Bugarszki Zsolt: Öt hónappal a Szingapúrba költözése után elhelyezkedett a Design For Change Singapore szervezetnél, Impact Managerként, ahol a korábbi, észtországi munkáihoz nagyon hasonló dolgot csinál - csak éppen egy teljesen más környezetben. Az impact manager feladata: kapcsolatot teremt az innovációs politikája és a design thinking eljárás között. Az aktuális feladat: milyen legyen a jövő bevásárlóközpontja? E modell- és megoldáskeresési projekt specialitása, hogy a kidolgozásba gyerekeket von be.
A design thinking folyamat olyan termék- illetve szolgáltatásfejlesztés, melynek központjában az ember áll (aki leginkább a vásárló, de nem feltétlenül ő). Más eljárásokkal ellentétben az ember (aki itt: felhasználó) a tervezési folyamat egészében részt vesz.

1. Az első lépés az Empathising (empátiaébresztés). A projektben - készítsék el a jövő bevásárlóközpontjait - a résztvevő gyerekek igyekeznek minél közelebb férni a problémához. Mivel a társadalom elöregszik, ezért a gyerekeknek közel kell menniük az idősek tapasztalataihoz, érzéseihez. A tervezést visszafogják: ne legyenek ötleteink addig, amíg nem ismerjük meg lehető legpontosabban az igényeket! Az aktuális projektben gyerekeknek sikerült olyan empatikus légkört kialakítani, amelyben hatékonyan beszélgethettek az idősebbekkel. A párhuzamosan dolgozó projektcsoportokban főiskolásokat alkalmaznak gyerekek mentoraként. A gyerekek voltak a központban, és ők beszélgettek a csoportonként 2-3 idős emberrel. Meglepő volt látni, mennyire bele tudnak érezni az idősebbek gondolkodásába. Ezáltal sikerült megismerniük az idősebbek bevásárlóközpontokkal való attitűdjét. A kapott adatokból kliensperszónát [vö.: link ] építettek fel.

2. A második szakaszban - imagine (elképzelés) - a begyűjtött információt dolgozták fel. A konkrét esetben: az idősek problémái: az általuk ismert bevásárlóközpontban nagyon drágák az ételek. Mivel gyorsabban fáradnak, szeretnének leülni, de jellemzően nincsenek székek. Ha már leülnek, akkor lehetőleg zöldbe ülnének. Vagy: nem érdeklik őket a nemzetközi láncok, a hagyományosabb ételeket kedvelik.

3. A harmadik szakaszban a begyűjtött tudás alapján 3D-s prototípusokat készítettek a gyerekek.

Bugarszki Zsolt a podcastban elmondta: a gyerekek friss, tapasztalatlan szemléletükkel külön hozzáadott értéket adtak a projekthez. A projekt nem jótékonyság volt: egy bevásárlóközpontot építő cég volt a megbízó. (ref.: MG)