérésű fiókjaikat "hétköznapi" osztrákoknak, akik ezalatt az osztrák életérzést közvetítik helyettük.
A kezdeményezés az elkövetkező hetekben több szakaszban folytatódik: Hollandiából, Olaszországból és Csehországból érkező influenszerek veszik igénybe az AUTfluencer szolgáltatást, és Ausztriában töltik majd nyaralásukat. Az AUTfluencer kezdeményezés mostantól magyar influeszerek számára is elérhető az link oldalon. A #iamAUT hashtag alatt futó nemzetközi kampány célja, hogy másokat is motiváljon arra, hogy csatlakozzanak a trendhez, és valóban szakadjanak el a közösségi média nyomásától.

A budapesti link és az osztrák imázsfilm után a héten egy újabb turisztikai - de egy teljesen más kategóriájú - szpotot mutatunk be: a VisitOslo sajátos humorral "csinál kedvet" a norvég fővároshoz. Kissé mogorva hőse szerint Oslo inkább tűnik falunak, mint városnak, egyik oldalról a másikra hamar átsétálhatsz, a múzeumokban rövidek a sorok, és még Mona Lisájuk sincs ("csak" egy Sikoly festményük). Oslót nem a pompával akarják eladni, egy mogorva norvég lehangolónak mutatja be a várost - de ez humor a javából. (Kreatív Online Hírlevél)

Érdekes, hogy kb. 20 éve hasonló attitűdbeli eltérés volt felfedezhető sokat mutatni akaró magyar és a közösségépítést bemutató svéd országimázs-filmek között. (MG)

Sok olyan hang van, hogy a kortárs irodalom avíttas, hogy valamiképpen a regény, vagy a bonyolult esztétikai, irodalmi, esztétikai formák azok egy olyan világban, ami gyors, pattog egyszerűen nem működik. Szoktak olyanokat is mondani, hogy a versek jobban működnek - főleg a rövid versek - ebben a digitális kapitalista világban, hiszen az Instagramon tök jól néz ki egy vers. Pár perc elolvasni, de el lehet benne mélyedni, ha elakad az ember. A novella is jól működik ebben a világban. Lehet tehát novellákat rakni a Telexre, de a regény meg ezek a nagyepikai formák, amelyek sok időt és figyelmet kívánnak, nem fognak működni az internet világában. ... Vannak ... rövid, száz oldalas kis regények, pattogós, gyors, a lényegre tér, átugorja... Lényegében nincs az, mint egy Tolsztoj regényben, hogy oldalakon keresztül a természetről vagy egy karakterről írunk, és nagyon aprólékosan belemegyünk és kiteljesedünk ebben. ... Azt veszem észre magamon - de lehet, hogy öreg vagyok - hogy untatnak ezek a szövegek, hogy valahogy ez a fajta gyors felszínesség nem elég. Azt érzem, hogy bátortalanok, vagy gyávák.

Amikor elém kerül egy [Bartók Imre:] Jerikó épül, ami ötszáz oldal, vagy egy Kemény Lili [: Nem c. műve], vagy [David Foster Valace:] Végtelen tréfa. Jó vastag szöveg... És azt látom rajta, hogy ez a szöveg az bátor. Hogy ebben a világban, ahol minden gyorsan történik és rohanni kell - és az internetes kultúra éppen ilyen - a felgyorsított világban ... helyez minket.
- Én rakok eléd egy tényleg egy lexikon vastagságú könyvet, és a könyv ... vagy a szerzője azt üzeni számomra, hogy hogy nem érdekel. Hogy még mindig képes vagy erre. Felszabadítónak érzékelem. ... Ha egy könyv azt mondja nekem, hogy én mindig képes vagyok elolvasni ötszáz oldalt, ha nem is egy ültő helyemben, de rövid idő alatt. Az szerintem felszabadító, és sokkal, sokkal izgalmasabb válasz az irodalom részéről, mint amikor idomulni próbál ezekhez a trendekhez. Nyilván ez is egy idomulás, mert ezek sem olyan könyvek, mint egy régi nagy romantikus regény. Teljesen máshogy működnek, ezek is idomulnak vagy alakulnak, de egy izgalmasabb választ adnak. - Mondja Kőszeghy Ferenc, digitális bölcsészettel foglalkozó irodalomtudós.

A magyar diákok kreativitása jóindulattal közepes - ezt a következtetést lehet levonni a PISA-felmérés egyik "melléktermékéből". A PISA-felmérések nemcsak a diákok tudásáról és szövegértéséről adnak látleletet, hanem kreatív gondolkodásáról is.

