Négy hónappal ezelőtt lekapcsolták a Népszabadság Online-t. Igazából persze már akkor vége volt a piacvezető közéleti lap internetes kiadásának, amikor - 2016. október 8-án - a hatalom eltüntette a printet és (márkakiterjesztéseivel) a teljes Népszabadság-brandet. Az azóta eltelt bő 8 évben abban az állapotban volt megtekinthető a nol.hu (nepszabadsag.hu), ahogyan a bezárás pillanata érte. Illetve még úgy sem, ugyanis hiába virított a címlapon a helikoptersztori aktuális fejezete vagy éppen az előző esti magyar-svájci vb-selejtező (2-3) tudósítása, megannyi információ, elemzés, publicisztika, a site keresőprogramját némileg használhatatlanná tették, a hatalomnak kínos, szenzitív dolgozatokat pedig részint eltüntették, részint - kattintás utáni élmény - olvashatatlanná bűvészkedték.

Mindenesetre tavaly november 25-én ez a "minimáloldal" is eltűnt; hiába kérdezett rá a mindig szemfüles Media1 a tulajdonos Mediaworksnél, hogy tudniillik miért nem lehet megnyitni a nol.hu és a nepszabadsag.hu oldalt, miért nem tudják elérni a látogatók és a keresőmotorok (például a Google) az archívum anyagait, miért ugrik fel rendre hibaüzenet, érdemi válasz a propagandacégtől nem érkezett. "Az oldalt támadás érte, dolgozunk a helyreállításon, hamarosan az új funkciókkal kibővített oldalt ismét elérhetővé tesszük" - mindössze erre a tréfás mondatra futotta a rezsim szolgálóitól. Tréfás, mert hát: vajon milyen támadás érhette több mint 8 év után a meg se moccanó, leginkább muzeális értékűnek tekinthető oldalt? No pláne: milyen "új funkciókról" meg "kibővített oldalról" lenne szó egy kilőtt lap esetében?

Mint látjuk - helyesebben: nem látjuk -, a Mediaworks vetített, és most gyorsan előkapok egy zsebkendőt, nehogy elsírjam magam Liszkay Gábor - a Mediaworksöt tulajdonló KESMA vezetője, volt Kádár-kori sajtóvezér - szavain, amikor is "digitális könyvégetésnek" minősítette azt az eshetőséget, ha az online újságok "hozzáférhetetlenné válnak az olvasók számára". - Megtörtént.