Referátum: A bookcrossing ötlete - kiolvasott könyveket nyilvános helyen letenni annak érdekében, hogy mások megtalálják, elolvassák, majd szintén továbbadják -- nem teljesen új. Számos könyvtárban volt és van olyan polc, amelyre ki van írva: 'Az itt található könyveket ingyen hazaviheti!' Így a bookcrossing mai megvalósulása egy régi gyakorlat modernizált és angolszász szellemben fogant változata. A mozgalom célja a könyvek, az olvasás népszerűsítése, a kulturális javaknak a birtokláson túlmutató megosztása. Júniusban lengyel fiatalok - akikről azt gondolnánk, hogy csak SMS-eket olvasnak, és internetes linkeket kattintgatnak - meglepő lelkesedéssel vettek részt a könyvek 'szabadon engedésében' az iskolák, iskolai könyvtárak hathatós segítségével. Felmerülnek azonban kétségek. A könyvtárak mindig is intézmények, szervezetek voltak, s azok maradnak a jövőben is, amelyekben kevés alkalom kínálkozik a spontán akciókra és a szervezeti lazaságra. Vajon a bookcrossing spontaneitásra építő mozgalma összeegyeztethető-e a közkönyvtárak szervezettségével? Vajon a könyvek 'kiszabadítását' nem fogják-e az intézményes könyvtárak egy sajátos alternatívájának tekinteni, esetleg nem gondolják-e, hogy éppen a könyvtári könyvek 'szabadon engedésére' van szükség? Esetleg fogságban vannak a könyvek, amelyek csak akkor kelnek életre, ha az olvasó kézbe veszi őket? Másrészt: a fiatalok a könyvtárban találják meg a könyveket, nem az udvaron vagy az ifjúsági klubban. . . F: A 'bookcrossing'-ról. Némi tartózkodással, némi lelkesedéssel.