A 15 évesek körében elvégzett mérést a 38 OECD-tagállam mellett további 26 tagállamra is kiterjesztették, többek között Romániára, Bulgáriára és Szingapúrra. Utóbbi kis állam egyben e mérésben a legjobb helyezést érte el: 41 ponttal verte a mezőnyt. Az OECD-átlag 33 pont lett; Magyarország ez alatt teljesített, 31 ponttal. Érdekes, hogy míg Európában azok az országok voltak e téren a legjobbak (Finnország, Észtország, Dánia, Lengyelország), amelyek általában a PISA-teszteken is jól szerepelnek, addig a matematikai, természettudományi és szövegértési feladatok megoldásában általában hasító kínaiak a kreatív mérésen jelentősen alulteljesítettek.

A PISA-felmérések alapján össze lehetett vetni a kreativitást a matematikában és szövegértésben elért eredményekkel. Eszerint az alkotó gondolkodás inkább az előbbivel van összefüggésben, legalábbis, ha azt vesszük, hogy a kreativitásban jól teljesítő diákoknak matematikában vagy szövegértésben mekkora aránya volt jó. Majd' minden országban a matematikában jól teljesítők voltak többen az ötletgazdagabbak között, Szingapúrban egyenesen háromötödük. Magyarországon a legkreatívabb diákok negyede volt jó matematikában és közel ötöde szövegértésben.

HVG: Hogy alakította ki azt a sajátos irodalomterápiás módszert, amelynek során az Ulickaja-regények mintájára mesél történeteket az édesanyjának?

Szűcs Teri, író: - Nem tekintem irodalomterápiának, hanem válasznak az anyám igényeire. Láttam, hogy sok minden megmaradt a hosszú távú emlékezetében, ami a szovjet popkultúrával, az ő leningrádi felnövekedésével, fiatalkorával, felnőtt életének az ottani izgalmas szakaszával kapcsolatos. Megmaradtak filmek, színészek, a zene. Megmaradt a kultúra igénye, kiemelt szerepe és fontossága. Hiányzik neki a színház, és tudja, hogy sokat olvasott és mely szerzőket kedvelt. Mindez benne volt abban, amikor Ulickaja-regényt kért tőlem. Nem a bármilyen nyelven nehezen követhető felolvasásra gondolt. Ezért minden este olyan "regényt" mesélek neki, amit az általam hallottakból, látottakból rakok össze, máskor egyszerűen improvizálok. A legérdekesebb, hogy amikor a saját élete történéseit idézem fel, neki erről más régi szituációk jutnak eszébe, amit aztán visszamesélek. Így is rekonstruálható egy különleges, közös folyamatban az emlékezet. Ez nem az én találmányom. Nagy-Britanniában bevált gyakorlat a szociális munkásoknál, hogy a rájuk bízott, demenciával élő ember családját kikérdezik a megőrzendő, a gondozás során visszaidézendő emléktöredékekről. Szemléletváltással az ellátórendszerben is meghonosodhatnak építő, rehabilitáló praktikák.

A már jól ismert állami piactorzítás és a kétértelmű törvények mellett a hackertámadások és a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelent újabb kockázatot a magyar médiára - olvasható a Media Pluralism Monitor idei jelentésében.

Ami esetleg pozitív változást hozhat el a magyar médiában, az az idén májusban életbelépő médiaszabadságról szóló európai rendelet (EMFA), ami egy újfajta védelmet adhat a jövőben, de persze csak akkor, ha ezt a magyar kormány figyelembe veszi a médiával kapcsolatos döntések meghozatalánál.

A helyzet felmérése mellett a jelentés ajánlásokat is megfogalmaz, ezek közül a legfontosabbak:
- A magyar médiarendszer normális működése és pluralitása érdekében az állami hirdetések mértéke és piaci súlya jelentősen csökkenjen, és az állami reklámok elosztásánál vegyék figyelembe az egyes médiumok közönségarányát.
- Meg kell szüntetni a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, a véleménynyilvánítási szabadság korlátait pedig világos és egyértelmű törvényekben kell szabályozni.
- A közösségi médiában történő politikai és társadalmi hirdetéseket átlátható módon kell szabályozni.
- A rendőrségnek, az ügyészségnek és a bíróságoknak következetesen fel kell lépniük a gyűlöletbeszéddel szemben, még akkor is, ha annak forrása a kormányzati kommunikáció. A kormánynak pedig le kell állnia a dezinformáció előállításával és finanszírozásával - még akkor is, ha annak terjesztése rövid távú politikai céljait segíti elő.
- A közszolgálati média intézményrendszerét teljesen új alapokra kell helyezni, kezdve a jelenlegi intézményrendszer eltörlésével.
- A Médiatanács tagjait nem választhatja kizárólag a kormánypárt.

Egy akadémiai adatszakértő (academic data scientist) szerepe rendkívül összetett. Ezek a szakemberek az akadémiai, statisztikai és programozási ismereteiket használják az adatok begyűjtésére, elemzésére és modellezésére annak érdekében, hogy támogassák az oktatást, a kutatást és a döntéshozatalt a legkülönbözőbb területeken. Szerepük különösen fontos az adatvezérelt döntéshozatalban, amely egyre nagyobb jelentőséggel bír az üzleti, a kormányzati és az akadémiai életben egyaránt.

Az akadémiai adatszakértők gyakran dolgoznak együtt más tudományágak szakértőivel, vagy optimális esetben maguk is akadémiai szakemberek annak érdekében, hogy komplex problémákat még hatékonyabban oldjanak meg. Például egy jogi kutatás során az adatszakértő segíthet a jogszabályok, egyedi vagy nemzetközi döntések elemzésében és ezek értelmezésében, míg egy közgazdasági kutatásban az adatok modellezésével és előrejelzésekkel járulhat hozzá a kutatás sikeréhez. Az akadémiai adatszakértő szerep betöltéséhez számos technikai és módszertani ismeretre és készségre van szükség. Ezek közé tartozik a programozás, a statisztikai elemzés, a gépi tanulás, valamint az adatok vizualizálása és a problémamegoldás készsége. Ezek mellett ugyanilyen fontos a tudományos módszertan ismerete, az üzleti érzék, valamint a kiváló kommunikációs készség. A programozási nyelvek közül a Python a leggyakrabban használt az adattudomány területén, mert lehetővé teszi az adatok hatékony feldolgozását és elemzését, valamint a gépi tanulási modellek fejlesztését. Az R és SQL is népszerű programozási nyelvek, amelyeket adatkezelés, adatelemzés és adatbázis-kezelés terén használnak. Az SQL adatbázis-kezelő nyelv, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egyszerűen kezeljék, elemezzék és tárolják az adataikat, valamint bonyolult adatelemzéseket és vizualizációkat végezhessenek. Az adatok vizualizálása mindháromnál kulcsfontosságú, mivel segítenek a kutatási eredmények érthető és áttekinthető bemutatásában.

A Mérce portál "A munkásosztály története" tematikus aloldala link pontosan arról szól, amit a címe sejtet. S szerkesztői ebből adnak illusztrált, jellemzően évfordulós ízelítőt Facebook-oldalukon.

Mindezt olyan környezetben, amelyben kitartóan csökken a szolidaritás, egyre nagyobb játékteret engedve munkaadónak és más hatalmi központoknak. (MG)

Egyszerre mindenhol otthon lenni, közben pedig sehol sem. Földrészeket, országokat átrepülve, kultúrák között egyensúlyozva megtalálni és megragadni mindazt, amit énnek lehet nevezni, küzdeni valami olyanért, amiben egyszerre lehet hinni, és megvetni is. A barna ember terhe bensőséges betekintést ad a bevándorlólét kettősségeibe: mit jelent egymástól távoli kultúrák hagyományai között megfeszülni és a nyugati kulturális, politikai élet elitje ünnepelt szereplőjének lenni.

Hassan Preisler dán író, színész, rendező, dráma- és forgatókönyvíró, közéleti személyiség, influencer és nem mellesleg pakisztáni származású másodgenerációs bevándorló. Regénye az olyan neves szerzők, mint a Karl Ove Knausgard által közkedveltté tett self fiction és családregény ötvözete, és görbe tükör mind az írónak, mind a társadalmunknak. A főszereplő az író, Preisler, aki bár Dániában született, a neve és a bőrszíne miatt folyamatosan magyarázkodni kényszerül a származásáról. Az élete nagy része arról szól, hogy kulturális fórumokon, nemzetközi konferenciákon az elfogadás fontosságát hirdeti, vagy iskolákban tart a sokszínűségről integrációs workshopokat.

A befogadásért folytatott harc éllovasa, aki a világ minden pontján megfordult már, eleget téve felkéréseknek, miközben hivatásának ő maga a legnagyobb kritikusa. Annak a képmutatásnak, ahogyan az értelmiségi, különböző nemzetiségű kulturális és politikai képviselők összegyűlnek egy-egy konferencián, majd a díszvacsorán megvitatják, milyen jó, hogy ott lehetnek, hogy mindezt elmondhatják, és az emberiség ismét egy lépéssel közelebb került a boldogabb és elfogadóbb jövőhöz.

A szerző látja, sőt a saját bőrén tapasztalja a konferenciatermek és a való világ között húzódó kettősséget. Amikor felszáll a metróra vagy repülőre ül, és a mellette utazók egyből arról morfondíroznak, mekkora az esélye, hogy egy terroristával hozta össze őket a sors. Preisler identitáskeresése mellett feltárja családjának kedves, szórakoztató, de egyben tragikus történetét, amely sokszor saját válságára is magyarázatul szolgál. Bár néha nehéz lépést tartani, mikor, hol és kiről van szó, de témája és problémafelvetése miatt egyedülálló a regény, mert tökéletesen megmutatja, mit is jelent hol túl sötétnek, hol túl világosnak vagy túl pakisztáninak és túl dánnak lenni, és egyszer sem teljesen beleilleni a skatulyába.